Növekedésre várva
Készült a 46. Közgazdász Vándorgyűlésre (Eger, 2008. június 26-29.)

A magyar gazdaságban több alkalommal kellett stabilizációs programot összeállítani és megvalósítani. Ezek eredményeként a gazdaság újra növekedésnek indult, a javulás fokozatosan kárpótolt a program által okozott nehézségekért. A jelenlegi egyensúly-javítás azonban bizalomvesztéssel is járt, és nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdaság rendbetételéhez társadalmi megegyezésre, időre, hatásvizsgálatokkal alátámasztott gazdaságfejlesztő stratégiára van szükség, amelyet elfogad a társadalom széles rétege.

A tartós és fenntartható növekedés feltételei

A tartós gazdasági növekedés egyik szükséges, de nem elégséges feltétele a gazdaság versenyképessége. Első megközelítésben azt lehet mondani, hogy tartósan az a nemzetgazdaság versenyképes, amely betartja a jól ismert "hüvelykujj" szabályt, azaz nem költ többet, mint amennyi jövedelmet realizál. A felhasználáson belül szigorúan korlátozza a közösségi és lakossági fogyasztást, az ésszerűség határain belül bővíti a fejlesztéseket finanszírozó forrásokat. A fogyasztás megalapozatlan gyors növelése visszavetheti, a hatékony fejlesztések viszont elősegíthetik a gazdaság dinamikus fejlődését. Fontos, hogy a bérek és jövedelmek a GDP üteménél mérsékeltebben növekedjenek, a fejlesztésekhez kellő tartalékok álljanak rendelkezésre.

A gyors felzárkózást elért országok az átlagnál magasabb felhalmozási rátával működnek. A bérek és jövedelmek szabályozása azért is kiemelt fontosságú, mert ez szolgál alapul a gazdasági növekedés egyik fő forrását jelentő munkaerő ösztönzésére. A gazdasági programokat az ellentmondásos feltételrendszerben körültekintően kell kidolgozni, mindenekelőtt kellő figyelmet és hangsúlyt szükséges adni a termelékenység növelésének. A gazdaság dinamikus fejlődésekor általában lehetőség van e feltételek betartására, mivel a lakossági fogyasztás és a felhalmozás egyaránt növelhető, ez pedig a társadalmi egyensúly fenntarthatóságának alapvető feltétele.

A tartós gazdasági növekedésnek számos más, társadalmi és környezeti feltétele van. Ilyen például, hogy a termelés bővülése környezetkímélő módon valósuljon meg, vagy hogy a lakosság jövedelmeinek minél nagyobb hányadát tudja felhasználni saját céljaira, azaz az adók és közterhek, vagy az infláció, netán a kamat ne terhelje túlzottan az elkölthető jövedelmeket. Vagy ha mégis, akkor ezekért a lakosság arányos állami, társadalmi szolgáltatásokhoz jusson. Ez a gondolatmenet vezet el az adóreformok gyakran vitatott kérdéséhez, amelyet sokan a versenyképesség elemi feltételének tekintenek. Fontos lehet, hogy az adott ország GDP-hez viszonyított adótartalma ne haladja meg a közvetlen versenytársakét.

Uniós csatlakozásunk évében a magyar gazdaság reálnövekedési üteme még kétszerese volt az uniós átlagnak, a 2007. évi 1,3 százalékos gazdasági növekedésünkkel viszont az utolsók között vagyunk az EU-ban. A versenytársainknak tekintett kelet-közép-európai országok közül Szlovákia és Litvánia napjainkban kétszámjegyű (10,4 illetve 10,3%-os) növekedést ért el. A többi új tagország közül még a legkisebb növekedést felmutató Románia teljesítménye is 6 százalék volt. A lemaradásunkat megfordító trendváltás (újbóli növekedés) láthatóan késik, és számottevő szerkezeti változások nélkül hosszú távon sem reménykedhetünk egy felzárkózási pályát biztosító, sokkal magasabb ütemben. Az ECOSTAT 2020-ig terjedő modellszámításai szerint - még egy eléggé kedvezőnek tekintett változat esetében is - évi átlagban mindössze 3,8 százalékos növekedésre lehet számítani. Ez nem egyedi, kiugró eredmény hiszen az ún. potenciális GDP várható növekedési ütemére más kutató műhelyekben, pl. az MNB és az Európai Unió Pénzügyi és Gazdasági Igazgatósága témába vágó publikációi is ehhez közeli eredményeket valószínűsítettek.

A lassú kibontakozás és a kedvezőtlen növekedési kilátások legfőbb okaként - az alacsony foglalkoztatási rátán és a GDP 1 százalékát alig meghaladó K+F ráfordításokon túlmenően - a megbomlott gazdasági egyensúlyt szokták megjelölni. Szigorúbb kritikusok ehhez még hozzáteszik, hogy az egyensúly helyreállítását szolgáló Konvergencia Program aránytalan (túlságosan az államháztartási hiánymutató javítására koncentrál) végrehajtása is csökkenti a gazdasági növekedés lehetőségeit. E mellett a választási ciklusok eltorzítják a világgazdasági folyamatokhoz igazodó fejlődési pályát. A korábbi, nem eléggé átgondolt támogatási politika következményei, az ún. duális iparszerkezet ismert ellentmondásai is mind erősebben éreztetik kedvezőtlen hatásukat. Ez leglátványosabban a multinacionális vállalatok és a hazai kis- és középvállalatok jövedelmi, versenyképességi és tőke-ellátottsági különbségeiben jelentkezik és odavezet, hogy a bruttó hazai jövedelem (GNI) indexei rendre elmaradnak a GDP dinamikájától. Jövedelmi szempontból tehát még rosszabb a helyzet, mint a reál konvergencia oldaláról. A gazdasági egyensúlyhiány növekedést mérséklő hatását más uniós országok jellemzői is tanúsítják.

A magyar gazdaság "lehűlésében" közrejátszott az is, hogy a vállalatok adóterhelése (főként a munkára rakódó közterhek GDP arányos hányada) magas. Emiatt a nemzetközi adóversenyben hátrányba kerültünk. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy egy "lehűlt" gazdaságot nehéz "újraindítani". Ha az infláció is magas, akkor pedig a szokásosnál is erőteljesebben ható "eszközre" van szükség. Az elemzések során úgy tűnik, hogy a magyar adórendszer nem eléggé "vállalkozásbarát". Ez abban mutatkozik meg, hogy túlságosan magas a jövedelemadó és munkabér terhelés aránya. Hiányoznak viszont az adórendszerünkből olyan elemek, amelyek a nehezen megfogható fekete vagy szürke gazdaságból származó jövedelmek megadóztatására alkalmasak. Ilyen lehetőségként vehető számításba a vagyonadó (nem kizárólagosan az ingatlan adóra gondolunk, hanem egyfajta tőkeadóra), vagy a környezetterhelési adó.

Az ECOSTAT eddigi kutatásaiból számos gazdaságpolitikai következtetés adódik. Kutatásaink egyik legnagyobb tanulsága, hogy a kis, nyitott gazdaságok felzárkózása csak az ország komparatív előnyeit jól hasznosító, néhány ágazatra koncentráló, azokban kellő bel- és külpiaci részesedést biztosító fejlesztéssel valósítható meg. Ehhez nem csupán egyes kiemelt ágazatok vagy körzetek projektjeiről kellene döntéseket hozni, hanem célszerű létre hozni e kapacitások versenyképes működtetésének minden háttér feltételét (például a szükséges infrastruktúrát, hazai beszállítók hálózatait, szakmunkás ellátását, kutatási- és marketing bázisait, a hozzájuk igazodó szelektív támogatási politikával együtt). A részletek mellőzésével néhány fontosabb kutatási eredmény a következő:

1. A jelenlegi kormányzási nehézségek ellenére (egy elemeiben is kiegyensúlyozottabb program változatban) végig kell vinni a 2006-ban megkezdett stabilizációt.
2. Mielőbb hozzá kell kezdeni egy átfogó adóreform előkészítéséhez, ami távlatot és befektetői biztonságot nyújthat a vállalkozások számára. E programot a szükséges források várható rendelkezésére állása szerint kell ütemezni.
3. A túlzottan lehűtött gazdaság mielőbbi beindításához szükséges induló forrásokat már rövid távon, az adóterhelés belső szerkezeti átrendezésével elő kell teremteni. Ehhez társadalmi egyetértés szükséges, amelyet széleskörű szakmai vitafórumokon kell elnyerni.
4. A bérfejlesztések- és adóváltoztatások növekedést segítő arányait az Érdekegyeztetési Tanácsban kell kialakítani és megállapodássá fejleszteni.
5. Mielőbb ki kell dolgozni egy foglalkoztatást javító országos programot, amely a közvetlen ösztönzőkön túlmenően magába foglalja a képzetlen munkaerő gyorsított szakképzését. Ezt egyeztetni kell a vállalkozók érdekképviseleti szervezeteivel és lehetőség szerint be lehet vonni őket a program finanszírozásába is.
6. Más területeken, például a műszaki fejlesztés alulfinanszírozottságának, illetőleg a kis- és középvállalkozások alultőkésítésének a felszámolásához, a magyar adottságokhoz igazított szelektív ágazati- és területfejlesztési politikára is szükség lesz. Ezekhez jól alkalmazkodó képzési és szociálpolitikát kell kialakítani.
7. A stabilizációs program megvalósulását és a növekedés alapvető feltételeinek megteremtését követően döntést kellene hozni az euró-bevezetés céldátumáról, és megvalósítási programjáról is, mivel a nemzetközi tapasztalatok szerint ez is hozhat évente mintegy 0,5 százalék körüli növekedési többletet.

A szelektív fejlesztési stratégia magyarországi adottságai és lehetőségei

Elemzéseink során számtalan példával találkoztunk, amelyek alkalmassá tettek egy-egy országot gyors kohéziós teljesítményekre. Hasonló következtetésekre jutottunk jópár gazdasági ág és szakpolitika elemzése révén is. Ezek a kutatásaink rávilágítottak arra, hogy szelektivitással, a makroszintnél mélyebb, szakmailag jobban alátámasztott fejlesztéspolitikával jelentős növekedési tartalékok mozgósítására nyílik lehetőség. Ilyen elemzéseket végeztünk az ún. anyagi ágazatok, a mezőgazdaság, valamint a gazdasági fejlődés területi fenntarthatósága kérdéseiről. A feltárt növekedési tartalékok minden elemét e helyen nem áll módunkban bemutatni, ezek illusztrálására egy-egy szakpolitikai elgondolást felvázolunk:

a.) Az iparban a néhány "húzó ágazat" fejlődését meghatározó multinacionális nagyvállalati szektor már az expanziós lehetőségei határához közeledik, bár nem zárjuk ki teljesen egy-egy újabb húzóágazat kialakulásának az esélyét sem. E szektor további dinamizálásához a vállalatok világpiaci versenyképességét erősítő lépésekre és a magyar gazdaságba való mélyebb integrálásukat lehetővé tevő (munkaerő-ellátási, képzési és kutatási, logisztikai) intézkedésekre van szükség. Ezek a folyamatok már részben elindultak, csupán a további felgyorsításukra volna szükség. A hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozások jelentős része az eddigi fejlődés vesztese. Ezek "húzó" multinacionális vállalatokhoz történő kapcsolódásától várt remények ugyanis csak részben igazolódtak. A KKV-kat ezért - kihasználva a belföldi piaci ismereteiket - az itthoni piacaikon való jobb helytálláshoz kell segíteni. Ennek a "patrióta gazdaságpolitikának" számtalan - az EU-ban is elfogadott - változata van (gondolunk a nagyobb biztonságot nyújtó hazai minőségvédelemre, a megszokott termékválaszték, helyismeret nyújtotta előnyökre).

b.) Az építőipar teljesítmény növelésének egyik legnagyobb gátja a magyar fejlesztéspolitika erős ciklikussága. Ez pénzügyileg is meggyengíti a zömmel kis- és középvállalatokat, és az esetek egy részében szürke- és fekete gazdasági módszerek alkalmazására kényszerítheti őket.

c.) A mezőgazdaság jelenleg a magyar nemzetgazdaság egyik legsérülékenyebb, de egyben legperspektivikusabb főága. Kulcspozíciót tölt be a foglalkoztatás javításában és a gyors urbanizációból származó környezetterhelési hatások, társadalmi feszültségek megelőzésében, valamint a lassuló gazdasági növekedés miatt keletkező területi aránytalanságok mérséklésében. Ezeket megelőzni csak a foglalkoztatás javításával és a vidék népességmegtartó képességének a növelésével lehet. Egy új agrárgazdasági stratégia kidolgozásakor támaszkodni kell az ágazat uniós csatlakozásunk után szerzett fejlődési tapasztalataira. Annak ellenére, hogy az ágazat egészének a jövedelmezősége javult, eléggé ellentmondásos változásokat látunk. A növénytermesztés jövedelmezősége - nem kis részben az uniós támogatásoknak köszönhetően - számottevően javult, az állattenyésztő gazdaságok, valamint a kisebb családi vállalkozások helyzete viszont kritikussá vált. Ebből következik, hogy a magyar mezőgazdaság csak a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit jól kihasználó növénytermesztési tömegtermékek előállításával és növekvő exportjával, valamint az új szükségleteket generáló biotermékek előállítására specializálódó, az ún. ökogazdálkodásra áttérő családi gazdaságokkal lesz fenntartható és expanzív. Az ökogazdaságok térnyerése a világtendenciaként ható mezőgazdasági foglalkoztatás-csökkenési trendek elviselhetőbbé tételét is elősegítheti.

d.) Mai gondjaink megoldásában még kulcsszerepet játszhat a szolgáltatói szektor fejlesztése, különösen akkor, ha az Európai Unió vezetése szándékainak megfelelően sikerül e szolgáltatások nagy részét a versenyszektor részévé tenni. Ez távlatilag elősegítheti az egyre inkább növekvő energetikai költségek mérséklését is.

A napjainkra eléggé beszűkült magyar gazdaság versenyképessége és növekedési potenciálja - vizsgálataink szerint - javítható, ehhez széles körű, cselekvő összefogásra és gazdaságpolitikai reformra lesz szükség.

Az EU és a kelet-európai országok 2007-2008. évi növekedése

Forrás: Eurostat- Structural indicators

Felismerve a tapasztalatokat az ECOSTAT megkezdte a nemzetközi gyakorlatot hasznosító fejlesztési elképzeléseinek kidolgozását. Ezek a munkák ugyan még nem fejeződtek be, de látva, hogy mind több kutató műhely csatlakozott a "növekedést várók és sürgetők táborához", a témához adalékként megkíséreltük összefoglalni mindazokat az eredményeket, amelyekre a kapcsolódó munkák során szert tettünk.