A világpiaci olaj ára az elmúlt hetekben gyorsan emelkedett, az irányadó Brent hordónkénti ára rövid ideig már 40 USD fölött is volt. A nyersanyag drágulása megjelent a magyarországi üzemanyag-árakban is, január 1-jétől számítva a benzin ára több mint 10 százalékkal nőtt. A várhatóan magas szinten stabilizálódó világpiaci olajárakra tekintettel május közepén a magyar kormány a jövedéki adószint csökkentéséről döntött, hogy ezzel mérsékelje a fogyasztókra nehezedő nyomást.

A kőolaj világpiaci drágulásának több oka is van: így említhetjük a világgazdasági kereslet élénkülését, a közel-keleti konfliktusok árfelhajtó hatását, valamint spekulációs befektetők nyersanyag-piaci megjelenését, akik a csökkenő dollár árfolyammal szembeni erőteljesen emelkedő olajárra spekuláltak. A szakértők ugyanakkor lélektani hatásokról is beszélnek, ami nagyobb lehet az objektív okoknál. Bár az okok közötti súlyok megállapítása nehéz, az OPEC elsősorban a spekulánsok szerepét hangsúlyozza közleményeiben.

A világ energia felhasználásának mintegy 40 százaléka a kőolaj, amely elismert készleteinek kétharmada az Arab-öbölben van. Az OPEC-nek júniustól feltehetően növelnie kell kitermelését, hiszen jelenleg igen alacsonyak a készletek és a váratlan fejlemények az ellátást veszélyeztetnék. (Kedvező esetben az OPEC országok tartalék kapacitása a napi 6 millió hordót is elérhetné.) A prognózisuk szerint 26,17 millió hordó körül lesz a napi szint, ami 230 ezerrel meghaladja az előzőleg várt mértéket. (Az áralakulást nagyban befolyásolta, hogy az olajár-mérséklődést megakadályozandó, a márciusi napi 25,95 ezres termelést április elsején leszállították egy millió hordóval, arra hivatkozva, hogy a szezonális kereslet várhatóan mérséklődni fog!) Az OPEC-en kívüli országok napi termelése ugyanakkor 50,07 millió hordóra emelkedhet -legjobban Oroszország kitermelése nőhet napi 810 ezerrel. Az USA heti egy millió hordónyi olajat készletez, hogy 700 millióra növelje stratégiai és kereskedelmi készleteit a jelenlegi 550 milliós szintről.

Az Európai Unióban lassabb, míg az Egyesült Államokban erőteljesebb konjunkturális felfutás mutatható ki az elmúlt egy-két negyedévben. Az ezzel járó kereslet élénkülése magával húzta a nyersanyagok árát. Emellett a kínai gazdaság utóbbi években elért dinamikus fejlődése jelentősen bővíti -mintegy 20 százalékkal - az olaj iránti keresletet, s a közeljövőben számolni kell további növekvő felhasználásával is. Meg kell említeni azt a sajátosságot, hogy a korábbi időszakokra jellemző olajár-emelkedésekhez sokkal magasabb növekedési dinamikára volt szükség, ezért a világgazdasági konjunktúra élénkülése önmagában semmiképpen nem igazolja e kulcsfontosságú energiahordozó árának ilyen drasztikus mértékű emelkedését.

A kőolaj világpiaca a tavaly márciusi iraki háború lezárultával megnyugodott és lassan újraindult az iraki olajexport. Ez év elejétől azonban nőtt az ellátással kapcsolatos bizonytalanság és az utóbbi hetekben - néhány szabotázs miatt -valóban csökkent az arab országból származó olaj szállítások volumene. A terrorista-merényletek miatti ellátási zavarok növelik a közel-keleti olaj kínálat kockázatát. A biztonsági felárat egyre feljebb hajtó félelem miatt egyesek nyárra már 50 USD/hordó árat is jósolnak. Talán fontosabb azonban az a sajátosság, hogy az un. finomítási fedezet -azaz a nyersolaj ára és az előállított finomított termékek súlyozott árai közötti különbség - az év elejei 1,5 dollárról 6-ra nőtt. Ezért a motorbenzin jegyzésára az elmúlt két hónapban a regionális kereskedelmi központokban 110 dollárral emelkedett tonnánként és május közepére már elérte a 470 dolláros rekord szintet, amit csak fogyasztói áremeléssel lehet kompenzálni, az alacsony magyarországi kereskedelmi árrésből ez nem gazdálkodható ki.

Az utóbbi években szoros együttmozgás volt megfigyelhető a dollár árfolyama és az olaj ára között. Az amerikai valuta gyengülése a nyersanyag árának emelkedését vonta maga után. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a gyengülő világpénz csökkenti az olajexportálók bevételeit, hiszen túlnyomórészt dollárban kereskednek. Másrészt pénzügyi befektetők is megjelentek a piacon, ellensúlyozva a tengerentúli valuta értékvesztését, ezzel biztosítva portfoliójuk értékállóságát (hasonló folyamatok zajlottak le az arany piacán is egy éve). Ez utóbbi tendencián változtathatna az euró világpiaci szerepének erősödése, a befektetők szemében azonban az euró még nem tűnik a dollár teljes értékű versenytársának. Bár az utóbbi években Kína növelte az európai valutában számolt devizatartalékát, hosszú éveknek kell még ahhoz eltelnie, hogy az eurót is a dollárhoz hasonlóan kezeljék.

Az OPEC attól tart, hogy a kereslet és a kínálat módosulása által nem indokolható áremelkedés hirtelen zuhanásba fordulhat át. A folyamatot pedig alapvetően az amerikai gazdaság gyorsuló növekedése, a választások után erősödésnek induló dollár válthatná ki. Bár többször is döntöttek a kitermelés növeléséről, az árak esésétől tartva csak fokozatosan és lassan hajlandók emelni az olajexportot. (AG7 csúcstalálkozón -április végén -bejelentették, hogy Németország kéri a kitermelés növelését. Közölték, hogy a világgazdaságnak „nem túl magas”olajárra van szüksége, ez a kitermelők érdeke is. A benzin literenkénti ára Németországban -átszámítva - már elérte a 300 forintot, azaz ez évben mintegy 20 százalékkal drágult. Az USA-ban is már belpolitikai kérdéssé válhat, hogy 1 gallon (3,8 liter) benzin ára közel 2 dollárra emelkedett).

Hasonló valószínűséggel következhet be vagy az olaj árának esése, vagy pedig a további áremelkedése. Ezért csak igen nagy bizonytalansággal jelezhető előre az éves átlagár. Az év első 5 hónapjának adatai alapján az olajért átlagosan 33 dollárt kellett fizetni, míg tavaly egy évre vetítve 29 dollárba került a Brent hordónkénti ára. Év végéig tehát két szélsőséges eset tűnik elképzelhetőnek, vagy marad a jelenlegi magas árszint, ami azt jeleni, hogy éves átlagban 35-37 USD-os ár várható, míg a másik esetben, ha fokozatosan 25 USD-ra csökkenne az árszint, akkor 28-30 dolláros árral lehet majd számolni éves átlagban. Ennél alacsonyabb ár azért nem valószínű, mert azt a kereslet fokozatos emelkedése nem teszi lehetővé.

Az OPEC kőolaj-kosárára 7 ország: az algériai, indonéz, nigériai, szaudi-arábiai, dubai, venezuelai, mexikói olajának az átlaga. A célsáv 2001 óta 22-28 USD, ezt tervek szerint 32-34 dollárra tervezik emelni, feltehetően a június 3-ai ülésen. Egyes becslések szerint az olaj árának ilyen mértékű emelkedése érezhetően vetheti vissza a világgazdasági növekedését, az inflációs nyomás erősödése pedig kamatemelésekhez vezethet, ami tovább fékezheti az élénkülést. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a 35 USD/hordó körüli árak hosszabb fennmaradása az OECD országok GDP-jét az első két évben akár 0,4 százalékkal is csökkentheti. Feltehetően leginkább az euróövezet érzi majd meg a drága olaj kedvezőtlen hatását.

Magyarországon a járműüzemanyagok ára követi a világpiaci olaj árának változását. Az elmúlt év végén, illetve az év elején a dollár gyengülése még ellensúlyozta az import drágulását, most azonban a dollár euróval -és más nemzetközi valutákkal -szembeni értékvesztése kezd megtörni.

A benzin árának -olaj és dollár árfolyama utáni -harmadik legfontosabb eleme az adótartalma. A járműüzemanyagok árát egyrészt jövedéki adó, másrészt általános forgalmi adó terheli. Míg az előbbi évente változó fix érték -most literenként 103,50 forint - addig az utóbbi a benzin árának emelkedésével nő. A kormány új rendelete értelmében 250 forintos ár esetén 2, további 5 forintnyi drágulás esetén pedig újabb 1 forinttal csökkenti az adó mértékét. Mindez azt jelenti, hogy a költségvetési bevételek nem csökkenhetnek (a benzinárban foglalt adótartalom -jövedéki adó, áfa, készletezési díj -összesen 156,58 forint marad), az állam az üzemanyag drágulásából származó bevételéről mond le. Kérdés, hogy a fogyasztói árakban hogyan jelenik meg ez a lépés, hiszen az adóelszámolás nem a fogyasztó és az állam, hanem a kereskedő és az állam között történik. Összességében tehát az intézkedés nem jár az adóbevételek csökkenésével, de a fogyasztói árak mérséklődését sem eredményezi, csak mérsékli a drágulás ütemét. (A Magyar Ásványolaj Szövetség szerint az üzemanyagok magyarországi magas adóterhelése miatt a benzinturizmus miatt a költségvetés évi 30 milliárd forint körüli árbevétel - közel 60 millió liter benzin - adójától esik el.)

Hasonló próbálkozás történt már 2001-ben is. A két éves költségvetésben 2001-re 6, 2002-re pedig 4 százalékos jövedéki adó-emelést terveztek. A világpiaci olaj ára ugyanakkor erőteljesen emelkedett, és 2001 közepén már meghaladta a 35 dollárt, ami a benzinárak gyors növekedését eredményezte. Ekkor a kormány megegyezett a fuvarozókkal, hogy amíg az olaj ára 25 dollár felett van, az adóemelést elhalasztják. 2001 végére ugyan az olaj ismét a meghatározott limit alá esett, az adóemelésre azonban nem került sor, a két éves lemaradást 2002-ben kellett behozni.

A benzin árát alapvetően a világpiaci olaj ára határozza meg és belföldi intézkedésekkel lényegében csak az államháztartás rovására lehet mérsékelni a hatásokat. Az euro-zónás felzárkózás szakaszában azonban meglehetősen szűk a fiskális politika mozgástere. Figyelembe kell venni azt is, hogy egy ármérséklést az EU által meghatározott minimális jövedékiadó-érték is behatárolja, azaz a benzin esetében 12 Ft, a gázolajnál 8 Ft lehet a csökkentés maximális mértéke. (Május közepén a lengyel pénzügyminiszter is bejelentette, hogy mérsékelni tervezi az üzemanyagok jövedéki adó terhét. Az ECOSTAT nemzetközi összehasonlító vizsgálatai szerint a környező országok között a magyarországi jövedéki adó-teher a legmagasabb.)

Hazánkban a jármű üzemanyagok súlya 5 százalékos a fogyasztói kosárban, ily módon 10 százalékos áremelkedés közvetlen módon 0,5 százalékponttal emelheti meg az inflációt. A benzin költségek tovább-gyűröződésével (fuvarozás, szállítás stb.) ugyanakkor további 0,3-0,4 százalékponttal emelkedhet az infláció. Az ECOSTAT korábbi előrejelzéseiben 30 dollár alatti olajárral számoltunk, amely mellett 6,5 százalékos éves inflációt prognosztizáltunk. Amennyiben azonban a nyersanyag ára tartósan 35 dollár felett marad, ennél néhány tizedponttal magasabb fogyasztói árszínvonal növekedés is elképzelhető.

Az infláció tervezettől való eltérése jelentősen kihat a reálgazdaságra és a jövedelmi folyamatokra is. Tartósan magas olajár esetén a gazdasági növekedés Magyarországon is alacsonyabb lehet a vártnál. Az infláció gyorsulásával egyúttal erodálódhat a lakossági reáljövedelem, ami tovább mérsékli a lakossági fogyasztás ütemét. Az importált nyersanyag drágulása némileg ronthatja az utóbbi hónapokban javulást mutató külső egyensúlyt.