Elöregedő európa: Az egészségügyi kiadások finanszírozhatóságáról¹

Az egész világra kiterjedő gazdasági válság hatékonyabb megoldások keresését igényli. Így a hosszú távon fontos problémát jelentő kedvezőtlen demográfiai változások okozta nehézségek megoldása is egyre égetőbbé válik.

A lakosság elöregedésének fiskális és munkaerőpiaci következményei már érezhetők, csökken a potenciális adófizetők - a munkaképes korúak - száma, miközben nő az egészségügyi szolgáltatásokat leggyakrabban igénylő idősek társadalmon belüli részaránya. Az egészségügy finanszírozásának kérdése napjainkban is egyre gyakrabban kerül napirendre az unióban. Gondoljunk akár a magyar, akár a cseh egészségügyi reformra, a társadalom elöregedése miatt a következő évtizedekben e rendszer finanszírozhatósága válhat a gazdaság egyik alapvető problémájává. Az Európai Unió 27 tagországa átlagosan a bruttó hazai termék 7,5 százalékát fordítja egészségügyi ellátásra. Ez a szám valamivel magasabb - 7,7 százalék - ha csak az unióhoz elsőként csatlakozott 15 ország adatait vesszük figyelembe. Hazánk lemaradása az egészségügyi kiadások tekintetében meglehetősen nagy az EU-15 tagállama átlagához képest. Kérdésként merülhet fel, hogy a magasabb egy főre jutó egészségügyi kiadással és elöregedéssel jellemezhető országok azért költenek-e sokat egészségügyre, mert magas az időskorúak társadalmon belüli részaránya, vagy pedig éppen a magas egészségügyi ráfordítás vezet a születéskor várható élettartam növekedéséhez és ezzel együtt az adott ország elöregedéséhez is.

Az OECD hat olyan tényezőt különböztet meg, ami az egészségügyi kiadások alakulását befolyásolja.

• a jólét és az életszínvonal javulásának hatása, ami annyit jelent, hogy a gazdasági fellendülés időszakában az egészségügyi kiadások a GDP-t meghaladó mértékben nőnek;

• a hozzáférhetőség, amelyet az elmúlt évtizedekben a tagállamok szinte teljes lakosságára kiterjesztettek és egyúttal jelentős költségnövekedést is okoztak;

• a minőség, aminek ugyan nem minden eleme javítja az ellátás színvonalát, de a kiadások emelkedésében szerepet játszhat;

• az új technológiai eszközök használata, hiszen a kutatási eredmények szerint ezek 50 százalékban járultak hozzá az egészségügyi kiadások emelkedéséhez;

• a demográfiai folyamatok alakulása, amely egyrészt az egészségügyi szolgáltatások potenciális igénybevevőinek számát, másrészt a társadalom korstruktúrájára helyezve a hangsúlyt a kereslet szerkezeti összetételét is meghatározza;

• a hosszú távú ápolás igénybevételének emelkedése, amely az élettartam növekedésével összefüggő növekvő számú krónikus megbetegedésekből adódhat.

Az egészségügyi kiadások jövőbeni alakulását nemcsak a lakosság életkora határozza meg, egészségi állapota is nagyban befolyásolja.

Demográfiai tendenciák

Európában közismert probléma a népesség elöregedésének ténye, amely két demográfiai tendencia együttes jelenlétének tulajdonítható: egyrészt a csökkenő termékenységi rátának, másrészt a születéskor várható élettartam növekedésének.

Magyarország és az EU-25 lakosságának életkor szerinti várható alakulása (2004 és 2050)

Forrás: Eurostat, DG ECFIN

A születéskor várható élettartam növekedése, valamint a termékenységi ráta csökkenése miatt az EU-25 és hazánk korfája is átalakul. Az aktív korúak társadalmon belüli részaránya a 2004. évi 68 százalékos szintről 2050-re várhatóan 58 százalékra csökken. A becslések szerint ugyanakkor az egészségügyi szolgáltatásokat leggyakrabban igénybevevő 65-80. év közötti, valamint a 80. életév feletti lakosság részaránya 6-6 százalékkal emelkedik. A munkaképes korúak számában várható csökkenés és az időkorúak részarányának emelkedése azzal jár, hogy az időskori demográfiai függőségi ráta 2050-ig megduplázódik, és eléri az 51 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban négyről kettőre csökken a 65 éves vagy annál idősebb állampolgárra jutó munkaképes korú személyek száma.

Egészségi állapot, egészségben eltöltött életévek száma

Az egészségügyi kiadások jövőbeni alakulását nem csak a születéskor várható élettartam határozza meg, hanem az egészségben eltöltött életévek száma is. Magyarországon 2005-ben a születéskor várható átlagos élettartam a férfiak esetében 69 év, a nőknél pedig 77 év volt, az Európai Unióhoz előbb csatlakozott 15 tagállamában élő férfiak (76 év) és nők (82 év) azonban ennél jóval magasabb átlagéletkorra számíthattak. Az egészségben eltöltött életévek számát tekintve még ennél is sokkal kedvezőtlenebb a magyarok helyzete, a férfiak (52 év) és a nők (53 év) esetében ez egyaránt 13 évvel marad el az uniós átlagtól.

Az Európai Unió összes országáról elmondható, hogy a születéskor várható életkor a nőknél átlagosan 6 évvel magasabb, mint a férfiaknál.

Az egészséges életévek számát tekintve azonban szinte alig tapasztalható különbség - átlagosan 1 év - a két nem között. E két megállapításból viszont az is következik, hogy a nők életük nagyobb részét töltik el rosszabb egészségi állapotban. A demográfiai jellemzők közül az öregedésnek azt a hatását szokták hangsúlyozni, hogy az idősek lényegesen nagyobb mértékben

veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, mint a fiatalabbak. Az egyes életszakaszokra jutó egészségügyi kiadásokat összehasonlítva ugyanis azt tapasztaljuk, hogy annak nagysága az utolsó életévekben rohamosan megnő.

Az egészségügyi kiadások GDP-hez mért arányában egyik nemnél sem látható lényegesebb eltérés az EU-15 és EU-10 országok között egészen a 70. életévig, de e kor fölött a velünk együtt csatlakozott országok egy főre jutó egészségügyi kiadásának összege jóval elmarad az EU első tagállamaitól. Különösen érdekesnek tűnik ez annak tükrében, hogy hazánk egy főre jutó GDP-je jóval alacsonyabb az EU-15 tagországokénál, továbbá a magyarok egészségi állapota is rosszabb.

Az EU-15 és az EU-10 országok között megfigyelhető további jelentős különbség, hogy míg az előbbieknél a 85-90 éves korcsoportban a legmagasabb az egy főre jutó egészségügyi kiadás, addig a velünk együtt csatlakozott országok esetében már a 75-80 éves korcsoportnál eléri a görbe a maximumát. Ez az eltolódás egyértelműen azzal is magyarázható, hogy az EU-15 állampolgárainak jobb az egészségi állapota és később érik el ugyanazt a megbetegedettségi szintet - azaz a legtöbb kezelést igénylő állapotot - mint az EU-10 országai.

Jövőbeli tendenciák

Az egészségügyi kiadások GDP arányos, 2050. évre végzett becslései növekedést mutatnak. A kialakuló korfa figyelembevételével készített hosszú távú előrejelzések szerint, a tagállamok többségében az egészségügyi kiadások GDP-ből való részesedése várhatóan 1-2 százalékkal nő 2050-re, így míg 2004-ben az EU25 országai átlagosan a GDP-jük 6,4 százalékát költötték egészségügyre, addig 2050-re ez a szám valószínűleg már a 8 százalékot is eléri. Az egészségügyi ellátások jelenlegi volumenéhez képest ez 25 százalékos növekedést jelez.

Várható egészségügyi kiadások 2004-ben és 2050-ben (GDP %)

Forrás: DG ECFIN

Bár hazánk számolhat az egyik legkisebb mértékű GDP arányos egészségügyi kiadásnövekedéssel, de a 2050-es prognózisok mégis elgondolkodtatóak, hiszen a társadalom elöregedésével kialakuló korfa több ponton is érinti az egészségügyi rendszer fenntarthatóságát. A prognózisok egyrészt a munkaképes korúak számában bekövetkező változásokat, a potenciális járulékfizetők számának mérséklődését jelzik, miközben az időskorúak részarányának növekedése az egészségügyi szolgáltatások iránti kereslet emelkedését, és ily módon az egészségügyi kassza fokozódó forrás igényét vetíti előre.

A számítások szerint a munkaképes korúak (15-64 évesek) száma 2050-re 25 százalékkal csökken, miközben az egészségügyi kiadásokban 18 százalékos növekedés várható. Az egészségügyi ellátások finanszírozása pedig már a jelenlegi demográfiai adottságok mellett is komoly problémát jelent.

Javaslatok az elöregedéssel összefüggő finanszírozási nehézségek megoldására

Az előzőekben bemutatott tendenciák arra utalnak, hogy az Európai Unió országai számára óriási kihívást jelent, hogy miként csökkentsék az elöregedéssel összefüggő egészségügyi kiadásaikat.

Az egészségben eltöltött életévek számának emelkedése nemcsak a kiadások alakulását érintheti kedvezően, hanem az egészségügy bevételi oldaláról is kulcsfontosságú tényező lehet a munkaerő-piaci részvételi arány emelkedése által. Ezen túl régóta ismert és bizonyított tény, hogy egy ország gazdasági növekedése elősegíti a lakosság egészségi állapotának javulását, de létezik egy ellentétes irányú összefüggés is, az egészség javulása is hathat a gazdasági növekedésére. Az egészségbe való befektetés növeli a termelékenységet, és ilyen módon hatással van a gazdasági teljesítményre is. Ezzel szemben a betegség, valamint a rossz egészségi állapot költségeket von maga után.

A kedvezőtlen jövőkép egyik meghatározó eleme az egészségben eltöltött életévek alacsony száma. A korai életkorban kezdődő egészségi állapotromlás megakadályozásával az elöregedéssel járó kiadások csökkenthetőek lennének.

A lakosság egészségi állapotának befolyásolására több eszköz is van:

• az egyik az egészséges életmódra való nevelés, ami az oktatási rendszerrel mutat szoros kapcsolatot;

• a másik a prevenciós jellegű programok népszerűsítése, amelyek elsődleges célja a betegségek korai felismerése, a gyógyítás mielőbbi megkezdése és ezen keresztül a teljes gyógyulás, az életminőség visszaállítása, megőrzése érdekében.

A programok legnagyobb nehézségét az jelenti, miként bírják rá a lakosságot, hogy elmenjen a szűrővizsgálatokra. A megelőzés hiánya ugyanis többlet terhet ró az egészségügyi kassza kiadási oldalára, hiszen elképzelhető, hogy a betegség már csak olyan későn kerül felismerésre, amikor annak kezelése már sokkal többe kerül. Az időskori megbetegedések szoros kapcsolatban vannak a korábbi egészségi állapottal, nem elegendő csupán az idős emberekre koncentrálni. Az egészségesebb, aktívabb idős lakosság megteremtése érdekében a megelőzésnek is nagyobb szerepet kell adni. Az időskorban kialakuló betegségekhez gyakran a dohányzás, a túlsúly és a túlzott alkoholfogyasztás vezet. Az egészségügy új szemléletére utal az Egészség minden szakpolitikában" szemlélet (HiAP) is, amely az egészségpolitikát és a népesség egészségét oksági láncként fogja fel.

¹ Az írás rövidített változata Rácz-Kummer Krisztina azonos című műhelytanulmányának, amely itt olvasható.