ECOSTAT KÖZÉP-TOP

Az ECOSTAT KÖZÉP-TOP rangsor¹ azokat a magyarországi középvállalkozásokat tartalmazza, amelyek a 2007. évi hozzáadott érték termelése alapján az első 100 cég körébe tartoznak és összevetjük gazdálkodásuk jellemzőit az összes közepes céggel. Kiemelt fontosságú terület a feldolgozóipar mintegy 1800 cégének teljesítményét nemzetközi összehasonlításban is bemutatjuk.

Forrás: ECOSTAT vállalati adatbázis

Magyarországon 2007-től a gazdasági növekedés jelentősen mérséklődött. Az ország teljesítményét és ezen belül a feldolgozóipar növekedését a lassulás időszakában célszerű összehasonlítani a versenytársainknak is tekinthető un. felzárkózó EU tagországokkal. A hasonló gazdasági fejlettségi szinten álló visegrádi országok és Szlovénia esetében 2004 és 2007 között a növekedési ütem az unió átlagához képest magas és általában a négyéves időszak folyamán gyorsuló volt. Csehország, Lengyelország, valamint Szlovénia GDP növekedési üteme 2007-ben meghaladta a 6 százalékot, négy év alatt 22-26 százalékot ért el. Szlovákia négy év alatt megduplázta növekedési ütemét, a GDP összesen 34,3 százalékkal bővült. 2004 és 2007 között a magyarországi hozzáadott érték mindössze 14,8 százalékkal nőtt és a 2007. évi ütem nem érte el a 1,5  százalékot. Ekkor a magyarországi középvállalatok gazdálkodási adatai még nem tükrözték a kedvezőtlen tendenciát.

Az ECOSTAT KÖZÉP-TOP rangsorba a 2007. évi adatok alapján 1,5 milliárd forintos hozzáadott értékkel lehetett bekerülni. A belépési küszöb 2006-hoz képest nem emelkedett, 2002-ben az alsó határ ennek a fele volt. A növekedésben nagyobb szerepe volt a sikeres középcégek értékcsökkenési leírásának, bér- és profit- növekedésének (a három együtt a hozzáadott érték), mint az évenkénti árszínvonal emelkedésnek. A nettó árbevételből átlagosan egyharmadot képviselt a hozzáadott érték, ami nemcsak az egész vállalati kör, vagy a középvállalati átlaghoz képest magas, hanem a nagyvállalatok átlagához mérten is. Az egy főre jutó GDP a top-listán szereplőknél többszöröse a teljes középvállalati szektor átlagának. 2007-ben 1 millió forint GDP egy alkalmazottra vetítve 5 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban, az első tíz cég 3,2-5 milliárd forint új értéket állított elő. Ez azt jelenti, hogy a 4750 közepes cég közül már a századik kevesebb mint harmadannyi GDP-t állított elő 2007-ben, mint az első. A ranglista közepén lévő cég hozzáadott értéke kereken 2 milliárd forint, amely négyszerese az összes középvállalat átlagos mutatójának. Az utóbbiban persze olyan vállalatok is szerepelnek, amelyeknél a veszteség abszolút értéke több mint az éves értékcsökkenési leírás és a bruttó munkajövedelem együtt, így negatív GDP-t termelnek. A százas lista közel felét ipari cégek töltik be, ezek jó része a gépiparban és a fémfeldolgozásban tevékenykedik.

A vállalkozások részére kiírt pályázatok túlnyomó többségén mikro-, kis- és középvállalkozások vehetnek részt, így támogatási szempontból lényeges, hogy mely vállalkozás minősül KKV-nak. Magyarországon a 2005. január elsejétől érvényes KKV törvény szabályozza az érintett gazdálkodó szervezeteket. Az uniós szabályozást a 2003/361/EK bizottsági ajánlás tartalmazza, s gyakorlatilag minden tagállam egyformán alkalmazza. Ezzel lehetővé vált a statisztikai adatgyűjtés uniós módszerekkel történő összehangolása és az adatok, gazdasági folyamatok összehasonlíthatóságának megteremtése. Valamennyi vállalati nagyságkategória meghatározásának egyik legfontosabb mérőszáma a foglalkoztatottak száma. A középvállalatokra az 50-249 fő létszámhatár vonatkozik. Elemzésünkben a 328 ezer kettős könyvvitelű nem pénzügyi vállalkozásokat csupán a létszám szerint soroltuk a KKV-k egyes csoportjaiba és a 249 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok csoportjába. A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírja, hogy a KSH és az APEH adatszolgáltatásaiban ezeket a vállalkozásokat létszámnagyság szerint kell megkülönböztetni. Gyakorlati tapasztalatunk, hogy a középkategóriába tartozó nagyszámú 0 és 1 fős vállalkozással romlik a tisztánlátás és torzulnak a csupán létszámnagyság szerint számított mutatók. Az utolsó két év összehasonlíthatóságát már az azonos besorolás biztosítja.

A KÖZÉP-TOP ranglistán szereplő vállalkozások további jellemzője, hogy átlagos létszámuk 150 fő, amely éppen az 50 és 249 létszámhatárnak a számtani átlaga. A középvállalati szektor egészének létszámátlaga inkább a 100-hoz állt közelebb, amiből az is következik, hogy 2007-ben a toplistán szereplő cégek átlagos nettó árbevétele is jóval a középvállalatok egészére számított 2,8 milliárd forint felett volt. 100 forint nettó árbevételből a top-listán szereplőknél 14 forint személyi ráfordításra és 19 forint a bruttó működési eredményre jutott. Az összes közepes cég között mindössze 22 százalék a külföldi érdekeltségű, a top-lista száz vállalatából 66 vegyes tulajdonú.

Az elemzésből levonható következtetés, hogy általában fejlettebb technológiával, korszerűbb vállalatszervezési módszerek alkalmazásával a külföldi tulajdonú cégek olyan termékeket állítanak elő, vagy olyan szolgáltatást nyújtanak, amelyeknek a hozzáadott értéktartalma magas. Ezen kívül látható, hogy a legjobb középcégek az olyan iparágakban tevékenykednek, ahol általában a kifizetett bér és a bruttó működési eredmény dominál. A versenyképességi gondokkal küzdő mezőgazdaság, textil- és ruházati ipar, valamint a szállodaipar egyetlen képviselője sem szerepel évek óta a középvállalatok legjobbjai között.

A KÖZÉP-TOP rangsor 100 vállalata közül mindegyik élenjáró a szakágazatában. A százak átlagosan olyan gazdasági mutatókat értek el 2007-ben, amelyek a fejlett EU tagállamokéhoz viszonyítva is megállják helyüket. Például az egy főre jutó hozzáadott érték ezer euróra emelkedett, amely azonos a francia feldolgozóipar középvállalati mutatójával. A munkajövedelem szintje ugyanakkor ebben az összehasonlításban mindössze a fele volt 2006-ban. A 100 vállalat tárgyi eszközeinek túlnyomó része gép és berendezés, a teljes közepes nagyságú vállalati körben az ingatlanok és gépek aránya 50-50 százalék.

Forrás: ECOSTAT vállalati adatbázis

A középvállalatoknak a hazai gazdaságban betöltött szerepe, súlya nem változott. A GDP alapján a közepes cégek részesedése az utóbbi három évben 20 százalék körüli volt, 2007-ben 20,4 százalékot ért el. A 4750 létszám szerint a középkategóriába tartozó cég együttesen a nemzetgazdasági átlagnál kétszer gyorsabb ütemben növelte a hozzáadott értéket úgy, hogy a közel 15 százalékos nettó árbevételnél is nagyobb, 18 százalékos bővülést könyvelhettek el. A villamosenergia iparban 2,5 szeresére, a kereskedelemben 1,4-szeresére bővült a közepes cégek GDP termelése. A gazdasági szolgáltatások az átlagosnál nagyobb ütemet értek el, viszont a feldolgozóipar és az építőipar által előállított új érték folyó áron mindössze 3 százalékkal nőtt, és ez reálértékben 4-5 százalékos visszaesést jelent.

A középvállalatok exportja 2007-ben meghaladta a 2600 milliárd forintot, a teljes árukivitel 15 százalékát. Ennek mintegy háromnegyedét a külföldi érdekeltségű közepes cégek realizálták, ahol a középvállalati szektorban foglalkoztatottak mindössze 25 százaléka dolgozott. A szektor kivitelének kétharmadát a feldolgozóipari középvállalatok állítják elő. Az exportáló feldolgozóipari cégek döntő részénél az utolsó két évben végeztek beruházást. Ahol nem, ott a kivitel stagnált, a többségnél az áltagosnál magasabb ütemű volt a külföldi értékesítés növekedési üteme. A folyamatban lévő beruházások értéke az üzembe helyezettekhez viszonyítva egyharmados szinten stabilizálódott. Itt kell megemlíteni, hogy az exportáló és egyben beruházást végzett feldolgozóipari középcégek csoportjában koncentrálódott a középvállalati támogatások jóval több mint a fele.

2007-ben a kettős könyvvitelt vezető 328 ezer vállalkozásnál 2,2 millió főt foglalkoztattak, a középvállalatoknál alkalmazottak száma meghaladta a 464 ezret. Ezen létszám alapján súlyuk meghaladta a 21 százalékot, ami azonos a nettó árbevétel szerint számított részesedéssel. A középvállalati kategóriában 2007-re jelentősen, 200-zal nőtt az exportáló vállalatok száma, ezzel a 2006-os fele-fele arány az exportálók felé billent, megközelítve a 2500 vállalatszámot. Ez utóbbiak háromszor annyi nettó árbevételt realizáltak, mint a nem exportálók. A teljes középvállalati kör 2400 milliárd forint új érték termeléséből 70 százalékra nőtt az exportálók részesedése a korábban mért 66 százalékról.

Az exportáló középcégek mutatói közül célszerű kiemelni néhányat, amelyek tükrözik a jövedelmezőségi, termelékenységi és más mutatók alapján mért előnyüket az egyre szűkülő belső piacra termelőkkel szemben. Ezek a mérőszámok 2007-ben kedvezőbb irányban változtak. Az átlagos egy főre jutó személyi jellegű ráfordítás az exportáló cégeknél másfélszerese a nem exportálókénak és 2007-ben megközelítette a 300 ezer forintot egy hónapra számítva. Ez az összeg a béreken és kereseteken kívül az SzJA-t és az összes tb-járulékot is magában foglalja, az EUROSTAT definíciója szerint a személyi költségeket (personal cost) jelenti. A GDP másik két összetevőjénél hasonló kép alakult ki 2007-re. A középvállalatok által elkönyvelt 400 milliárd forint összegű éves értékcsökkenési leírásból a kivitelre termelők 60 százalékkal részesedtek. Az üzemi eredményen való osztozkodás még ennél is sarkítottabb. 2006-ban az 550 milliárd forint üzemi eredményből kétharmad-egyharmad arány alakult ki a javukra, 2007-ben a nem exportálók nyeresége 10 százalékkal csökkent, az exportálóké együttesen 37 százalékkal nőtt.

A külpiacon aktív vállalatok 2007. évi üzemi (üzleti) nyeresége 500 milliárd forintra nőtt, ami éppen háromszorosa a nem exportálók 167 milliárd forintos – korábbi évhez képest lecsökkent – nyereségének. A saját tőkéből háromötöd arányban részesedtek az exportálók. A vagyonukat a jegyzett tőkéhez viszonyítva háromszoros növekedést könyvelhettek el, ugyanez a többi cég esetében mindössze kétszeres. A jövedelemtermelő-képességet a 100 forint személyi jellegű ráfordításokra jutó bruttó munkajövedelem mutatóval mérve 2007-ben 72 forintos kedvező értéket kapunk. Ez az érték Portugáliában 2006-ban 54, Csehország és Szlovákia feldolgozóiparában 66-67 volt. (A mutató független a valuta nemétől és az átszámítási értéktől.) A fejlettebb EU tagországokban általában 30-35-ös érték a jellemző.

A legtöbb magyarországi középvállalat a feldolgozóiparban működik, versenyképességük szintje, mértéke lényegesen nem tér el a többi ágazatétól. Az EU tagállamokkal történő összehasonlításból a feldolgozóipar termelékenységét, jövedelmezőségét, a keresetek színvonalát vizsgálva hasonló képet kapunk, mintha más nagyobb súlyú nemzetgazdasági ág közepes vállalatcsoportját vennénk példaként.

Az egyik legfontosabb mutató az egy foglalkoztatottra jutó GDP a nálunk fejlettebb országokban az utolsó négy év alatt 17-18 százalékkal nőtt. Csehország és Magyarország feldolgozóiparában ez a mutató 40-41 százalékkal emelkedett. Szlovákiában 2002 és 2006 között az egy főre jutó feldolgozóipari hozzáadott érték növekménye meghaladta a 70 százalékot.

A középvállalati szféra teljesítményének alakulását érdemes összevetni ugyanezzel az országcsoporttal. Az összehasonlíthatóság lehetőségét szűkíti, hogy néhány ország (többek között Ausztria, Bulgária, Lengyelország és Németország) 2006. évi adatai még nem kerültek be az Eurostat adatbázisába. Ezek helyett kibővítettük az országok körét más uniós államokéval és a feldolgozóipar példáján keresztül mutatjuk be a magyarországi fejlődés irányát és mértékét. A többi nemzetgazdasági ág esetében helyünk az uniós országokéhoz viszonyítva lényegében ugyanezt a képet mutatja.

Forrás: ECOSTAT vállalati adatbázis és Eurostat adatbázis

¹A hozzáadott érték szerinti sorrendet a Melléklet tartalmazza.