Esélyeink és lehetőségeink

Az elmúlt hetek, napok gazdasági fejleményei azt követelik a nemzetközi és a hazai gazdaságkutató műhelyektől, hogy újragondolják és értékeljék a magyar gazdaság kilátásait. A magyar gazdaság - és társadalom - fordulóponthoz érkezett. Nem csupán a világgazdasági válság miatt, hanem azért is, mert azok az eszközök, lehetőségek, amelyek az elmúlt években tompították gazdaságunkat érő külső sokkokat (2001-es világgazdasági recesszió), most nem állnak rendelkezésre. Ilyen helyzet volt a 2002-es fiskális élénkítés. Jelen esetben azonban költségvetési, sem a monetáris politika eszközei nem használhatók arra, hogy mérsékeljék a világgazdasági válság kedvezőtlen hatásait. A magyar gazdaság jelentős mértékű külső támogatásra szorul.

Hazánk több szempontból is különösen sérülékeny a világgazdasági válsággal szemben. A kelet-közép-európai régió legnagyobb külső adóssággal bíró országaként, a likviditás hiánya rendkívül kedvezőtlenül érinti az államháztartás működését. A külső finanszírozási nehézségek hatására a fiskális konszolidáció felgyorsítására kényszerülünk. A költségvetési deficitben rejlő kockázatok, valamint a nemzetközi pénzintézetek szigorú feltételekhez kötött segélyezési rendszere egyidejűleg elősegíthetik a nagy elosztórendszerek átalakítását. A szigorú fiskális politika az egyik oldalról hozzájárulhat a hosszú távon fenntartható egyensúly megteremtéséhez, a másik oldalról viszont tovább rontja a magyar gazdaság növekedési kilátásait. A szigorú monetáris politika és a magas alapkamat segítik a forint stabilitását, ugyanakkor visszafogják a gazdaság növekedését.

A világgazdasági krízis több csatornán keresztül bénítja a gazdaságot. Miközben a hazai növekedés legfőbb motorja az elmúlt években az export volt, legfontosabb külpiacaink szűkülése mérsékli a magyar kivitel lehetőségeit is. Bár az export visszaesésével csökken az exportba beépülő import volumene, a fogyasztás magas importhányada könnyen negatív előjelűvé teheti a nettó export hozzájárulását a bruttó hazai termék növekedéséhez. Az állami kiadások (így társadalmi transzferek és munkajövedelmek) visszafogása nem csupán a közösségi fogyasztást veti vissza, hanem rányomja bélyegét a háztartások fogyasztására is. Ez utóbbi kilátásait tovább rontja a hitelek drágulása, valamint a gazdasági növekedés megtorpanásának következményei, és ezzel együtt a foglalkoztatottság várható csökkenése. A globális likviditási hiány visszafogja a beruházások növekedését is. Az exportpiacok beszűkülése korlátozza az ipar növekedési lehetőségeit. A mezőgazdaság a tavalyi visszaesés után 2008-ben a növekedés egyik motorjává lépett elő, a bázishatás miatt nem várható reálisan, hogy ugyanez 2009-ben is megismétlődjön. A piaci szolgáltatások kilátásait jelentősen rontja a lakossági kereslet várható megcsappanása, míg az állami szféra növekedését a fiskális kiigazítás újabb üteme gátolja.

A kialakult helyzetben a vezető magyarországi kutatóintézetek úgy látják, hogy a külső pénzügyi segítség lehetőségének biztosításával egy közmegegyezésen alapuló szigorú gazdaságpolitika mellett most újabb esély nyílt a fenntartható növekedésünk alapjainak gyors megteremtéséhez.

Az ECOSTAT november 3-ai előrejelzése a magyar gazdaság fejlődésére (változás az előző évihez képest, összehasonlító áron)

Mutatók 2008 prognózis 2009 prognózis Bruttó hazai termék (%) 1,8 - 0,6 Háztartások végső fogyasztása (%) 0,4 - 0,8 Közösségi fogyasztás (%) -2,0 - 0,5 Bruttó állóeszköz-felhalmozás (%) 0,3 0,5 Kivitel (nemzeti számlák alapján, %) 11,2 4,1 Behozatal (nemzeti számlák alapján, %) 10,1 4,1 Éves fogyasztói árindex (%) 6,2 4,0 Államháztartás ESA95 egyenlege a GDP százalékában -3,4 -2,5 Jegybanki alapkamat a) 11,5 8,5

Megjegyzés:  a) Az év végén