Világgazdaság: válság és kilábalás

Az elmúlt évek dinamikus, 4-5 százalékos világgazdasági növekedése után a II. világháború óta először 2009-ben csökkenhet a nemzetközi gazdaság kibocsátása. Az IMF a 2009. januári, még 0,5 százalékos növekedési prognózisát március elején módosította negatívra. A visszaesés Japánban, az euróövezetben és az Egyesült Államokban lehet a legnagyobb, míg az ázsiai feltörekvő országok, India és Kína 5 százalék körüli ütemben növekedhetnek.

Gazdasági növekedés a világban (a GDP növekedési üteme, %)

Forrás: IMF Megjegyzés: */ az IMF előrejelzése

A nemzetközi szervezetek előrejelzései hónapról-hónapra pesszimistábbak annak a megítélésében, hogy milyen hatású lesz a válság ebben az évben, illetve, hogy mikor kezdődhet a fellendülés. Ma már egyetértés látszik az előrejelzések között abban, hogy 2009-ben biztosan nem indul meg a kilábalás, és növekedést leghamarabb 2010-ben várhatunk. A válság lefolyásáról sok találgatás látott napvilágot. Ami bizonyos, hogy a világgazdaság több évtizede nem tapasztalt recesszióba került, annak ellenére, hogy a válság hatásainak tompítására a világ országai sorra rendkívül nagy volumenű gazdaságélénkítő eszközöket vetnek be. A reálgazdasági mutatók ezzel együtt is minden hónapban egyre mélyebb, és egyre szerteágazóbb visszaesésről tanúskodnak.

A nemzetközi bizalmi mutatók 2007. vége óta folyamatosan csökkennek. A müncheni Ifo Gazdaságkutató Intézet világgazdasági konjunktúra- indexe 2007 közepe óta csaknem 50 százalékot esett, ami a globális gazdaság kilátásainak jelentős romlására utal. A negyedévenként számított World Economic Climate index értéke még soha nem volt olyan alacsony, mint 2009. I. negyedévében, amikor a 2007-ben átlagosan 106,5-ös értékről 50,1 százalékra zuhant. Az intézet német gazdaságra vonatkozó üzleti bizalmi indexének trendje egy éve drasztikusan csökkenő, bár az utóbbi három hónapban inkább már stagnálni látszik. A megkérdezett cégek a következő hónapok várható fejleményeivel kapcsolatosan azonban még mindig pesszimistábbak, mint a jelenlegi helyzet megítélésében.

Az OECD Composite Leading Indicators az OECD-országok gazdasági kilátásait mérő konjunktúra-indexe 2007 második felétől hónapról-hónapra kis mértékben csökken, az Európai Bizottságnak az eurózóna kilátásait számszerűsítő üzleti bizalmi indexe viszont egyre meredekebben esik. Az európai vállalatok megrendelés-állománya, és különösen az export megrendelések állománya rendkívül alacsony. A konjunktúra-felmérésekből az látszik, hogy a visszaesés folytatódik, egyelőre nincs jele fordulatnak.

A pénzügyi válság következtében a növekedéssel párhuzamosan a nemzetközi kereskedelem növekedése is megfordult. Az Európai Központi Bank adatai szerint 2008 utolsó két hónapjában a nemzetközi kereskedelem havi 5-7 százalékkal esett vissza, a forgalom volumene 2008 végén a 2006-os szintjére került. Ahogy a korábbi években a világkereskedelem növekedési üteme a globális GDP-bővülés kétszeresét is elérte, most gyakorlatilag a negatív hatás kettőződik meg, különösen akkor, ha egyes országok protekcionista lépésekkel próbálják a válság hatását enyhíteni. Az 1929-33-as válság bebizonyította, hogy a protekcionista gazdaságpolitika alkalmazása nemhogy nem jelent megoldást, de időben és mélységében is elnyújtja a válságot. A nemzetközi szervezetek egyelőre útját tudják állni a protekcionizmus terjedésének, bár kis volumenű hazai ipar- és piacvédő lépések szinte minden országban történnek.

2008-ban megszakadt a közvetlen külföldi beruházások (FDI) világszintű emelkedésének 2004 óta tapasztalt tendenciája is. A gazdasági és pénzügyi válság több csatornán keresztül fejti ki kedvezőtlen hatását a nemzetközi működő tőke áramlására. Csökkennek a cégek rendelkezésére álló pénzügyi eszközök, a visszaeső profitok és a külső forrásokhoz való hozzáférés fokozódó nehézségei miatt. A gazdasági kilátások romlásával, főként a fejlett országok recessziója és a növekvő kockázatok következtében, a beruházási hajlandóság visszaesik.

Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) előzetes adatai szerint a 2007-ben rekord szintet elérő, mintegy 1830 milliárd dolláros FDI-áramlás 2008-ra 1450 milliárd dollár alá süllyedt, ami 21 százalékos csökkenést jelent. A visszaesés jelentősebb volt a válság központjában lévő fejlett országokban. Miközben a fejlődő országok csekély, 3,6 százalékos emelkedést tudtak felmutatni. Főként Finnország, Németország, Olaszország és Magyarország szenvedett el jelentős veszteséget. A nemzetközi fúziók és felvásárlások értéke 1637 milliárd dollárról 1183 milliárdra csökkent, ami 27,7 százalékos visszaesésnek felel meg. A fejlett országok itt is nagyobb veszteséget szenvedtek el (-32,5%), a fejlődő országok pozitív értékével szemben (+15,7%).

Az UNCTAD januári jelentése a válság kedvezőtlen hatásainak fennmaradása következtében a 2009-es évre további 30 százalékos visszaesést jelez, egyben felhívja a figyelmet a jelentős előrejelzési kockázatokra. Középtávon három lehetőség jöhet szóba: a recesszió elhúzódása, a nemzeti és nemzetközi szinten végrehajtott intézkedések  hatékonysága, a beruházásokat élénkítő programok sikeressége és a pénzügyi rendszer felépüléséhez szükséges idő függvényében. Az optimista forgatókönyv szerint az FDI-áramlás a világban 2009 végétől mutat majd növekvő tendenciát. A legvalószínűbb esetben 2011-től emelkedik ismét a közvetlen külföldi tőkeberuházások értéke, feltéve, hogy a globális recesszió 2010 első félévében véget ér.

A világ országai a pénzügyi rendszer stabilizálására és a kereslet élénkítésére a GDP 2-5, de akár 15 százalékát is kitevő mentőcsomagokat terveznek. A segítség közös eleme egyfelől a banki stabilitás és a betétesek védelme, a pénzügyi szabályozás szigorítása és átláthatóbbá tétele, valamint a stratégiai iparágak védelme. Ez utóbbi számos kérdést felvet, ugyanis a túlterjedt, rossz szerkezetű, nem versenyképes terméket gyártó ágazatok így állami támogatást kapnak, és a gazdasági struktúra evolúciója nem mehet végbe. Különösen igaz ez a sok országban prioritásként kezelt járműgyártásra.

Az állami keresletélénkítéssel szemben felhozható másik ellenérv, és ezt már a Valutaalap is felvetette, hogy ezek hatására jelentősen megnő a világ országainak államadóssága. Az IMF szerint a G20-hoz tartozó fejlett országok GDP-arányos költségvetési egyenlege átlagosan 6 százalékponttal romlik 2008-2009-ben. Ezzel párhuzamosan az említett országok államadóssága is növekszik, átlagosan 14,5 százalékponttal. Míg a költségvetések éves egyenlegét viszonylag egyszerűbb korrigálni a válság után, az államadósság növekedésének megállítása valószínűleg tovább tart majd. Ezt jelzi, hogy az IMF prognózisa szerint 2014-ben a G20-hoz tartozó fejlett államok GDP arányos államadóssága már 25 százalékkal lesz nagyobb, mint 2007-ben volt.

A válság megfékezésének érdekében az uniós országok külön-külön és közös erővel is fellépnek. A közös intézkedések közül kiemelt figyelmet érdemel a tavaly decemberben elfogadott Európai Gazdaságélénkítő Terv, amely összehangolt intézkedésekkel kívánja ösztönözni a gazdaságot, szinten tartani a foglalkoztatottságot, növelni a versenyképességet és élénkíteni a vásárlóerőt. A terv az Európai Unió költségvetésének 1,5 százalékát, mintegy 200 milliárd eurót tesz ki. Ennek túlnyomó többsége (170 milliárd euró) a tagállamok költségvetését terheli, a fennmaradó 30 milliárd eurót az EU és az Európai Beruházási Bank fedezi.

A terv főként beruházásokat szorgalmaz, az infrastruktúra-fejlesztést,  környezetbarát és energia-hatékony technológiák alkalmazását és az innovációt helyezi előtérbe a tudásalapú társadalom és az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság kialakításának jegyében.

Az államháztartási egyenlegek alakulása az EU néhány országában (a GDP százalékában, 2008-2010)

Forrás: Európai Bizottság, Időközi előrejelzés, 2009 január Megjegyzés: a 2008. évi adatok becslések, */előrejelzés, **/előrejelzés változatlan gazdaságpolitika mellett

Az intézkedések, és az adóbevételek elmaradásának hatására jelentősen megnőtt a tagállamok költségvetési hiánya. Tekintettel a válságra az Európai Bizottság úgy határozott, hogy szigorú feltételek mellett, átmenetileg tolerálja a GDP 3 százalékát meghaladó deficit- szintet, azonban túlzott deficit eljárást ezekkel az országokkal szemben is kezdeményeznek. Februárban hat tagországgal (Franciaország, Litvánia, Málta, Írország, Görögország, Spanyolország) szemben indult meg az eljárás.

Az egyes tagállamok válságkezeléssel kapcsolatos mozgásterét nagyban befolyásolja azok gazdasági állapota. A stabil államháztartással rendelkező országokban lehetőség nyílik a nagyobb szabású állami költésekre, keresletélénkítésre. Az eurót mielőbb bevezetni kívánó új tagállamok számára a maastrichti kritériumoknak való megfelelés meglehetősen szűk keretet szab.

A Valutaalap egy friss tanulmánya a válságkezeléssel kapcsolatban két dologra hívja fel a figyelmet. Egyrészt arra, hogy átlátható és sikeres fiskális politikára lesz szükség a deficitek finanszírozásához, azaz a válság elmúltával megszorításokkal kell az államok adósságállományát csökkenteni.

Magyarország szempontjából azt jelenti, hogy míg 2009-2010-ben a válság okozta európai lassulás veti vissza a növekedési lehetőségeinket, 2011-től kezdve ezt az addigra szükségessé váló német, olasz stb. kiigazító csomagok teszik majd meg. Másrészt azt is kiemeli az IMF, hogy a mostani fiskális élénkítés kedvezőtlen hatása a költségvetési folyamatokra (jelenértékben számítva) csupán az 5 százalékát teszi ki annak, amit a társadalom elöregedése jelent a költségvetések fenntarthatóságának szempontjából. Ebből az következik, hogy a külső környezetünk növekedési lehetőségei hosszú távon már csak az elöregedésből adódóan is szűkülnek.