A közepes méretű vállalatok továbbra is tartják 20 százalék körüli súlyukat a magyar gazdaságban. GDP alapján a cégcsoport teljesítményének részesedése az utolsó öt évben 20-21 százalék közötti volt. Az összes értékesítés nettó árbevételéből 2004-ben közel 20 százalékkal, az alkalmazott létszámot tekintve 21,5 százalékkal részesedtek a középvállalatok. A szektor tevékenysége folytán kevésbé exportorientált, a kivitelből csupán egy nyolcad részt képvisel. A 6300 középvállalat 2004-ben dinamikusan fejlődött, nettó árbevételük és exportjuk 12 százalékot meghaladó ütemben bővült. A szolgáltató tevékenységet végzők az átlagnál nagyobb ütemben fejlődtek, míg az ipar 9 százalékkal növekedett. A nettó árbevételben 5 százalékot képviselő mezőgazdasági közepes cégek a korábbi év szintjét teljesítették, miközben exportjuk jelentősen visszaesett. Összesített adózás utáni eredményük 7 milliárd veszteségből 6 milliárd forint nyereségre váltott, főként az EU és a kiegészítő hazai támogatásoknak köszönhetően.

A középvállalatok által realizált GDP növekedése 1,7 százalékponttal haladta meg az infláció mértékét. A hozzáadott érték 8,2 százalékos lényegében a három meghatározó ágazat eltérő dinamikájának eredményeként alakult ki. A feldolgozóipari közepes cégek az inflációnak megfelelő ütemben fejlődtek, összehasonlító áron számolva az előző évivel azonos összegű hozzáadott értéket termeltek. A kereskedelem GDP-jének mintegy 15 százalékos bővülése jelentős mértékben járult hozzá az egész középvállalati szektor teljesítményének növekedéséhez. Az ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatás nemzetgazdasági ág GDP-je az átlagnál gyorsabban növekedett.

A közepes cégek háromnegyede az üzemi (üzleti) eredmény szerint eredményesen zárta a 2004. évet. A nyereséges külföldi többségi tulajdonban lévő vállalkozások átlagosan 180 millió forintot, míg a hazaiak 90 millió forint összegű eredményt könyvelhettek el. A cégcsoport 376 milliárd forintnyi üzemi eredménye lényegében nem változott 2003-hoz viszonyítva, a növekmény mértéke mindössze 1,2 százalék. A kereskedelemben koncentrálódott az eredmény több mint egyharmada, az ágazat profitja 11 százalékkal lett több. Az üzemi eredmény a feldolgozóiparban 20 százalékkal csökkent, így a közepes vállalati szektor eredményéből 2003-ban 33 százalékkal, 2004-ben 26 százalékkal részesedtek. A közepes cégek pénzügyi ráfordításai között elszámolt kamat általában nagyobb összegű, mint a különböző pénzügyi bevételek. Az adózás előtti eredmény összege kisebb, mint az üzemi. 2004-ben a középvállalatok összességében kevesebb társasági adót fizettek, mint az előző évben, hasonló jelenséggel a korábbi években nem találkoztunk.

A középvállalatok beruházásai meghaladták a 600 milliárd forintot, a növekedés 13 százalékos, a növekmény elérte a 70 milliárd forintot. E bővülésből a feldolgozóipari középcégekre 37 milliárd forint jutott, amely 25 százalékos dinamikát jelent. A szállodaiparban 3,5-szer, a szállítás, hírközlés ágazatban 1,6-szer több beruházást helyeztek üzembe, mint egy évvel korábban. A fejlesztések együttes növekménye meghaladta a 25 milliárd forintot. A beruházások egyharmadát koncentráló ingatlanügyletekkel foglalkozó cégek fejlesztései a 2003 évi szinten maradtak.

2004-ben a közepes cégek kivitelének forintban számított értéke 12 százalékkal nőtt. A szektor feldolgozóipari cégei, amelyek az exportból 62 százalékkal részesednek, 9 százalékkal értékesítettek többet külföldön, mint egy évvel korábban. A kereskedelmi, szállítási és gazdasági szolgáltatást végző vállalatok az átlagot jóval meghaladó ütemben bővítették kivitelüket. Az 1400 milliárd forint középvállalati export a teljes kivitelből 12,5 százalékkal részesedett, hosszabb ideje csupán évi egy-két százalékkal bővült.

Az "ECOSTAT KÖZÉP-TOP" vállalati körben¹ 1 milliárd forintot meghaladó hozzáadott értékkel lehetett bekerülni az első száz cég közé 2004-ben. Az előző két évben a bekerülési küszöb 800-800 millió forint volt. Az alsó határ jelentős emelkedését elsősorban az magyarázza, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozás után mintegy két és félszeresére nőtt a közepes méretű vállalkozások nettó árbevételére és mérlegösszegére meghatározott határérték. 2003-ban - az akkori alacsonyabb határok következtében - számos vállalat a közepesből a nagyvállalati szektorba került. Az ECOSTAT hosszú évek óta összeállítja a KÖZÉP-TOP rangsort, amelyben évenként a cégek kétharmad része szerepelt a következő évi listán, és csupán a rangsor második felében cserélődtek a vállalkozások. A 2004. május 1-jétől érvényes kritériumok szerint összeállított százas listán a cégek mintegy fele új. Ezek többsége a rangsor első felébe került, míg a korábbiakban is szereplő cégek többsége hátrébb sorolódott.

A KÖZÉP-TOP listán szereplő vállalkozások átlagosan 150 fő alkalmazottal dolgoztak 2004-ben, és mintegy 1,57 milliárd forint GDP-t termeltek. A 6300 közepes méretű vállalkozás átlagos létszáma éppen a legjobbak felét teszi ki, a megtermelt hozzáadott érték viszont nem éri el azok ötödét sem. Ehhez hasonló arányok nemcsak az összesített adatokra, hanem ágazatonként is megfigyelhetők. A nettó árbevétel átlagos értéke a listán szereplő cégeknél háromszor akkora, mint a többi közepes vállalatnál. 2004-ben az egy főre jutó hozzáadott érték a százaknál meghaladta a 10 millió forintot, amely szintén háromszor nagyobb, mint egy átlagos középes cégé. A GDP-n belül a bruttó munkajövedelem 46 százalékot tesz ki a toplistán szereplő cégeknél, a többi vállalatnál ez az arány eléri a 60 százalékot. A ranglistán szereplő cégeknél a jóval jövedelmezőbb termelés és szolgáltatás eredményeként 2,3-szeres keresethez jutnak a dolgozók. A legkiválóbb közepes vállalatok hatékonyságra, termelékenységre vonatkozó mutatói 2-3-szoros előnyt tükröznek a többi cég eredményességéhez képest.

A ranglistán szereplő vállalkozások közül 69-nél nőtt a hozzáadott érték, 33 cégnél az ütem túllépte a 20 százalékot. Kétharmaduknál növekedett a létszám. A száz vállalatnál együtt 4 százalékkal több embert foglalkoztattak 2004-ben, mint egy évvel korábban. A bruttó munkajövedelem átlagosan 18 százalékkal emelkedett. A százak közel fele külföldi tulajdonban van. 2004-ben mindössze 12 cégnél nem valósult meg beruházás. A hozzáadott érték növekedésének és ranglistára kerülésüknek több egymást erősítő magyarázata van. Keresetek oldaláról érzékelhető, hogy a magasabb hozzáadott érték tartalmú termékek és szolgáltatások előállítása magasabb szakképzettséget igényel. Másrészt az értékcsökkenés átlagosnál gyorsabb növekedése azt feltételezi, hogy a magasabb leírási kulccsal elszámolható és gyorsabban leírható modern gépek aránya az átlagosnál magasabb. Mindezek egyenes következménye, hogy a megtermelt GDP harmadik összetevője, a profit is megfelelő szinten biztosított, a száz legjobb cég közül csupán 2-3 volt veszteséges.

A KKV-k gazdálkodását magas munkaerő igény és alacsony tőkeintenzitás jellemzi. Ez a tény önmagában természetes, nemzetközi összehasonlításban viszont kedvezőtlen, hogy a magyar KKV-k tőkeellátottságának színvonala meglehetősen alacsony. Ugyancsak jelentős a hazai KKV szektor termelékenységének nagyvállalatokéhoz viszonyított lemaradása. A középvállalati szektor alacsony hatékonyságának és jövedelmezőségének alapvető oka az, hogy jelentős hányaduk technológiailag elavult termelő berendezésekkel rendelkezik, vagyona javarészt a privatizáció során szerzett ingatlanokban, technológiailag elavult termelő-berendezésekben testesül meg, nagyrészük nem tud megfelelni az EU piacok által támasztott minőségi követelményeknek.

Az adatok azt mutatják, hogy a kis- és középvállalatoknak mindössze 2-3 százaléka végez teljes körű innovációs tevékenységet, ez az arány Nyugat-Európában 15-20 százalék. Magyarországon és az EU-ban egyaránt kiemelt helyet foglal el a KKV-k versenyképességének növelése, mivel a munkahelyteremtés és a beszállítói tevékenység szempontjából kulcsszerepük van ezeknek a szervezeteknek. Megfelelő háttér és támogatás mellett a gazdasági fejlődés fontos elemei lehetnek a KKV-k. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kis-és középvállalatok 45 százaléka tud az igénybe vehető EU támogatásokról és 4 százalékuk nyújtott be pályázatot az EU-25 államaiban. Magyarországon 2004-ben összesen közel 9000 pályázat érkezett be a Gazdasági Versenyképességi Operatív Program különböző szervezeteihez, ezek 40 százaléka kapott támogatást.

A jövőben a kis-és középvállalatoknak címzett 9 hitelek drágulását eredményezheti a hamarosan megszülető - és 2007-tőll kötelezően alkalmazandó - Bázel II. egyezmény, amely a hitelminősítés egységesítését szolgálja. A bankoknak a felkészülés jegyében már most el kell kezdeniük a belső hitelminősítő rendszerük átalakítását. A KKV-k hitelezése az átlagosnál nagyobb kockázatot jelent, ezért a bankoknak a jövőben az átlagosnál nagyobb tartalékot kell képezniük a KKV szektorba kihelyezett hitelek után. Ez értelemszerűen növeli a hitelköltségeket. E konstrukció alkalmazása a német és osztrák vállalatoknál esetenként a hitelezés elapadását, drágulását, extra biztosítékok nyújtását igényelte.

2004-ben Magyarországon a nagyvállalatok súlya meghaladta az 54 százalékot, a közepeseké 20, míg a kisvállalkozásoké mintegy 14,3 százalékot tett ki.

Bizonyos fajta előnyt jelent majd a hazai KKV-knak a kidolgozás alatt lévő brüsszeli irányelv, az úgynevezett Bolkenstein direktíva. Az irányelv kimondja a szolgáltatások szabad áramlását a közösség országaiban. Az új szabályozás értelmében a vállalkozók a bejegyző ország előírásai szerint végzik a szolgáltatást az Unió egész területén. Az irányelv előnytelen a nyugat-európai országok szolgáltatói számára, hiszen az újonnan csatlakozott államok vállalkozásai alacsonyabb áraikkal eredményes konkurenciát jelentenek a fejlett országok piacain.