Az ECOSTAT egy évtizede megkezdett gazdaság- és társadalom-stratégia kutatásaival a ma már felismerten nélkülözhetetlen hosszú távú prognózisok elkészítésében, jövőképünk meghatározásában kíván minél aktívabb szerepet vállalni.¹

Jelenleg a magyar gazdaságpolitika az egyensúlyteremtés követelménye mellett számos olyan döntési problémával találja magát szemben, amelyek kezelése több évtizedre hatást gyakorolhat a felzárkózási pálya sebességére és a növekedés szerkezetére. A strukturális reformok sikeressége nagymértékben függ attól is, hogy az európai uniós transzferek felhasználásával kapcsolatban a fiskális politika milyen célokat tűz ki maga elé. Stratégiai döntés kérdése, hogy a humán tőke vagy az infrastruktúra fejlesztése-e az elsődleges cél, hogy milyen mértékű legyen az állam közvetlen gazdasági szerepvállalása, hogy mekkora erőforrásokat fordítsunk a kutatás-fejlesztés, illetve az innováció támogatására stb. A hosszú távú folyamatok és feladatok előtérbe kerülésével az ECOSTAT Gazdaságmodellezési Műhelye kidolgozta az ECO-TREND² modellt, aminek segítségével készülnek a folyamatosan aktualizált, hosszú távú előrejelzések a makrogazdasági folyamatok várható alakulásáról.

Forrás: ECOSTAT, ECO-TREND modell

Az ECOSTAT modellszámításai szerint Magyarországon az EU25 átlagához viszonyítva fokozatos felzárkózás valószínűsíthető a 2020-ig vizsgált időszakban. 2020-ban az egy főre jutó GDP mintegy háromnegyede lehet az EU25 átlagának, az életszínvonalunk a kétharmados szint körül alakulhat abban az esetben, ha a magyar gazdaság fejlődését nem zavarják meg jelentős világgazdasági válságok, a hazai gazdaságpolitika pedig folyamatosan követi a konvergencia-programban vázolt alapvető irányelveket.

Két tényezőt külön is ki kell emelni. A fiskális politika ciklikussága csökkenti a hosszú távú növekedési potenciált. A kiegyensúlyozatlan költségvetési politika a növekedési áldozaton túl rontja az egyensúlyi mutatókat is. A állam hatékonysága meghatározó növekedési tényező. Az EU-transzferek felhasználási szerkezete legalább akkora jelentőségű, mint az, hogy mennyi EU-transzfert sikerül felhasználni. Fontos tanulság tehát, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy minél több pénzhez jussunk az Uniótól, majd azért, hogy ezeket a támogatásokat fel is tudjuk használni. A hosszú távú gazdasági növekedés jelentősen emelhető a hatékonyabb állami intézményrendszer és a növekedés-ösztönző költségvetési kiadási struktúra révén.

Az ECOSTAT a hosszú távú előrejelzés és szcenárióelemzés során a leginkább feltételezhető alap előrejelzések mellett hatásvizsgálatokat is készít, azaz vizsgálja, hogy az alapesettől eltérő külgazdasági, illetve hazai feltételrendszer esetén milyen elmozdulások várhatók az alapszcenárióban megfogalmazott hosszú távú növekedési, jövedelem-elosztási és egyensúlyi folyamatokban.

I. Alapváltozat feltételrendszere

A 2008 májusában készített aktuális hosszú távú előrejelzésben a modellezés külső adottságaira vonatkozóan az alábbi feltételezésekkel éltünk.

• Az ország számára releváns külső kereslet évente 2-2,5 százalékkal nő.
• Az EU25 gazdasági növekedése a vizsgált időszakban átlagosan 2 százalék körül alakul, míg a lakosság rendelkezésre álló jövedelme ugyanezekben az országokban a GDP-nél valamivel lassabb ütemben növekszik.
• A várt inflációs ráta értéke a 2007. évi kiugróan magas értéket követően fokozatosan csökken, 2010-re elérve a 3 százalékot.
• A betéti és hitelkamatlábak 2012-ig fokozatosan konvergálnak az aktuális eurókamatokhoz, 2013-tól elérik azokat.
• A közvetlen külföldi tőkebefektetések értéke évente 3-4 Mrd euró lehet.
• A kormányzati kiadások szerkezeténél az előző évi kiadások funkcionális megoszlását vettük figyelembe, az egész időszak alatt állandónak tekintve.

Az EU-transzferekkel kapcsolatos kiinduló feltevések az alábbiak.

• A Magyarország számára elérhető 25,3 Mrd euró értékű támogatási keret mintegy 80 százalékát sikerül felhasználni a 2007-2013-as programozási periódus alatt.
• A beérkező transzferek felhasználási területeit három kategóriába lehet sorolni, az ezek közti megoszlás a következő: az alapok 63 százalékát infrastrukturális beruházásokra, 17 százalékát humántőke-beruházásokra, 20 százalékát pedig termelő vállalatoknak nyújtott támogatásokra fordítják.
• A ténylegesen felhasznált EU transzferek értéke fokozatosan eléri a GDP 2-3 százalékát.

A 2007. évi alacsony GDP-bővülést követően a magyar gazdaság növekedési üteme fokozatosan emelkedik. A növekedési pálya nem teljesen egyenletes, a választási időszakokhoz kapcsolódó ciklikusság megfigyelhető. A választás éveiben a GDP-növekedés átmenetileg magasabb lesz, ezt követően alacsonyabb értékre esik vissza, majd fokozatosan növekszik a következő választásig. A fejlődésünk egyik fontos mutatószáma, hogy az egy főre jutó bruttó hazai termék szintjét tekintve mennyire sikerül felzárkóznunk 2020-ig az EU25 átlagos szintjéhez vásárlóerő-paritáson mérve. 2007-ben becslésünk szerint ez a mutató Magyarország esetében az EU25 átlagának 62,2 százaléka volt, számításaink szerint 2020-ra 76,9 százalékra sikerülhet felzárkózni.

A felzárkózási folyamatnak csak az egyik - bár kétségkívül igen fontos - eleme az egy főre jutó GDP, legalább ennyire lényeges azonban az is, hogy a lakossági jövedelmek szintje is közelítsen a fejlett országok átlagához. A lakosság rendelkezésre álló jövedelmének alakulását vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy ez a - vásárlóerő-paritáson számított - mutató valamivel lassabban konvergál az EU25 átlagához, mint az egy főre jutó GDP: a 2007-re becsült 53,6 százalék 2020-ra várhatóan 67,2 százalékra emelkedik. A rendelkezésre álló jövedelem volumene ugyanis mindössze 3,3 százalékkal növekszik évente átlagosan. A viszonylag jelentős eltérés két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) lassabban bővül, mint a GDP, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy Magyarországon jóval magasabb a külföldi tőke állománya, mint a hazai tőkeállomány külföldön. Ez ugyanis azt eredményezi, hogy a külföldi tulajdonosok hazai jövedelme tartósan meghaladja a belföldiek külföldről származó tőkejövedelmét. Ez a jelenség a régió valamennyi gazdaságában megfigyelhető. A másik tényező hatása a fejlett gazdaságokban is érvényesül, eszerint a megtermelt jövedelmek elosztási arányai folyamatosan változnak, azaz a háztartások esetében tartósan átlag alatti, míg a vállalati szektornál az átlagot meghaladó jövedelemnövekedés figyelhető meg.

A bruttó állóeszköz-felhalmozás 2007-es viszonylag alacsony bővülését követően a növekedési ütem 2008-tól emelkedik, 2010-2011-re már 8 százalék körül valószínűsíthető. Ebben nagy szerepe van az EU-transzfereknek, melyekből feltételezéseink szerint egyre többet sikerül lehívni a rendelkezésre álló keretből. Ezt követően az állóeszköz-felhalmozás bővülése kisebb lesz, majd 2014-től kezdődően 4,5-5,5 százalék között stabilizálódik a vizsgált időszak végéig.

Az államháztartási hiányt a 2007. évi 5,5 százalékról 2008 során sikerül 4,2 százalékra csökkenteni, 2009-re pedig a maastricht-i 3 százalékos küszöbérték közelében lesz. Ezt követően az államháztartás deficitje általában a GDP 2-3 százaléka között ingadozhat.

II. "Rugalmatlan államszerkezetet és ciklikus kiadások" szcenárió

Ebben a változatban rugalmatlan államháztartási szerkezetet és a gazdaságpolitikában állandósuló ciklikusságot tételezünk fel. Ennek megfelelően az alábbi feltételeket változtattuk meg az alapszcenárióhoz képest.

• A Magyarország számára elvben elérhető 25,3 Mrd euró értékű támogatási keretnek mindössze 70 százalékát sikerül felhasználni a 2007 és 2013 közötti időszak során.
• A kormányzati kiadások funkcionális szerkezeti megoszlása 2009-től kezdődően kevésbé hatékony, vagyis kisebb súlyt kapnak azok a tételek, amelyeknek jelentős szerepe van a teljes tényező termelékenység (TFP) növekedésében, és így a felzárkózásban (vagyis K+F kiadások, humántőke-beruházások). A gazdasági növekedés szempontjából kevésbé produktív tételekre, mint például a különböző társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásokra azonban többet költ az állam.
• A kormányzati kiadások mértéke is megváltozik: az alapszcenárióban szereplő ciklikusságot felerősítettük, vagyis ahhoz a változathoz képest a választásokat megelőző és a választások éveiben további kiadás-növekedéssel számoltunk, az azt követő két évben pedig erőteljesebb csökkenéssel.

A modellszámítások alapján a kedvezőtlen feltételek következtében az alapváltozathoz viszonyítva a 2009 és 2020 közötti időszakban az éves átlagos GDP-bővülés mintegy 0,6 százalékponttal lelassult. Ennek oka, hogy az uniós forrásokból kevesebbet tudunk felhasználni, és bár az EU-transzferekhez nem köthető kormányzati kiadások megnövekednek, de a növekedés szempontjából kedvezőtlenebb szerkezet összességében lassítja a bővülést.

A lakossági és a közösségi fogyasztás növekedési ütemére hatással van a kormányzati kiadásokban megfigyelhető ciklikusság, így a választást megelőző és a választás évében a lakossági fogyasztás 0,2-0,3 százalékponttal magasabb, a közösségi fogyasztás pedig mintegy 0,8 százalékponttal haladja meg az alapváltozatban szereplő értékeket. A választást követő két év során a lakosság fogyasztásának növekedési üteme 0,6-0,7, a közösségi fogyasztásé pedig kb. 1,2 százalékponttal marad el az alappályában szereplő fogyasztás növekedési ütemétől. Így összességében a vizsgált időszak során a lakossági és a közösségi fogyasztás növekedése egyaránt 0,2 százalékponttal lassul.

Ebben a változatban a munkanélküliségi ráta magasabb az alapszcenárióhoz képest, azaz 2020-ra már több mint fél százalékkal magasabb a munkanélküliségi ráta az alapváltozattal szemben. Az egyensúlyi mutatók közül a folyó fizetési mérleg GDP-arányos egyenlege az időszak kezdetén egy-két tized százalékponttal lehet rosszabb, majd fokozatosan tovább romlik, míg végül az időszak végére a folyó fizetési mérlegnek az alapváltozatban előrejelzett 3,6 százalékos GDP-arányos hiányát a "rugalmatlan államszerkezet, ciklikus kiadások" szcenárióban számított deficit már mintegy 4 százalékponttal haladja meg.

Az államháztartás GDP-arányos egyenlegének alakulása ebben a szcenárióban erőteljesebb ciklikusságot mutat, mint az alapváltozatnál. A választást megelőző években mintegy két-három tized százalékkal magasabb az államháztartási hiány, majd a választási években már mintegy fél százalékkal tér el egymástól a két változat.

Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számított GDP-vel mért felzárkózási ütem is eltér a két változatban. Az alapszcenárióban kapott kedvezőbb értékek - a nagyobb arányban felhasznált EU támogatások mellett - azzal magyarázhatóak, hogy ebben a költségvetés kiadási szerkezete is hatékonyabban szolgálja a gazdasági felzárkózást.

² A modell részletes leírása megtalálható: "Hosszú távú növekedési szcenáriók elemzése az ECO-TREND modellel", A gazdaságelemzés módszerei 2004/I. szám (ECOSTAT); "Az EU-transzferek szerepe a hosszú távú felzárkózásban", A gazdaságelemzés módszerei 2007/I. szám (ECOSTAT).