Előszó
Miért a címben szereplő "W"? Mire utal a megjelölt "Két válság közt" fogalom, mint elemzési iránytű?
Egyrészt: jelen kötetünket a "Magyar Gazdaság Vargabetűje" című intézeti kötet folytatásának tekintjük, másrészt immár egyértelmű, hogy a magyar gazdaság fejlődése ismét "Vargabetűt" írt.1 A "két válság közötti" főcím arra utal, hogy a"válság" különböző módon, de rendszerválságként jelentkezett hazánkban 1990-ben és 2010-ben is. 1990-ben a "rendszerváltás" utáni "transzformációs válság" veszteségeit éltük meg, 2010-ben pedig harmadik éve annak, hogy az információs forradalom által fűtött globalizációs folyamatot a rendszer lényegéből, belső ellentmondásaiból is fakadó pénzügyi-, banki- és reálgazdasági válság teszi próbára. Milyen állapotban érte hazánkat a nemzetközi gazdaság válsága? Milyen társadalmi-gazdasági folyamatok zajlottak le a két időpont között Magyarországon?
Jelen munkánk az 1990-2010 közötti időszak hazai társadalmi, gazdasági fejlődését tekinti át. A vizsgált időszakra esnek a rendszerváltástól a világgazdasági válságig eltelt évtizedek korszakformáló változásai, amelyek a jelentős terhek, veszteségek és kedvezőtlen események ellenére is számottevő eredményeket tudnak felmutatni. A megtett út meglehetősen göröngyös volt, sok tekintetben a tanulás éveit éltük. A korábban veszni látszott demokrácia és piacgazdaság alapjait megteremtettük. Az amúgy sem könnyű tanulási, kísérleti időszakot a világgazdaság korszakos változásai, olykor annak válságai nehezítették. Ez mindenkitől áldozatokat is követelt. A jelenlegi világgazdasági válság okozta a legnagyobb megrázkódtatást hazai és nemzetközi téren egyaránt. A társadalmi-gazdasági nehézségek fokozatosan oldódni látszanak, a megrázkódtatás mérete és okai azonban nyilvánvalóvá teszik, hogy a piacgazdaság új korszaka kezdődik, a korábbi sztereotípiák már nem működőképesek, a globális gazdaság kezelése új eszközrendszert igényel, amely értelemszerűen a meglévők reformjából, új intézkedések kidolgozásából fog összeállni. Mára jó esélyünk nyílhat egy lassú, konszolidált felemelkedésre, ehhez azonban tárgyszerűen kell értékelni a közelmúltat. Ezen gondolatoktól vezérelve tűzte napirendre az ECOSTAT a társadalmi-gazdasági folyamatok rendszerszemléletű vizsgálatát. Az alapkutatásokban is gazdag elemzés alapján a főbb következtetések levonása mellett teret kívánunk adni a feladatok továbbgondolásának és bőséges számanyag közreadásával a további kutató munkának.
A kötet zömében tényfeltáró- és elemző jellegű, erénye a külső és belső társadalmi-gazdasági folyamatok és összefüggések szakszerű feltárása és dokumentálása. Emellett jobbító javaslatok kidolgozására is vállalkoztunk. Munkánk során felhasználtuk a legfrissebb elemzési, számítási módszereinket és tapasztalatainkat. Az adatbázisok értékelése modellezési és mikroszimulációs elemzések közzétételével egészül ki. A háromszáz oldalt kitevő elemző rész jórészt a Függelékben szereplő, mintegy 150 oldal terjedelmű számanyagra épül. A könnyebb kezelhetőség érdekében a szövegben erre mértéktartó mennyiségű utalást tettünk, amelyeket az olvasó számára könnyen áttekinthető táblázatok, és ábrák formájában adtunk közre.
Az összeállítás öt fejezetre tagoldóik. A nyitófejezetben a magyar gazdaság külső mozgásterét tekintettük át, figyelemmel arra, hogy ilyen kisméretű és nyitott gazdaság lehetőségeit alapvetően külkapcsolatai determinálják. Kiemelkedő a szerepe e téren az Uniós csatlakozásnak 2004 májusában, amely kiszélesítette és egyben szigorú keretek közé vonta nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt helyünket. A fejezet a jelenlegi gazdasági válság természetrajzát új szempontból közelíti meg, egyben felvázolja világgazdasági mozgásterünk várható tendenciáit. A második fejezet a hazai makrogazdasági növekedés és egyensúly alakulásának két évtizedét tekinti át, nekirugaszkodásaink és megtorpanásaink korszakai szerinti tagolásban. A fejezet a fenntartható egyensúly kérdésköre mellett újszerű megközelítésben vizsgálja a hazai és külföldi tőkefelhalmozás, valamint a működőtőke-beáramlás társadalmi-gazdasági modernizációban játszott szerepét. Az állam szerepvállalása és a piacgazdaság hatására bekövetkezett társadalmi rétegződés bemutatása szintén érdeklődésre tarthat számot. A harmadik fejezet a magyar gazdaság gyökeres szerkezeti és ágazati átalakulását tekinti át, a mezőgazdaság pozícióvesztésétől a korszerű gépipar kiépüléséig, illetve a szolgáltató szektor megerősödéséig. Az egyes ágazatok fejlődése iránt érdeklődők bőséges tényanyagot találnak ismereteik kiegészítéséhez és adott esetben munkájukhoz is.
Az ország időről-időre megroppanó egyensúlyi problémáival a negyedik fejezetben, kiemelten foglalkoztunk. Eredményeink inkább diagnózis jellegűek, az átfogó terápia kidolgozása a további kutatásaink tárgya. A tanulmány rendkívül gazdag és új összefüggésekre is rávilágító fejezete a társadalmi viszonyok két évtizedes változásait bemutató V. rész. A magyar társadalom romló demográfiai tendenciákkal, önpusztító életmóddal, rossz egészségi állapotban, fenntarthatatlan életszínvonallal, korszerűtlen képzettséggel, ugyanakkor óriási várakozásokkal és a modernizáció igényével ért a rendszerváltás küszöbére. A kilencvenes évek elejének néhol alig követhető gyorsasággal végbement változásai egyes csoportok számára olyan jelentős veszteségekkel jártak, amelyeket a későbbiekben sem lehetett pótolni, ugyanakkor mások számára a kibontakozás lehetőségeit hordozták és a modernizációs folyamatok megkezdését is lehetővé tették. Napjainkban a társadalom életfeltételei sok esetben alig emlékeztetnek a két évtizeddel ezelőttire. Hogyan változtak meg a demográfiai tendenciák? Mi okozza a permanensen alacsony foglalkoztatottságot? Milyen jövedelmi folyamatok mentén indult meg a társadalom polarizálódása? Hogyan ment végbe az életmód modernizációja? Képesek voltak-e reagálni a változásokra a nagy ellátórendszerek? Alkalmas-e arra az oktatási rendszer, hogy a következő generációk csökkenthessék az ország fejlettségbeli lemaradását? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keressük a választ az ötödik fejezetben. E téren a terápia kidolgozása, a jövő feladatainak kijelölése, időzítése, széleskörű társadalmi konszenzus megteremtése középtávú erőfeszítéseket igényel.
Összefoglalónk tárgyszerű és széleskörű látleletet, számos következtetést és javaslatot tartalmaz.
A tanulmánykötet készítésében résztvevő intézeti kutatók az elemző munka mellett olyan dokumentációt hoztak létre, amelyet történelmi áttekintésnek és egyben a további kutatások, esetenként döntéshozatalok alapjának tekinthetünk. Ezt a kötet Függelékének táblázatanyaga közli.
Budapest, 2010. május 31.
A szerzők