A munkapiac helyzete a válság időszakában

A munkaerő-felmérés adatai szerint a 2009. év átlagában a 15-74 évesek között a gazdaságilag aktívak száma 4 millió 203 ezer, a foglalkoztatottak száma 3 millió 782 ezer, a munkanélkülieké pedig 421 ezer fő volt. Ez 10 százalékos munkanélküliségi aránynak felelt meg. A negyedik negyedévben ezek az adatok rendre 4 millió 225 ezer, 3 millió 783 ezer, illetve 442 ezer voltak, az ide vonatkozó munkanélküliségi ráta 10,5 százalék. A foglalkoztatás csökkenése mind az egész éveket, mind a negyedik negyedéveket összehasonlítva 98 ezer fő. A továbbiakban megpróbáljuk bemutatni, hogy a fenti számok milyen folyamatok következményeként alakulhattak ki.

Ehhez - döntően statisztikai módszerek segítségével - megkíséreljük szétválasztani a foglalkoztatás változásában az utóbbi időszakban leginkább meghatározó tényezőket. Az első és legfontosabb helyen a munkahelyek tömeges felszámolását előidéző gazdasági válságot kell megemlíteni. De jelentős hatással bírt a megemelt közfoglalkoztatás és az idényjellegű munkák ingadozása is. A munkahelyek megóvását célzó állami támogatások is érdemben, és pozitív irányban befolyásolhatták a folyamatokat. Meg kell említeni továbbá, hogy sok esetben az imént említett elemek egyikéhez sem köthető események is számottevően módosították a statisztikát. Egyrészt azért, mert a több mint négymillió fős munkaerőpiacon nyilván tömegével fordulhatnak elő olyan egyedi történések, melyeket nem lehet sehová "beskatulyázni". Másrészt - és ezt nagyon fontos kiemelni - a munkaerő-felmérés adatsorai nem tényadatok, hanem becslések. Az adatokat mintavételes eljárással állítják elő, ami természetszerűleg maga után vonja a mintavételi hiba lehetőségét. A foglalkoztatási adat esetében a hibahatár több tízezer fős.

Az oldal alján látható táblázat 5. oszlopa a foglalkoztatás trendjében a válság becsült hatására végbement változásokat mutatja. Szembetűnő, hogy 2009 első félévében kiugró az elbocsátások száma, majd az utolsó két negyedévben mérséklődött a létszámleépítés üteme. A negyedik negyedév adatainál érdemes megjegyezni, hogy a becslés bizonytalanságát is kifejező "egyedi hatás"

(8. oszlop) változása meglehetősen nagy. Ez alapján elképzelhető, hogy az utolsó negyedéves trendszerű elbocsátás értéke mondjuk csak tízezer fő körüli. Azt is kiolvashatjuk a számokból, hogy 2008. utolsó negyedévéhez képest a válság miatt nagyságrendileg 150 ezer munkahelyet számoltak fel. A statisztika szerint a foglalkoztatás csökkenése ebben az időszakban "csak" mintegy 100 ezer körüli volt. A két szám közötti különbség elsősorban a közmunka programoknak köszönhető (7. oszlop). A kormányzati lépések mellett az éven belüli szezonalitás nagyságát is jelzi, hogy a tavalyi második negyedévben a tömeges elbocsátások ellenére pozitív volt a foglalkozatás változása. Szintén tanulságos, ha megnézzük az aktívak és a szezonális munkások állományának ingadozását 2009-ben. A kettő között elég sok a hasonlóság. Elképzelhető, hogy tavaly az aktivitás váltakozását túlnyomó részt a szezonális munkák kilengései alakították. Így az is nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a válság miatt elbocsátottak döntő részben munkanélküliek lettek. (Tehát például kevésbé alkalmazták a leépítések során a kényszerű nyugdíjazás gyakorlatát.) A munkahelyek megóvását célzó kormányzati támogatások hatását 30 ezer fő körülire tesszük. Innen természetesen adódik, hogy a foglalkoztatás valódi és trendértéke is ennyivel lenne alacsonyabb a támogatások nélkül.