A transznacionális vállalatok (TNC) tevékenysége és az általuk generált működőtőke-áramlás mind nagyobb szereppel bír a világgazdaságban. A TNC-k térhódítása a világtermelés több aspektusában megmutatkozik. A globális értékesítési bevételek, az alaptőke, a hozzáadott érték, a munkavállalók száma vagy az exporttevékenység arányában is azt látjuk, hogy részesedésük hányada növekvő trendet követ.  A TNC-k és leányvállalataik a világ GDP-jének megközelítőleg egy tizedét, exportjának egy harmadát adják. A nemzetközi termelés nagy részét egy viszonylag kisszámú vállalati kör realizálja. A nemzetközi tőkeáramlást és a világgazdaság fejlődését a transznacionális vállalatok vezetik. 61 000 nagyvállalat, több mint 900 000 leányvállalattal 7 trillió dollárnyi működőtőkét tart mozgásban. A nemzetközi gazdaság koncentráltságát jelzi, hogy 2002-ben a világ 100 legnagyobb transznacionális vállalata, amely akkor az összes TNC 0,2 százalékát jelentette, a vállalatok és leányvállalataik összesített forgalmának 14 százalékát hozta létre, a vállalati kör által külföldön befektetett tőke 12 százalékát invesztálta, és a teljes dolgozói létszám 13 százalékát foglalkoztatta. A nemzetközi munkamegosztás egyre inkább ezen vállalatóriások belső ügyévé válik, mint ahogy a nemzetközi kereskedelem jelentős hányada is a transznacionális vállalatok, az anyacégek és saját leányvállalataik között zajlik.

A transznacionális vállalatok minden iparágban nagy arányban választják a határokon átnyúló vállalati összeolvadások és felvásárlások (M&A) módszerét arra, hogy új területeken telepedjenek meg. Egyes szolgáltatási szektorokban, mint a bankszektorban például, ez különösen igaz. Ebben a szegmensben viszonylag ritka, hogy a nulláról építenek ki egy hálózatot, sokkal inkább vásárolnak fel egy már működőt. Az infrastrukturális szolgáltatások esetében is gyakorta élnek ezzel a vállalatok. Az összeolvadások és felvásárlások metodikája a 90-es években - nem utolsó sorban a privatizációs hullám folyományaként- terjedt el a világban, mint a külföldi közvetlen befektetések gyakori formája. Az akvizíciós hullám 2000-ben érte el a tetőfokát, amikor a 80-as évek második, kilencvenes évek első felében még csupán átlagosan évi 80-120 milliárd dollárt kóstáló M&A tevékenység értéke 1 144 milliárd dollárra nőtt. Az összeg legnagyobb részét a fejlett országokban, főként Nyugat-Európában és Észak-Amerikában fektették be. Azóta mérséklődött a nemzetközi tőkeáramlás dinamikája, 2003-ban már alig 297 milliárd dollár értékben hajtottak végre vállalati felvásárlásokat a nemzetközi cégek.

Bár a transznacionális vállalatok legnagyobb része a fejlett országokban fektet be, lassan a fejlődő világ vállalatai is felzárkóznak. A nyolcvanas évek közepe óta a hozzájárulásuk a nagyvállalati kör globális termeléséhez egy évtized alatt 6 százalékról 11 százalékra nőtt, majd 2001-2003 között 7 százalékra esett vissza. Jelenleg a transznacionális vállalatok kibocsátásának egytizedét a feltörekvő országok adják. A bruttó állótőkeképzés arányában mérve egyes fejlődő országok (pl. Szingapúr, Chile, Malajzia) nagyobb összeget invesztálnak határaikon kívül, mint a fejlettek. A világ legnagyobb 250 vállalata között ebből a csoportból mindössze két kínai cég szerepel, mindkettő az energetikai szektorban tevékenykedik, és évről-évre jobb helyezést érnek el.

A világ 250 legnagyobb - a 2004-es értékesítési árbevétel szerinti sorrendben vett - nagyvállalatának listáján az első helyen már a negyedik egymást követő évben áll a Wal-Mart Stores. A mamutvállalat tavaly 285,22 milliárd dollár bevételt termelt, és 1,5 millió főt foglalkoztatott. Az első tíz helyet hat amerikai (Exxon Mobil, General Motors, Ford Motor, General Electric, Chevron Texaco, Wal-Mart Stores), a német Daimler Chrysler, a japán Toyota Motor, a brit BP és a brit-holland Royal Dutch Shell foglalja el.  A tíz között tehát négy olajcég, egy kiskereskedelmi vállalat, és öt tartós fogyasztási cikkek gyártásával foglalkozó cég szerepel. Figyelemre méltó, hogy 1999-ben még csupán egy olajcég szerepelt a top 10-ben. Az első tíz TNC összesen majd 3,5 millió dolgozóval 2 117 milliárd dollárnyi értékesítési árbevételt realizált, piaci értékük meghaladja az 1 800 milliárd dollárt. A világ 250 legnagyobb vállalatának bevétele összesen több mint 12 750 milliárd dollár tett ki 2004-ben, munkavállalóik száma 31 millió fő felett volt. A nagyvállalati tőke koncentráltságát jól mutatja, hogy az első 10 vállalat, azaz a csoport első 4 százaléka az összbevétel 17 százalékát, az utolsó 10 helyen álló vállalat 205 milliárd dolláros bevétellel már csak 1,6 százalékát érte el.

A lista 250 vállalatából 95 amerikai, 42 japán, 26 francia, 19 német. A pénzügyi szektor dominanciáját mutatja, hogy 58 cég e szektor vállalata, és együttes bevételük eléri a 250 TNC összes bevételének 20 százalékát. 33 vállalat dolgozik a kereskedelem valamely területén, 32 az energetikai szektorban, 19 a távközlésben és szállításban, míg az építőiparban csak 2. A feldolgozóipari ágazatokban a tartós fogyasztási cikkeket gyártó, az élelmiszer- és gépipari, valamint a gyógyszergyártó cégek jelentősek. Az elmúlt éveket tekintve a világcégek megoszlása nagyjából hasonló volt eddig is, általánosságban azonban igaz, hogy az arányok a szolgáltatások felé tolódnak el. A tudásalapú gazdaságban versenyképesebbek azok a transznacionális vállalatok, melyek a szolgáltató szektorban dolgoznak, mint azok, melyek nagy erőforrás-igényű termelési folyamatban vesznek részt. Ez alól kivételt talán az olajvállalatok jelentenek. Az energiaszektorban tevékenykedő vállalatok árbevétele 1999 és 2004 között megduplázódott, miközben nyereségük értéke a háromszorosára nőtt.

Az Ecostat vizsgálatai szerint Magyarországon a TNC-k közül 159 működik, ezek összes értékesítési árbevétele 2004-ben 7 249 milliárd dollárt tett ki. Ez az összeg hazánk GDP-jének majd százszorosa. A lista első 10 helyén álló vállalat a fenti összeg több mint negyedét (27%), míg a lista utolsó 10 helyén álló vállalat alig több mint 10 százalékát állítja elő. A hazánkban is érdekeltségekkel bíró transznacionális vállalatok közel 17 millió főt foglalkoztatnak világszerte, ennek 14 százalékát a top 10 alkalmazza. A legtöbb nagyvállalat (56) az Egyesült Államokból települt Magyarországra, ezt követi Japán és Németország 22-22 vállalattal, majd Franciaország 21 céggel. Emellett a brit (7) és a dél-koreai (6) jelenlét számottevő. A globális rangsorhoz hasonlóan a nemzetközi vállalatok többsége a tartós fogyasztási cikkek gyártásában, az élelmiszeriparban, a számítástechnikai szektorban és a bankszférában tevékenykedik. (Mellékletünkben a világ 250 legnagyobb cégének rangsorát közöljük, közöttük megjelöljük a Magyarországon is működőket.)

Az értékesítési árbevétel szempontja mellett másként is lehet a vállalatokat rangsorolni. Megoszlanak a vélemények abban, mi a legjobb mutató arra, hogy eldöntse, melyik a világ legnagyobb vállalata. Az Ecostat listája értékesítési árbevétel szerint rendezi sorba a nagyvállalatokat, egyfajta statikus, pillanatnyi állapotot mutatva.

Nemzetközi összehasonlításban léteznek olyan összetett, képzett mutatók is, melyek inkább a változásokra helyezik a hangsúlyt. Ilyen dinamikus index alapján készül például a Forbes magazin több rangsora is, amely A-listáján a világ 400 legnagyobb vállalatát sorolja be, több szempont alapján. A listára azok a cégek kerülhetnek fel, amelyeknek vagy az értékesítési árbevétele, vagy a piaci értéke eléri az 5 milliárd dollárt. A világszerte működő mintegy 61 000 vállalat közül mindössze 1 100 felel meg ennek a kritériumnak. Ezek közül 5 további tényező alapján dől el, melyek kerülhetnek be a legjobb 400 közé. Ezen szempontok, melyek egyenlő súllyal szerepelnek a rangsor felállításában, az értékesítési árbevétel és a nyereség növekedési üteme és a tőkenyereség nagysága az elmúlt öt évben, az elemzők várakozásai az osztalék növekedési rátáját illetően a következő évben, és a vállalat részvényeinek árfolyama az elmúlt 52 hét során. Az öt kritérium révén olykor meglepőnek látszó eredmények születnek. A 2003-as felmérésben még a lista előkelő helyét elfoglaló Wal-Mart Stores 2004-ben már be sem került a legjobb 400 közé (holott az árbevétel szerinti rangsorban az első helyen áll). A 2004-es felmérés szerint az első három helyen egyaránt olajvállalat áll, ami azt mutatja, hogy erőteljes az olajvállalatok növekedése. A 400 közé egyébként magyar vállalat is bekerült, nem is egy: mind a Mol, mind az OTP szerepel a listán.