Az ECOSTAT által fejlesztett hosszú távú makrogazdasági modell, az ECO-TREND alkalmas a magyar nemzetgazdaság felzárkózásának számszerűsítésére. Alapkutatásunk keretében - a világgazdasági feltételrendszer, illetve a hazai fiskális és monetáris politika függvényében - meghatároztuk a főbb makrogazdasági növekedési és egyensúlyi jellemzőket, vizsgáltuk a gazdasági növekedés szerkezetét és annak a jövedelemelosztásra gyakorolt hatását, valamint a növekedés fenntarthatóságának jellegét.

A hosszú távú szcenáriók természetesen feltételezéseken alapulnak, amelyek helyességét, megbízhatóságát többoldalú vizsgálattal ellenőriztük. A most bemutatandó hosszú távú fejlődési pálya meghatározásánál abból indultunk ki, hogy a világgazdaság a következő másfél évtizedben nagyobb megrázkódtatások nélkül, viszonylag egyenletesen fejlődik, a hazai gazdaságpolitika lényeges késlekedések nélkül megfelelően reagál az adott külső és belső egyensúlyi és konjunkturális helyzetre. Az ECOSTAT szakértői szerint az alább számszerűsített makrogazdasági felzárkózási pálya e feltételrendszer teljesülése esetén korrekt gazdaságpolitikával megvalósítható és hosszú távon fenntartható.

A fejlődési pályánk feltételrendszere

• 2005 és 2008 között a magyar gazdaságpolitika elsőrendű prioritása lesz, hogy megteremtse az euró magyarországi bevezetésének makrogazdasági feltételeit. Ennek megfelelően ebben az időszakban az állam következetesen visszahúzódik azokról a területekről, amelyeken a magánszféra hatékonyabban működik. Kisebb lesz az államháztartási kiadások GDP-hez viszonyított aránya, a bevételek kisebb arányban mérséklődnek, a deficit erőteljesen csökken.
• 2009-től érezhetővé válik a stabilizációs politika reálgazdasági hatása, ami a modellben abban mutatkozik meg, hogy csökken az állam részesedése a GDP termeléséből.
• 2010-től számolunk az euró magyarországi bevezetésével, ami érezhető növekedési többletet jelent. A modellben ez a teljes tényező termelékenység (Total Factor Productivity, TFP) gyorsabb növekedésében jelenik meg.
• 2004-2006 között az EU transzferek nagysága az uniós integrálódásunk függvényében folyamatosan nő. A támogatások 2007-től növekedhetnek jelentősen az EU új költségvetésében foglaltaknak megfelelően. A magyar nemzetgazdaság ezeknek a transzfereknek kisebb részét folyó bevételként realizálhatja, döntő hányada pedig tőketranszferként növelheti a beruházási aktivitást, elsősorban az infrastruktúra területén.
• A vizsgált időszakban a külső kereslet feltételezésünk szerint átlagosan évi 2 százalékkal bővül.
• A közvetlen tőkebeáramlás 2005-től folyamatosan növekszik, 2008-tól kb. 3-3,5 milliárd euró körül stabilizálódik.

Felzárkózási pályánk főbb makrogazdasági jellemzői

A gazdasági növekedés üteme 2007-ig évi 4 százalék körül alakulhat. A 2007-2010 közötti időszakban a növekvő EU transzferek és a stabilizáció megteremtése révén növekvő tőkebeáramlás hatására a felhalmozási ráta emelkedik. Az export évi 9-10 százalékkal növekszik. Így a GDP növekedési üteme a 2010-ben bekövetkező euroövezeti csatlakozásunknak is köszönhetően 5,2 százalék körül tetőzik. Az ezt követő időszakban folyamatosan magas, 4,5 százalék körüli növekedési ütemet érhetünk el.

Forrás: ECOSTAT, Eco-Trend modell

A növekedés szerkezete kedvező. Az export folyamatosan bővül, az import növekedési üteme tartósan nem haladja meg az exportét. A felhalmozási ráta folyamatosan emelkedik a beruházási ciklusok ellenére is. A felhalmozást a magánszektor növekvő részaránya jellemzi. A fogyasztás 2012-ig némileg ciklikusan, átlagosan 4 százalék körüli ütemben nő, 2012-től az egyensúlyi pályán már a GDP-vel azonos ütemben bővül.

A vizsgált időszakban az állam szerepe fokozatosan csökken, amit a mérséklődő redisztribúciós hányadok mutatnak. Az államháztartási kiadásokon belül csökkenőnek feltételeztük a közszolgálati alkalmazásban állók létszámát. A kiadásokon belül mérsékeltük a közvetlen állami fogyasztási kiadások arányát. Így az adórendszer nagymérvű átalakítása nélkül 2008-ra teljesíthetők az államadósságra és az államháztartási hiányra vonatkozó maastrichti kritériumok. Az eurozónához történő csatlakozást követően GDP viszonylag magas dinamikájának és a termelékenység növekedését hosszú távon nem meghaladó ütemű bérkiáramlásnak köszönhetően az időszak végére elérhetőnek látszik a nulla százalék körüli strukturális deficit.

kep

Forrás: ECOSTAT, Eco-Trend modell

kep

Forrás: ECOSTAT, Eco-Trend modell

A dinamikus felzárkózási pálya a nemzetközi tapasztalatok alapján jelentős külső forrásbevonás mellett valósítható meg. Számításaink szerint a folyó fizetési mérleg hiánya a dinamikus exportnövekedés ellenére is folyamatosan nő, GDP arányosan azonban 2006-tól fokozatosan javul. A hiány GDP-arányos alakulása azt mutatja, hogy a külső forrásbevonás hatékonyan kerül felhasználásra a gazdaságban, azaz a külső forrásból megvalósuló beruházások olyan új értéket generáltak, amelyek kitermelték a forrásbevonás költségeit.

kep

Forrás: ECOSTAT, Eco-Trend modell

A felzárkózási pálya fenntarthatóságát jól jellemzi az egyes gazdasági szektorok nettó hitelpozíciójának alakulása. Az állam finanszírozási szükséglete folyamatosan csökken. A gazdasági szféra nettó hiteligénye általában a GDP 8-10 százaléka, amely magas felhalmozási rátával párosul. A vállalati szektor finanszírozási igényének átlagosan 3-4 százalékpontnyi részét a lakossági megtakarítások képesek finanszírozni, a maradék részt külső forrásbevonás biztosítja. A felvázolt viszonylag dinamikus növekedési pálya tehát finanszírozható és ily módon fenntartható.

A 15 éves felzárkózási folyamat eredményeként 2020-ra gazdasági fejlettségünk az EU15-ök 2002. évi fejlettségi szintjét már meghaladhatja. Figyelembe véve az EU-15-ökre feltételezett évi átlagos 2 százalék körüli növekedést, a lemaradásunk jelentősen csökken. Eszerint a 2002. évi 52 százalékról 2020-ig 78 százalékra zárkózunk fel.