2004-ben összességében kedvezõen alakultak a konjunkturális mutatók, a gazdaság egészségesebb szerkezetben bõvült, az infláció pedig az év eleji adóemelések után az év végére újra csökkenõ trendet követett. Várakozások szerint a gazdasági növekedés megközelíti a 4 százalékot, ami továbbra is két százalékponttal meghaladja az Európai Uniós átlagot. Az árak 6,8 százalékkal emelkedtek átlagosan, míg az utolsó hónapban 5,5 százalékra süllyedt a 12 havi árindex, ami stabil dezinflációs trendet jelez a 2005-ös évre. Kedvezõtlen folyamatként a legtöbb elemzés az államháztartási hiány körüli problémákat emeli ki: nem teljesült az év elején kitûzött cél, jelentõs reformok maradtak el, a központi költségvetési szervek kiadásait nem sikerült a terveknek megfelelõen csökkenteni. Kevés szó esik ugyanakkor a külsõ hiány alakulásáról, a rendelkezésre álló tényadatok szerint a passzívum itt is lényegesen meghaladja az elõzõ évi értéket.

A külsõ egyensúlyi mutatók pontos megítélését elsõsorban módszertani változások nehezítik. A külkereskedelem áruforgalmi egyenlege a csatlakozás után új dimenzióval bõvült. A korábbi vám-alapú regisztráció helyett május óta a vállalatok által rendelkezésre bocsátott adatok alapján kaphatunk csak képet a kibõvült unión belüli kereskedelmi kapcsolatokról, ez a módszertani változás is nehezítette a pontos számbavétel esélyét. További gondot okoz a csatlakozás után megszûnt vámszabad területeken felhalmozott készletek elszámolása is. A KSH közlése alapján, az elszámolással kapcsolatos kérdések rendezése után, csak februárban kaphatunk teljes képet ezen adatokról.

A fizetési mérlegbõl kiolvasható, külfölddel szembeni finanszírozási igény fogalma is új tétellel gazdagodott a gyakorlatban. Míg korábban a folyó tételek pontos képet mutattak a külsõ egyensúlyról, illetve az ahhoz szükséges finanszírozásról, addig a csatlakozás után felértékelõdött a tõkemérleg szerepe. Az eddig "vonal alatt" elszámolt tétel csekély jelentõséggel bírt az elmúlt években, az Európai Unió intézményeitõl kapott tõketranszferek azonban ezen a soron jelennek meg, ami ílymódon látszólag csökkenti a külföldi forrás-igényt.

Nehéz pontos képet alkotni az idegenforgalom devizaegyenlegérõl. Ahogy pár éve az áruforgalom statisztikájában volt jelentõs eltérés a KSH, valamint a jegybank által publikált adatok között, úgy jelenleg a turizmus vonatkozásában figyelhetünk meg hasonló, tendenciabeli eltéréseket. Bár a jegybank ezen a soron számol el némely pénzváltási tranzakciókat, egyes lakossági devizaszámlákat érintõ tételeket valamint ingatlan bérbeadását érintõ szolgáltatásokat - az egyenleg a besorolástól függetlenül mégis hozzájárul a külsõ hiány romlásához, így a fizetési mérlegben a többi tétellel összefüggésben érdemes vizsgálni.

A felvázolt módszertani változások az adatok közlésében is némi csúszáshoz vezettek. Ezért lehet, hogy januárban a külkereskedelemre még csak elõzetes novemberi adatok, valamint elõzetes harmadik negyedévi fizetési mérleg adatok állnak rendelkezésre. A következõkben a módszertani problémák figyelembe vétele mellett igyekszünk bemutatni a külsõ egyensúlyban 2004-ben bekövetkezett lényegesebb változásokat.

A folyó fizetési mérleg hiánya 2004 harmadik negyedévében 5,3 milliárd forintra nõtt, míg az elõzõ év azonos idõszakában 4,8 milliárd volt a passzívum. A tõkemérleg egyenlege 2003 elsõ kilenc hónapjában 71 millió euróval növelte, míg idén - elsõsorban az államháztartást érintõ tõkeátutalások miatt - 187 millió euróval csökkentette a finanszírozási igényt. A külsõ egyensúly romlásában meghatározó az idegenforgalmi deviza-egyenleg alakulása, valamint a jövedelemutalások növekvõ hiánya.

Az áruforgalom trendjére a KSH által publikált statisztikák alapján lehet következtetni. Figyelembe véve a módszertani változásokat is, megállapítható, hogy a májusi csatlakozás után nem az export-, import- dinamika trendje, hanem a passzívum szerkezete változott meg jelentõsen. 2004 elsõ három negyedévében dinamikusan bõvült az export, néhol meghaladta az import növekedését. A kivitel az európai uniós konjunktúra érezhetõ mérséklõdése, a külsõ kereslet lassuló bõvülése miatt ütközött korlátokba az év utolsó hónapjaiban.

A partner országok illetve ország-csoportok szerint megvizsgálva a kérdést jól látható, hogy a 25 tagúra bõvült Európai Unióval szembeni egyenleg javulása az ázsiai országokkal fennálló egyenleg romlása mellett ment végbe. Mindez a tovább-feldolgozásra kerülõ termékek importszerkezetének átrendezõdésére utal. A magyar vámszabályokat felváltó közösségi szabályozás néhány ágazatnál az Általános Preferenciák Rendszer (fejlõdõ országoknak biztosított kedvezményes elbánás) szerint alacsonyabb vámtételeket ró ki. Míg korábban a hazánkban is mûködõ nagyvállalatok nyugat-európai anyavállalatai importáltak az ázsiai országokból (majd ezen csatornán keresztül került hazánkba a feldolgozatlan termék), addig a csatlakozás után ezt a gyakorlatot a direkt szállítás váltotta fel. Feltehetõen a költségmegtakarítás többlet-importot is indukált, ami az elkövetkezõ hónapokban a fejlett országok felé irányuló exportban is megjelenik.

A folyó fizetési mérlegben ugyanakkor még nem jelenhetett meg teljes körûen az áruforgalmi egyenlegre vonatkozó adatsor, hiszen a vámszabad területek elszámolására csak késõbb születik megoldás. Mindez - a KSH elõzetes adatszolgáltatása alapján - azt jelenti, hogy az áruforgalmi soron mintegy 300 milliárd euróval magasabb hiányra kell számítani, ami természetszerûleg a külsõ finanszírozási igényt is növeli.

2004-ben tovább romlott az idegenforgalomnak a fizetési mérlegben elszámolt egyenlege. Eszerint mind az idegenforgalmi bevételek, mind a kiadások tovább nõttek 2004 elsõ három negyedévében, így az aktívum tovább morzsolódott. A turizmus devizabevételeinek növelése a folyó hiány csökkentésének egyik legfontosabb eszköze lehetne a közeljövõben.

A jövedelmek egyenlegében két területen volt lényeges elmozdulás, ami hozzájárult a hiány növekedéséhez. A tényadatok szerint az elsõ három negyedévben a mûködõtõke-befektetések után hazautalt osztalék-jövedelem 420 millió euróval haladta meg az elõzõ év azonos idõszakában mért értéket. Jelentõs volt továbbá a portfolió-befektetésekhez kapcsolt (elsõsorban az állampapírokhoz köthetõ) jövedelemutalások egyenlegromlása is. Mindez a kedvezõ növekedési mutatókkal, valamint a magas alapkamattal áll összefüggésben. A vállalati eredmények javulása hozzájárult a kiutalt osztalékok emelkedéséhez. Az Európai Uniós csatlakozás után változó szabályok további lökést adhattak az év eleji osztalék-kifizetések megugrásához. A portfoliótõke utáni hozamok emelkedése a növekvõ irányadó kamattal magyarázható. A monetáris szigor nyomán nõttek a hozamelvárások, az állampapír-piaci hozamgörbe felfelé tolódott.

A külfölddel szemben megnövekedett finanszírozási igényt nagyrészt a közvetlen külföldi tõkebefektetések fedezték. Emelkedett ugyanakkor a devizában fennálló bruttó adósságállomány is, ami elsõsorban az államháztartás növekvõ finanszírozási igényéhez köthetõ.

A Magyarországon eszközölt közvetlen tõkebefektetések (részvény és egyéb tõkemozgás) már a harmadik negyedévben meghaladták a 2,4 milliárd eurót az elõzõ év egészében elért 2,1 milliárd euróval szemben. Az uniós csatlakozás, valamint a hazai cégek forrásigénye érezhetõen növelte a külföldiek tõkeexportját. Míg 2003-ban a hazai cégek jelentõs aktivitást mutattak a külföldi tõkepiacokon (MOL, Matáv), addig 2004-ben a tõkekihelyezések mértéke csökkent. Ez szintén hozzájárult a finanszírozási egyenleg javulásához.

2004-ben nemzetközi összehasonlításban is magas kamatszint alakult ki hazánkban. Az irányadó kamat az év elején még 12,5 százalék volt, s csak december 20-án csökkent 9,5 százalékra. Mindez a portfolió-befektetések emelkedésén is éreztette a hatását. Érezhetõen nõtt a külföldiek érdeklõdése a hazai állampapírpiacon a magas hozam-felár mellett. Kedvezõtlen jel ugyanakkor, hogy némileg csökkent az átlagos futamidõ, azaz a befektetõk között nõtt a rövid távra spekulálók aránya. A 2004-ben felduzzadt, volatilis tõkeállomány miatt szükséges, hogy a monetáris politika továbbra is óvatos kamatcsökkentést folytasson. A nemzetközi pénzpiacokon bekövetkezett változások (Fed kamatemelések, dollár erõsödése) egyébként is mérsékelték a feltörekvõ piacokra irányuló tõkeáramlást.

Az államháztartási hiány a vártnál kisebb mértékben csökkent 2004-ben, így a finanszírozási igény is magasabb lett. A magas kamatszint mellett stabil volt a külföldi befektetõk érdeklõdése az állampapírpiacon, a devizaadósság emelkedett. Míg 2002-ben és 2003-ban alapvetõen az államháztartás növekvõ finanszírozási igénye miatt nõtt az adósság, addig 2004-ben a magánszféra is "felzárkózott". Az ország devizában fennálló külföldi adóssága (egyéb hitelek nélkül) euró alapon számítva 16,4 százalékkal nõtt az elsõ három negyedévben. Az államháztartás és MNB adóssága 10,8 százalékkal, míg a magánszektor adóssága 20,5 százalékkal emelkedett 2004 elsõ kilenc hónapjában. A vállalkozások forrásigénye a kereslet élénkülésével párhuzamosan nõtt, a finanszírozás pedig fokozatosan tolódott a deviza-források, valamint a kötvénypiacok felé.

A külsõ egyensúly lényeges elemei tehát az államháztartás növekvõ finanszírozási igénye, a magánszektor forrás-szükséglete, valamint áru- és szolgáltatás külkereskedelem romló egyenlege. Az áruforgalom külsõ egyensúlyát gazdaságpolitikai eszközökkel nehéz helyreállítani, hiszen kis, nyitott ország esetében magas az import-szükséglet, így a növekvõ export növekvõ importot is indukál. Ezért inkább a hiány szinten tartása lehet reális cél. A szolgáltatásokon belül ugyanakkor elsõsorban a turizmus devizaegyenlegét lehet javítani a hazai idegenforgalmi szektor fejlesztésével. A magánszektor forrásbevonása növekedési szempontból egészséges folyamat, hiszen ezáltal a termelékenység is javul. Egyértelmûen szükséges ugyanakkor az államháztartás hiányának további csökkentése, hiszen a háztartások megtakarítási hajlandóságában rövid távon lényeges javulás nem várható.

A külsõ egyensúly alakulásában 2005-ben nem számíthatunk jelentõs javulásra. Az Európai Unió általános lassuló növekedési üteme miatt jövõre lassabb export-dinamika várható, míg a lakossági fogyasztás stabil növekedése növeli az importot. Jövõre várhatóan megfordul a reláció és magasabb behozatali, mint kiviteli dinamika adódhat. A folyó fizetési mérleg hiánya ismét 7 milliárd euró körül adódhat. A külsõ finanszírozási igényt pedig az EU-s tõketranszferek csökkenthetik némileg 7 milliárd euró alá.