A nemzetgazdaságok termelő tevékenységének számottevő része a rejtett gazdaságban realizálódik, mérete és aránya nagyban függ az ország általános fejlettségétől, a jövedelmi viszonyoktól, a szabályozás szigorától és nem utolsó sorban a társadalom általános szociális állapotától. A rejtett gazdaság az informális, a törvényesség határát súroló, azt átlépő cselekményekből, a bejegyzett vállalkozások tevékenységének szabályozatlan elemeiből, és az adóelkerülési céllal folytatott, nyereségvágyból, vagy kényszerűségből be nem jelentett tevékenységekből áll össze. E tevékenységek volumenének és változásának mérésére számos, alapvetően tevékenység-specifikus módszerrel próbálkoztak. A téma kutatásában - összetettsége ellenére - figyelmet érdemlő eredményeket értek el. Az informális gazdaság aránya az Egyesült Államokban a legalacsonyabb, a bruttó nemzeti terméknek hozzávetőleg 8-9 százalékát² teszi ki. A nyugat-európai országokban a szürke gazdaság aránya ennél magasabb, 15 százalékot is elérhet. Számítások szerint Csehországban és Szlovákiában 20 százalék alatti az illegális gazdaság aránya, a többi közép-kelet-európai országban ennél 5-10 százalékponttal magasabb. Magyarországon az éves bruttó hazai termék negyede a szürke - fekete gazdaságban jön létre. Aránya a rendszerváltást követően ugrásszerűen emelkedett, majd a századforduló tájékán valamelyest csökkent, nemzetközi viszonylatban azonban még mindig magas. A fejlődő afrikai országokban ez az arány 30-40 százalék, egyes országokban megközelíti a 60 százalékot. A latin-amerikai országok gyakorlata európai viszonylatban nem tekinthető összehasonlítási alapnak.

Az ECOSTAT az elmúlt évtizedben több alkalommal is vizsgálta a rejtett gazdaság egy-egy aspektusát, a lehetőségekhez alkalmazkodva általában közvetett eszközökkel, speciális vállalati felvételekkel. A vállalkozások körében végzett legutóbbi, 2005. évi felmérés célja az volt, hogy feltérképezze a hiva- talos gazdasági kapcsolatokon kívüli működési szférákat, adókönnyítő- elkerülő lehetőségeket és megoldásokat. A vizsgálat során különösen fontosnak tekintettük minden olyan nem legális tevékenység felderítését és számszerűsítését, amely a szabályosan gazdálkodó szervezetek működését zavarja, illetve rontja azok versenyképességét. A törvényesen gazdálkodó szervezetek szempontjából is fontos megismerni a rejtett gazdaság természetét, a káros következményeket és a rossz irányba mutató tendenciákat, hogy kormányzati és társadalmi eszközökkel változtatni lehessen az egyre nehezebben kezelhető jelenségeken.

A vállalati körben végzett felmérés szerint a vezetők 46 százaléka véli úgy, hogy tevékenységi területén jelen van a rejtett gazdaság, 44 százalékuk kizárja ezt a lehetőséget. A fekete gazdaság becsült volumenét és leggyakoribb megjelenési formáit az alábbi ábra szemlélteti. A válaszok alapján az illegális gazdaság megjelenési formájának túlnyomó többsége két csoportba sorolható: a munkaerő-költségekkel kapcsolatos manipulációk és a számla- adás körüli visszaélések. A saját ágazatban rejtett gazdaságról beszámolók négytizede említette a bejelentés nélküli foglalkoztatást, további 7 százalékuk a bérezéssel kapcsolatos visszaéléseket. A vállalati vezetők meglepően magas aránya, 28 százaléka említette a számlák nélküli forgalmat, illetve a tevékenység tartalmának meghamisítását.

Az illegális gazdaság súlyának csökkentésére irányuló erőfeszítések az elmúlt években csekély eredményt hoztak. A kudarc mögötti okok sokrétűek. A vállalatvezetők bő egynegyede nem lát esélyt a rejtett gazdaság visszaszorítására. Megkérdeztük őket arról is, miért tartják ezt megoldhatatlan feladatnak. A válaszok többféleképpen tipizálhatók. Az egyik jól elkülönülő kategória szerint strukturális okok hátráltatják a sikert, a jelenlegi gazdasági környezet intézményesült feltételrendszere akadályozza a rejtett gazdaság visszaszorítását. (A fennmaradásában szerepet játszó leggyakrabban említett tényezők összefüggnek azokkal, amelyeket az optimista cégvezetők említettek, mint lehetséges eszközt.)

Azok, akik látnak lehetőséget a rejtett gazdaság visszaszorítására, elsősorban a vállalkozások terheinek mérséklésével, másodsorban az ellenőrzések, szankciók szigorításával tartják csökkenthetőnek a törvénytelen eszközök alkalmazását. Egyéb megoldási javaslatokat csak lényegesen kisebb arányban említettek a vállalatvezetők.

A rejtett gazdasági tevékenység kifehérítését elfogadók körében a válaszadók 40 százaléka említette megoldási javaslatai között az adók mérséklését, 14 százalékuk a járulékok csökkentését tartotta fontosnak kiemelni. A vállalkozások egy része azonban nem, vagy nem csak a terhek csökkentésére szavazott, hanem általában az adó- és járulékrendszer átalakítását említette. Hasonló, mintegy 10 százalék körüli arányt képviseltek azok a vállalatvezetők, akik ennél valamivel konkrétabb változtatásokat javasoltak: ők egyértelmű, igazságos, stabil és következetes szabályozástól remélik a rejtett gazdaság karcsúsítását. Sokan az adminisztráció csökkentése és az adózás egyszerűsítése mellett érveltek. A cégvezetők 23 százaléka szigorúbb ellenőrzésektől és szankcióktól várja a fekete gazdaság visszaszorítását.

A pesszimista cégvezetők egynegyede szerint a magas adó- és járulékterhek miatt nem csökkenthető számottevően a rejtett gazdaság szerepe. 15 százalékuk általánosságban a törvényi szabályozásra, a jelenlegi gazdasági környezetre hivatkozott. Többen említették az adórendszer bonyolultságát és életidegenségét. Jelentős hányaduk, 12 százalékuk a szigor hiányát, az alacsony büntetési tételeket említette fő akadályként a törvényes viszonyok helyreállításában.

Voltak, akik nem a gazdaság szerkezetében, intézményi kereteiben, hanem a gazdasági élet szereplőinek magatartásában vélték felfedezni azt a tényezőt, amely fékezi a rejtett gazdaság kezelhető mederben tartását. Ezek egytizede szerint az illegális tevékenységeket akceptáló gazdasági normák, a rossz gazdasági morál miatt nem lehet visszaszorítani a fekete gazdaságot. A válaszadóknak csupán 2 százaléka gondolja, hogy nincs meg az állami szándék a változtatásra. A cégvezetők egytizede véli úgy, hogy a rejtett gazdaságban végzett tevékenység általános jelenség, megszűntetésére gyakorlatilag nincs mód, szükséges rossz, amivel együtt kell élnünk.

Sokan nem a rejtett gazdaság fennmaradásának okát, hanem annak egyik forrását, a korrupciót említették ebben a kontextusban. Úgy is, mint a gazdaság egy intézményét, amely a szereplők szempontjából külső kényszerítő erőt jelent. E válaszok a gazdasági morál félrecsúszását, a gazdasági normák torzulását tükrözik.

A rejtett gazdaság megszűnésétől a vállalatok 46 százaléka nem várna változást saját tevékenysége, realizálható nyeresége szempontjából. Azok, akik úgy vélik, hogy az illegális gazdasági tevékenységek megszűntetése éreztetné hatását saját vállalatának eredményességében, általában pozitív, kedvező irányú változásokra gondolnak. A vállalatvezetők 36 százaléka úgy hiszi, ebben az esetben vállalata nyereségesebb lehetne, míg 8 százalékuk éppen ellenkezőleg, nyereségük csökkenésétől tartana (vélhetően maguk is haszonélvezői a rejtett gazdaságnak).

A rejtett gazdaság eltűnésétől a vállalatok bő egyharmada remél nyereséget, ezek átlagosan 27 százalékos nyereségnövekedést prognosztizálnak, míg a veszteségtől tartók 25 százalékos nyereségcsökkenéssel kalkulálnak. Ha figyelembe vesszük a nyereségre számítók, a veszteségtől tartók arányát, és azok véleményét, akik nem számítanak semmilyen változásra, akkor a rejtett gazdaság feltételezett eltűnésével a vállalatvezetők prognózisa szerint átlagosan 7 százalékkal nőhetne a vállalatok nyeresége, ami első közelítésben meglehetősen szerény javulást jelent. A törvényesség betartása és az adóztatás szempontjából azonban nem képezhető ilyen szaldó, a fekete gazdaság jövedelmei ugyanis definíció szerint "adóelkerülők", és az ebből eredő társadalmi-gazdasági veszteség, morális kár óriási, alig felmérhető.

A rejtett gazdaság megítélése a jelenlegi gazdasági környezetben.

A cégvezetők a magyar gazdasági környezetben összességében kétféleképpen vélekednek. A válaszadók többsége elítéli, károsnak tartja a rejtett gazdaságot, kis részük azonban a jelenlegi körülmények között megérti, elfogadja létét, és adott esetben alkalmazkodik hozzá.

A vállalatvezetők 30 százaléka általában rossznak, károsnak, helytelennek ítéli a rejtett gazdaságot. További 15 százalékuk negatív véleményét azzal fejezi ki, hogy visszaszorításának, megszűntetésének szükségességét hangsúlyozza. Csaknem ilyen arányt képviselnek azok, akik a rejtett gazdaság jelenlétét, esetenként terjedését szükséges rossznak tartják, ebben már keveredik az elítélés a megértéssel és az elfogadással. A vezetők mindössze 4 százaléka általánosságba burkolva veti fel a rejtett gazdaság versenyképességet, morált romboló hatását.

Elfogadó, megértő véleményüket legfőképpen azok hangoztatják, akik szerint a cégek rá vannak kényszerítve arra, hogy részt vegyenek a rejtett gazdaságban (5%). Ugyancsak 5 százalék azoknak az aránya, akik megértik és alkalmazkodnak a rejtett gazdaság működési feltételeihez. Egyértelmű támogatója a rejtett gazdaságnak alig van: a kérdezettek 2 százalékának válaszaiból érzékelhető ilyen hozzáállás.

Általánosságban elmondható, hogy azokban az országokban alacsonyabb, ahol a társadalmi-politikai rend stabil, nincsenek súlyos szociális problémák. Ott, ahol a törvények betartathatók, a vállalkozások és a munkavállalók adóés bürokratikus terhei elviselhetők, és a rejtett gazdaság, a politika és a közigazgatás szereplői között nincs összefonódás. Minden intézkedés, amely a fentiek valamelyikét segíti, felhasználható a rejtett gazdaság elleni harcban.

Hazai viszonylatban a szürke, fekete gazdaság kifehérítésének kényszere napjaink megkerülhetetlen problémája és feladata. Megoldására az utóbbi időben számos intézkedés született, változó eredménnyel. Nemzetközi tapasztalatok alapján az adó- és járulékbeszedési-rendszer szervezetének megerősítését, a szankciók jelentős mértékű szigorítását és a korrupció elleni harc hatékonyságának javítását emelnénk ki első helyen a rejtett gazdaság legalább részbeni lefékezésére. Ezzel párhuzamosan a lehetőségek mérlegelésével csökkenteni szükséges az adókat és a járulékokat, valamint a cégeket sújtó adminisztrációs terheket.