Magyarországon 2001 végén 21700 kisvállalkozás és 5614 középvállalkozás működött, döntő többségük korlátolt felelősségű társasági formában. A középvállalkozásoknál működött az eszközök 18,8 százaléka, a kisvállalkozásoknál 9,5 százaléka. A kis cégek relatív elmaradottságát érzékelhetően jellemzi, hogy a beruházási és fejlesztési hiteleknek mindössze 5,8 százaléka esik erre a vállalatcsoportra. A rövid lejáratú kötelezettségek aránya az átlagosnál valamelyest magasabb. A középvállalati szektorban a külföldi tőke 40 százalékot képvisel a jegyzett tőkéhez viszonyítva, a kisvállalkozásoknál a külföldi tőke részesedése alacsony.

A középvállalkozások szerepe a foglalkoztatásban kiemelt jelentőségű, 2000-ben 483 ezer fő, 2001-ben 472 ezer fő dolgozott a szektorban. A középvállalkozások országos szinten az összes foglalkoztatottak 22 százalékának adtak munkát. A kisvállalkozások szerepe a foglalkoztatásban hasonló a közép- és mikro-vállalkozásokéhoz, 2001-ben 424 ezer fő dolgozott ebben a szektorban. Nemzetgazdasági szinten az összes foglalkoztatottak 19,2 százalékának adtak munkát. Egyötödük a szolgáltatásokban, 15 százalékuk a feldolgozóiparban dolgozott.

A Mikroszkóp 2002. decemberi számában a középvállalkozási rangsor közzétételével együtt szemléltettük a magyarországi középvállalkozások főbb jellemzőit. A téma folytatásként most részletesebben a kisvállalkozási szektor néhány sajátosságát mutatjuk be, utalva a középvállalkozások fontosabb jellemzőire.

A vállalati struktúra a kilencvenes évek második harmadára megszilárdult, főként a nagy- és középvállalati szektorban. A középvállalatok a magyar gazdaság fontos és jelentős részét képviselik. A gazdálkodó egységek koncentrációja e szektorban lényegesen kisebb, mint a "felülről nyitott" nagyvállalati körben. A jelenleg működő mintegy 5600 középvállalat alapvetően a belső piacra termel, az export szerepe általában kiegészítő jellegű. A KÖZÉP-TOP körbe került cégek egyharmadánál az export aránya kifejezetten magas, meghaladja a 75 százalékot. A magas exportarány és a meghatározó külföldi tulajdoni hányad egybeesése nem törvényszerű, nagyszámú eltérés is érzékelhető.

A kisvállalkozások száma csökkenő ütemben bővült. A századfordulón a folyamat lefékeződött, 2001-ben mindössze néhány száz új kisvállalkozás alakult. A szektor fontos szerepet játszik a magyar gazdaság fejlődésében, a helyi igények kielégítésében és a foglalkoztatás fenntartásában és javításában. Arányuk a nettó árbevételben 12,2 százalék, a foglalkoztatottak számában 19,2 százalék, az exportban mindössze 4,0 százalék. A kisvállalkozási körben foglalkoztatottak száma az elmúlt öt évben 66 ezerrel bővült, nagyrészt az új vállalkozások alapítása révén.

A középvállalkozások teljesítménye az ezredforduló körüli évekre stabilizálódott, a termelési tényezők és az eredmény-mutatók alapján részesedésük 19-23 százalék között változik. A szektor vagyona és teljesítménye megközelítőleg a nemzetgazdaság egyötödét képviseli, ezek az arányok az utóbbi két-három évben alig változtak, a módosulásban a nagyvállalatok szétválása, a kisvállalkozások egyesülése játszik meghatározó szerepet. Néhány esetben a kisvállalkozások gyors fejlődésük eredményeként a középvállalati kategóriába kerültek, így az elektronikában, a híradástechnikában, az információ-áramlásban, ahol a műszaki fejlődés rendkívül gyors, egy-egy sikeres szabadalom vállalatokat emel magasba igen rövid időn belül.

A kisvállalkozások döntő többsége a hazai piacon realizálja termékeit, szolgáltatásait, árbevételüknek mindössze 7,5 százaléka származik exportból. E cégek több mint háromnegyede kizárólag belföldi rendelésre dolgozik. Az exportra is termelő cégek nettó árbevételének háromnegyed része szintén a hazai piacon értékesül. A kisvállalkozások beszállítói szerepe mérsékelt ütemben, folyamatosan erősödik.

A kisvállalkozások részesedése a bruttó hozzáadott értékből 11,9 százalék. Az egy főre jutó hozzáadott érték alacsonyabb az országos átlagnál. Az elért termelékenységi színvonal a középvállalkozási szint kétharmada, a nagyvállalatok hasonló mutatójának pedig a felét sem éri el. Az egységeknél előállított hozzáadott érték összege átlagosan 1,7-1,8 millió forint, az ágazati különbségek nem jelentősek.

A kisvállalkozások kedvezőtlen adottsága közismert. Ezek főként az eszközellátottság, a beruházási és fejlesztési lehetőségek, valamint a jövedelmezőség terén jelentkeznek. A nagyobb saját források és a beruházási hitelek következtében a középvállalkozások átlagos tárgyi eszközeinek értéke 2001-ben több mint nyolcszorosa volt a kisvállalkozásokénak. Öt évvel korábban a különbség még csak hatszoros volt.

A kisvállalkozási arányok és hatékonyságmutatók jó része stagnál, ennek oka, hogy a kisvállalkozások legdinamikusabban növekvő része átsorolódik a középvállalati kategóriába, az újonnan alakuló cégek tőkeereje és hatékonysága csak kedvező esetben éri el az átlagost. 1996-2001 között a kisvállalkozásoknál a bruttó átlagkereset megkétszereződött, a nagyvállalatoknál 2,2-szeres volt a változás. 1996-ban a nagyvállalatoknál a bérszínvonal 58 százalékkal, 2001-ben már 78 százalékkal volt magasabb, mint a kisvállalkozásoknál.

A cégek árbevétel-arányos nyeresége nagyságkategóriák szerint alig különbözik. Az eredménymutatók széles sávban szóródnak ágazatonként és régiónként. A GDP termelésében és a foglalkoztatásban 19-22 százalékot képviselő középvállalkozások jövedelmezősége alacsonyabb a nemzetgazdasági átlagnál és a nagyvállalatok jövedelemhányadánál, a kisvállalkozások eredményességét viszont meghaladta. A vállalkozások gazdálkodásának jövedelmezősége, pénzügyi eredménye kiegyensúlyozott volt.

A vállalati szféra stabilitását jól érzékelhetően jellemzi a nyereség-veszteség mértékének aránya és annak időbeli változása. Az eredmények ebben a közelítésben is megnyugtatóak. A vállalatok száma alapján a veszteséges egységek részesedése magas, az időszak első felében csökkenő volt, a recesszió időszakában a veszteséges gazdálkodó egységek száma emelkedett. A veszteségesen működő egységek nagy hányadban a mikro- és a kisvállalkozások köréből kerülnek ki. A középvállalkozások, s még inkább a nagy cégek az előbbinél lényegesen kisebb arányban veszteségesek. A veszteséges cégek árbevétele a teljes árbevétel 18-22 százaléka között változik.

A kis- és középvállalati körben a külföldi tulajdonú vállalkozások jóval nagyobb arányban veszteségesek, mint a belföldiek. 2001-ben minden harmadik külföldi tulajdonú kisvállalkozás veszteséges volt. A veszteség mértéke tetemes, a realizált nettó árbevétel 25 százalékát éri el. A nyereséges külföldi tulajdonú egységek ugyanakkor közel 10 százalékos jövedelmezőségi rátát értek el.

A kisvállalkozások 40 százaléka Közép-Magyarországon koncentrálódik, a mezőgazdaságot nem tekintve. A többi hat régió között általában egyenletesen oszlanak meg a cégek, ágazatonként az ismert eltéréseket mutatják. A mezőgazdasági kis cégek közül az átlagosnál több működik az Észak- és Dél-Alföldön.

A mezőgazdasági kisvállalkozások jövedelmezőségében a dél-alföldiek nyújtanak jóval átlagon felüli teljesítményt, a dél-dunántúliak pedig összességében veszteséggel zárták a 2001. évet. A feldolgozóiparban az egy főre jutó GDP és a nyereségráta a közép-magyarországi, közép- és nyugat dunántúli régióban működő cégeknél magas.

Az építőipari konjunktúra kedvező hatása minden régióban érezhető. A kisvállalkozások az átlagosnál jövedelmezőbbek. A kereskedelem, szálláshely szolgáltatás és szállítás, hírközlés ágazatcsoport kisvállalkozásainak koncentrációja átlagos.

Az egy foglalkoztatottra jutó GDP régiónként a kis- középvállalkozásoknál, 2001 (ezer Ft)

Forrás: ECOSTAT vállalati adatbázis