Magasabb olajár, gyenge konjunktúra?

Az alap prognózisunkban viszonylag kedvező világgazdasági környezetet tételeztünk fel. Sajnos, ennél jóval kedvezőtlenebb külpiaci feltételek kialakulása sem zárható ki, ezért a kívánt makrogazdasági növekedési pálya számszerűsítése mellett mindenképpen szükségesnek látszik a felkészülés arra az esetre is, ha a világgazdasági környezetre vonatkozó várakozások túl optimistának bizonyulnak.

Ez nyilvánvalóan befolyásolná a növekedést és az egyensúlyi viszonyokat, illetve eltérő gazdaságpolitikai reagálást követelne.

Markáns világgazdasági dekonjunktúra esetén az exportnövekedés üteme az export magas keresletrugalmassága miatt jelentősen visszaesne. Az import ennél lényegesen gyorsabban növekedne, bár dinamikája (tekintettel az export jelentős importtartalmára) kétségkívül lassulna. Közvetlen hatásként egyrészt számolnunk kellene a külkereskedelmi deficit jelentős növekedésével, valamint - a visszaeső exportkereslet miatt - a gazdasági fejlődés lassulásával. Ez utóbbi, az elmaradó költségvetési bevételeken keresztül, az államháztartási hiány emelkedésével járna, míg az elsőként említett hatás végül a fizetési mérleg hiányának növekedésében csapódna le. Amennyiben ez a trend tartós maradna, a gazdasági kormányzat kénytelen lenne beavatkozni, és elkerülhetetlenné válhat az árfolyampolitika felülvizsgálata. A végeredmény mindenképpen magasabb árszínvonal lenne, kedvezőtlen esetben akár az eddigi dezinflációs pálya is megtörhetne. A magasabb inflációs pálya, a nagyobb államháztartási és fizetési mérleg hiány emeli mind a nominális, mind a reálkamat szintjét, drágítva ezáltal az adósságfinanszírozást, illetve tovább lassítja a felhalmozási ráta visszafogásán keresztül a hosszú távú növekedési potenciált.