VALÓRA VÁLT ÁLOM, VAGY ELVESZETT ILLÚZIÓ
- Az Európai Unió "keleti" bővítésének 5. évfordulójára -

2004. május 1-jén 15-ről 25 tagúra bővült az Európai Unió, majd két évvel később újabb két tagországgal kiegészülve létrejött az EU-27-ek közössége. A bővítésnek ezt a szakaszát szinte valamennyi csatlakozó tagállamban nagy várakozás előzte meg. Az azóta szerzett közvetlen tapasztalatok alapján ez a várakozás sok esetben nem teljesült. A részleges kiábrándulást jelzi az is, hogy az idei EU parlamenti választások kampányában már kritikai hangok is megszólalnak.

A bővítés hatására bekövetkező kedvező változások:

1. A kibővült Európai Unió ma a világ legnagyobb integrált gazdasági térsége, amely a Földön megtermelt bruttó hazai termék (GDP) több mint 30%-át állítja elő, a nemzetközi kereskedelemnek pedig kb. 17%-át bonyolítja.

2. Az új tagállamokban az egy főre jutó jövedelem 1999-ben még a régi tagállamok átlagának mindössze 40%-át tette ki, 2008-ra viszont már 52%-ra emelkedett.

3. Mindez alapvetően a bővítés hatására felgyorsult gazdasági növekedés eredményeként jelentkezett 1999-2003. között az új tagállamok átlagos növekedési üteme még csupán 3,5% volt, 2004-2008. évek között viszont már elérte az 5,5%-ot.

4. A régi és az új tagállamok közötti kereskedelmi forgalom kibővült. A taggá válást követően az új tagországok kivitelének csaknem 80%-a intra-trade (Unión belüli) forgalom lett. Mindezzel egyidejűleg a régi tagállamok is növelték exportjukat, 2007-ben a teljes kivitelük 7,5%-át már az új tagállamokban értékesítették. Egy évtizeddel korábban ez a részarány még csupán 4,7%-ot tett ki.

5. Az új tagállamokban a korábban jelentős munkanélküliség 2007-re az EU régi tagállamaihoz hasonló szintre, mintegy 7%-ra csökkent.

6. Az EU-15 államokban korábban hangoztatott, a tömeges munkaerő-beáramlással kapcsolatos aggodalmak tehát nem igazolódtak be. A legtöbb befogadó államban a más tagállamokból származó munkavállalók aránya nem haladta meg a munkaképes lakosság 1%-át, emellett sok esetben a migráns munkavállalók révén jelentős munkaerőhiányt is sikerült megszüntetni.

A csatlakozás feltételét képező piacgazdasági reformok nyomán már a bővítést megelőző években érezhetően nőtt az új tagországok gazdasági teljesítménye. A belépést követően az új feltételekhez való alkalmazkodás sikerességétől függően tagországonként eltérő felzárkózási eredmények születtek. Az új tagországok felzárkózása nem kis részben azoknak a jelentős pénzügyi támogatásoknak is köszönhető, melyekhez az Európai Unió különböző (Strukturális-, Kohéziós-és Agrártámogatási) alapjaiból jutottak hozzá. Ezek GDP-hez viszonyított aránya az előző (2004-2006 évek közötti) költségvetési ciklus időszakában Lengyelország esetében megközelítette a 2%-ot, Szlovákiában és Magyarországon az 1%-ot, míg a viszonylag fejlettebb Csehországban és Szlovéniában 0,8, illetve 0,5%-ot tett ki.

Magyarország az elmúlt nyolc év egészére készített kohéziós rangsor kilencedik helyezettje, pozícióját nagyrészt a csatlakozást megelőző korábbi évek eredményeinek köszönheti. Az Unió 2007-2013. évekre szóló költségvetési ciklusában 25 milliárd eurónyi többleterőforráshoz juthatunk, ezek hatásait azonban ma még nem lehet felmérni.

Az uniós csatlakozáskor várt felzárkózási eredmények közötti jelentős különbségek a tagországok túlzottan fogyasztásnövelésre koncentráló, a fejlődés hosszú távú egyensúlyi feltételeit figyelmen kívül hagyó elosztás politikájának a következménye. A szocialista hiánygazdaságból a piacgazdaságra, majd a korlátlan árubőségre áttérő országok az átmenet során többször is a túlfogyasztás "bűnébe" estek. Ez fejeződik ki következő ábrán ábrázolt (információs okokból csak ritkán használt statisztikai) mutatóban, amely a nettó nemzeti jövedelem változását mutatja be. E jelzőszám bruttó hazai termék változásához mért növekedési indexe ugyanis az utóbbi években már egyre nagyobb (egy százalékpontot is meghaladó) elmaradást mutat. Emiatt az ország számára rendelkezésre álló diszponibilis (elkölthető) jövedelem mind inkább elmarad a GDP mutatók alapján számolt értékektől. Ennek az uniós átlagtól mért jövedelemelmaradásunknak a mértéke ma már majd 10 százalékpontot tesz ki.

A bruttó hazai termék (GDP), illetve a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) értékkülönbözeteinek változásai a magyar gazdaságban

Forrás: KSH - Bruttó hazai termék 2007 (Előzetes adatok), Budapest 2008. szeptember. Megjegyzés: A GNI adatokat a GDP adatokhoz képest mintegy egy éves késéssel publikálja a KSH.

A nemzeti mérlegszámítások értékadatait figyelembe véve azt lehet mondani, hogy a két mutató közötti különbség (jövedelem hiány) ma már közel van a jelenlegi válságkezelő programokban célul tűzött megszorítások értékéhez.

Természetesen az előbbi különbségekre és az erre visszavezethető nem elkölthető (nem diszponibilis) jövedelemre való utalás nem jelenti azt, hogy a külföldi tőkebehozatal előnytelen lett volna az ország számára. Ellenkezőleg! Ez tette lehetővé a múlt század kilencvenes évtizedében azt az uniós viszonylatban kiemelkedő üteműnek számító gazdasági növekedést, amelynek révén akkor a felzárkózó országok élvonalába tartoztunk.

A magyar GDP és a GNI mutató különbségének utóbbi években kimutatható változásai (milliárd Ft)

Forrás: KSH - Bruttó hazai termék 2007 (Előzetes adatok), Budapest 2008. szeptember.

Az összesített eredmények és változási tendenciák egészét figyelembe véve ugyanakkor megállapítható, hogy az uniós tagság valamennyi tagország számára előnyös volt, de leginkább az új tagországok fejlődését segítette elő. A 2004. évi bővítéssel taggá vált országok közül ugyanis csak azok az új tagországok értek el számottevő felzárkózási teljesítményt, amelyek messzemenően betartották a gazdasági fejlődés általános egyensúlyi törvényszerűségeit, és amelyek az uniós támogatásokat a gazdasági növekedés leginkább szűk keresztmetszetet jelentő szegmenseinél használták fel. Sajnos Magyarország a csatlakozást követő évek alkalmazkodási folyamatában, a legkisebb eredménnyel büszkélkedő országok közé került. Ezért fontos, hogy a Válságkezelő Program megvalósítása során visszataláljunk egy egyensúlyi pályára, amelynek eredményeként egy hosszú távú stratégiai nemzeti program segítségével - a válságú után - újból élni tudjunk az integrációból adódó potenciális fejlődési lehetőségekkel. Bár teljes egészében ma még nem váltak be az uniós tagsághoz kapcsolódó reményeink, illúzióvesztésről azonban majd csak akkor beszélhetünk, ha nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt a gazdasági növekedési folyamatok újbóli beindítására. Az elmúlt hónapokban éppen a pénzügyi válság mutatott rá arra, hogy milyen nagy jelentősége van egy közösség egységes valutájának. Ahhoz, hogy az euró nyújtotta stabilitást a magyar gazdaság is mielőbb el tudja érni, hazánkban is szükség van az ún. maastrichti kritériumok teljesítését előkészítő stabilizációs feltételek mielőbbi teljesítésére.