A
nemzetgazdaság helyzete 2002-ben a tavalyi évhez viszonyítva
romlott, a kitűzött gazdaságpolitikai célok többségükben nem
valósultak meg. A gazdaság fejlődése lassult, a GDP várhatóan
3,2 százalékkal nő, szemben a tervezett 4 százalékkal és a tavalyi
3,8 százalékkal. A külső és belső eladósodás a vártnál jobban
nőtt. A globális gazdaság élénkülése elmaradt, az export lassú
növekedése nem dinamizálta a gazdaságot, a belső fogyasztás bővülése
főként az import termékek keresletét fokozta.
A lassuló fejlődés
a gazdasági egyensúly jelentős romlásával párosult, az államháztartás
hiánya 2002-ben - európai uniós módszertan szerint - elérheti
az 1400 milliárd forintot, tehát az éves GDP értékének 8,4 százalékát.
2001-ben - a korábbi GFS statisztika alapján - a hiány a GDP
3,5 százalékának felelt meg.
A folyó fizetési
mérleg hiánya 2002-ben várhatóan eléri a 3,3 milliárd eurót,
azaz 192 százalékkal nagyobb, mint a múlt évben (1,2 milliárd
euró). A külkereskedelmi mérleg hiánya 3,2 milliárd euróra tehető.
A külföldi tőke
beáramlás lassult (a 2001 évi 2,3 milliárd euróról legfeljebb
1,2 milliárd euróra), ennek következményeként a bruttó külföldi
adósságállomány 6 százalékkal nőtt, s az év végére elérheti a
35 milliárd dollárt.
Az inflációs
ráta 2002-ben jelentősen csökkent a tavalyi 9,2 százalékról 5,4
százalékra. A monetáris szférában a deflációs irányzatot mutatja
az is, hogy a forint árfolyama az év során rendre az ingadozási
sáv erős felében 12-14 százalékon mozgott. A nemzetközi olajárak
ingadozása ellenére sem nehezedett a hazai árszínvonalra importált
inflációs nyomás, a világgazdaságban is inkább a deflációs irányzatok
érvényesültek.
A munkaerőpiacon
2002-ben az aktivitási arány némileg javult, (53,3 százalékról
53,6 százalékra), a munkanélküliségi ráta minimálisan romlott
(5,7 százalékról 5,9 százalékra).
A lakosság reáljövedelme
a tavalyi 6,4 százalékkal szemben 2002-ben 11,5 százalékkal nőtt,
a háztartások nettó pénzvagyona 14 százalékkal, tartozása pedig
63 százalékkal emelkedett. Erőteljesen nőtt a lakossági fogyasztás,
ez kifejeződik a kiskereskedelemi forgalom 11 százalékos bővülésében.
2002-ben a beruházások
a tavalyi lassulást követően bővültek. A beruházások szerkezetében
a feldolgozóipar aránya csökkent, nőtt az építőipar és az ingatlanügyletek
ágazat részesedése. Az állóeszköz felhalmozás a tavalyi 3,1 százalékról
várhatóan 6 százalékra nő.
Az ipari termelés növekedése
2002-ben az előző évi 4,1 százalékról 2,5 százalékra lassult.
Az építőipar fejlődése 2002-ben is gyors volt, várhatóan növekedése
megközelíti a 20 százalékot. (2001-ben 9,9 százalék volt az építőipari
növekedés).
A vállatoknak
jelentős kapacitás és munkaerő tartalékai voltak 2002-ben. Az
exportteljesítmény és a belföldi értékesítés mérsékelt ütemben
bővült, ami nem igényelte a termelési tényezők intenzívebb kihasználását.
A termelékenység
az egyes ágazatokban igen differenciáltan alakult, annak átlagos
növekedési üteme 2002-ben mintegy 3 százalékkal emelkedik.
2003-ban várhatóan
tovább folytatódik az ágazat differenciált fejlődése, ennek nyomán
a könnyűipar részleges válsága minden bizonnyal fennmarad, a
gépipar húzóágazatainak fellendülése pedig folytatódik, ezekhez
csatlakozhat az építőanyag-ipar és a vegyipar. Az élelmiszeripar
növekedése továbbra is átlag alatti lesz. Mindezt figyelembe
véve az ipari termelés jövő évi növekedési üteme 1-2 százalékponttal
meghaladhatja az idei várhatót, mértéke 3,5-5,0 százalék közötti
lehet.
Előzetes adatok
szerint a mezőgazdasági termékek kibocsátásának volumene
2002-ben 4-5 százalékkal elmarad az előző évitől. Ezen belül
a növényi termékek termelése 10-11 százalékkal alacsonyabb lesz,
mint 2001-ben, az állatok és állati termékeké viszont közel azonos
szinten marad.
A mezőgazdasági
termékek árszintje 2002-ben csökkent az előző évihez képest.
A gazdálkodás jövedelmezősége romlott. Összességében a mezőgazdaság
kibocsátásának árindexe 2002-ben alacsonyabb lesz, mint az előző
évben.
Várhatóan 2002-ben
az agrár-élelmiszeripari termékek külkereskedelme kedvezőtlenül
alakul. Az év első kilenc hónapjában a mezőgazdasági és élelmiszeripari
kivitel értéke 1778 millió dollár volt, mindössze 4 millió dollárral
magasabb, mint 2001 azonos időszakában. A behozatal 930 millió
dollárt tett ki, amely a tavalyi értéknél 109 millió dollárral
magasabb.
A szállítási teljesítmények
volumene valamennyi szakágazatban nőtt, bár a növekedés differenciált
volt, legnagyobb fejlődés a vízi szállításban volt (8 százalék).
A szállítás, informatika és a hírközlés együttes fejlődése 2002-ben
a GDP növekedésével volt arányos. Az ágazat korszerűsítése az
év során elmaradt a legégetőbb igényektől. A szállítás-hírközlés
együttes GDP-je előreláthatóan 4-4,5 százalékkal növekszik 2003-ban.
A turizmus korábbi
évekre jellemző fejlődése 2002-ben megtört. Jelentősen csökkentek
az ágazat bevételei, romlott a szálláshelyek kihasználása. Romlott
az ágazatnak a folyó fizetési mérlegben megjelenő devizaegyenlege
és várhatóan az 2002-ben nem haladja meg az 1,5 milliárd eurót,
szemben a tavalyi 2,2 milliárd euróval.
A nemzetgazdaság
felsorolt legfontosabb elemeiben mutatkozó negatív romló irányzatok
szorosan összefüggnek a nemzetközi gazdaság lanyha konjunktúrájával.
2002-ben a világgazdaság legfőbb centrumaiban: az USA-ban, Japánban
és az EU országokban elmaradt a már évek óta várt gazdasági megélénkülés,
aminek következményeként külső keresletük pangott, sőt némileg
csökkent is.
Külkereskedelmi
kapcsolatainkra 2002-ben különösen hátrányos volt, hogy az EU
átlagos gazdasági növekedése várhatóan 1,1 százalék lesz, azon
belül fő piacunkon, az NSZK-ban mindössze 0,5 százalék.
Jelentősen csökkent
a CEFTA országokba irányuló exportunk növekedési üteme. Kivitelünk
erőteljesen nőtt a fejlődő országokba. A kivitel áruszerkezetében
a feldolgozóipar termékei, a gépek és a szállítóeszközök domináltak.
2003-ban értékelésünk
szerint a külkereskedelmi forgalomban 8-9 százalékos növekedés
várható.
A belkereskedelmi
forgalom 2002. évi kiemelkedően magas növekedését az országgyűlési
választásokhoz kötődő, bérkiáramlásból adódó többlet-vásárlóerő
okozta. A kiskereskedelmi áruforgalom lényegében arányosan
nőtt a keresetek bővülésével.
A nemzetközi
működőtőke áramlásának értéke 2002-ben várhatóan 27 százalékkal
csökken, bár ez elsősorban az USA-t érinti, ahová 66 százalékkal
kevesebb tőke áramlik be, mint 2001-ben. Közép- és Kelet- Európa
országaiban nem várható, hogy a működő tőke általában visszahúzódna,
ám az "igénylő"országok közötti verseny következtében e tőkepiacon
relációs átalakulások zajlanak le.
Az eddig felvázolt
gazdasági mutatókat elemezve a következőket hangsúlyozzuk:
A 2002. évi GDP
növekedés lassulásának okai között több befolyásoló elem játszott
szerepet. Ezek között a legfontosabb a gazdaság nemzetközi feltételrendszerének
jelentős romlása áll. Ennek hatását nem tudta a gazdaságpolitika
a belföldi keresletet növelő intézkedésekkel ellensúlyozni. A
külföldi kereslet csökkenése miatt az ipari termelés üteme lassult.
A munkatermelékenység gyors növelésének tartalékai szinte kiapadtak.
Nem sikerült a munkahelyek számának növelése és így új piacképes
termelő kapacitások létrehozása. Előnytelenül hatott a növekedésre
a monetáris politika túlzott szigora és merevsége. Ugyanakkor
a fiskális politika mozgástere is beszűkült az exportorientáció
erősítése terén.
Intézetünk 2003-ra
a GDP 3,7 százalékos növekedését prognosztizálja. Ez alacsonyabb
érték, mint a kormány 4,5 százalékos terve, de meghaladja néhány
nemzetközi gazdaságkutató 3-3,5 százalékos előrejelzését.
Prognózisunk
feltételezi, hogy 2003 második felében a világgazdaság már évek
óta várt élénkülése bekövetkezik. Ezt a ciklusos fejlődés törvényszerűségei
alátámasztani látszanak. Arra építünk, hogy 2003-ban megteremtődik
a fiskális és monetáris politika közötti harmónia, s ez serkentően
hat nemcsak a növekedési ütem gyorsítására, hanem a fenntartható
egyensúly szolgálatában áll. Számítunk arra is, hogy a hazai
pénzpiac a múlt évinél aktívabban járul hozzá a vállalatok fejlesztéséhez.
A gazdaság stabil
alapokon nyugvó fejlődésének egyik alapkövetelménye, hogy az
államháztartás 2002-ben már kritikus értéket elért hiányát 2003-ban
a fenntartható egyensúly szintjére szorítsuk vissza. Költségvetési
előirányzatok szerint ez a GDP 4,5 százalékának megfelelő mértékű
lehet. (Számításaink szerint azonban elérheti az 5,1 százalékot.
Nemzetközi elemzők ennél magasabb 5-5,5 százalékos mértéket jeleznek
előre.)
A választási
év során több olyan egyszeri kiadástömeg is megjelent az államháztartási
mérlegben, amely 2003-ban már nem fog. Továbbá a kormány vállalta
azokat a bujtatott költségvetést megkerülő kiadásokat, amelyek
530 milliárd forintnak felelnek meg. E kiadások nélkül a hiány "csak" a
GDP 5,7 százalékával lett volna egyenlő 2002-ben. Az államháztartás
nagy hiánya növelte az államadósságot. Ez közelíti az EU-ban
alkalmazott számítás módját.
A 2003. évi költségvetés
egyik legfontosabb prioritása a gazdaság versenyképességének
növelése, mégpedig úgy, hogy az év során a munkaerő központi
terhei érdemlegesen nem csökkennek. Ez a gazdálkodó szervezeteket
kemény erőpróba elé állítja. A bevételi forrásokat jelentősen
nem csökkenti az SZJA átlagos terhelésnek mérséklődése 22,9 százalékról
20,5 százalékra.
A központi költségvetés
bevételeinek növekedése 2003-ban elsősorban az ÁFA bevételek
és a központi költségvetési szervek saját bevételeinek emelkedéseiből
származik.
A hiány visszaszorítása
főként a teljesítményektől elmaradt jövedelem-kiáramlás megállítását
követeli. Ebből a szempont pozitív jel, hogy a kormány az érdekegyeztetés
útján elérte, hogy a 2003. évi reálbér ne emelkedjen gyorsabban,
mint a GDP, valamint ne kerüljön sor a minimálbér további emelésére.
A bruttó keresetek növekedésének lassítása elkerülhetetlen.
A 2003. évi kiadásokat
csökkenti a költségvetési beruházások finanszírozásának erőteljes
visszaszorítása a 2002. évi 130,1 milliárd forintról 78,5 milliárd
forintra, a támogatási célprogramokra fordítható összegek 382,1
milliárd forintról 169,3 milliárd forintra történő mérséklése.
Az állam arra törekszik, hogy 2003-ban a magánszféra szerepe
erősödjön a beruházásokban. Fontos új eleme a beruházások
finanszírozásának, hogy a kormány a privatizációs bevételekből
kívánja fedezni az autópálya-építési kiadások egy részét.
A kormány 2003-ban
számol a kamatszint-, s az ebből származó kiadáscsökkenésre.
A folyó fizetési
mérleg hiányának összetevői a következők: a külkereskedelemi
mérleg várható magas deficitje, amely kialakulásában már
az erős forint is szerepet játszott,
a turizmus
aktívumának jelentős, 743 millió euróval való csökkenése,
a külföldi
működőtőke beáramlás 1 milliárd eurós csökkenése, az 1 milliárd
euróra becsülhető külföldi profit hazautalás. Feltételezve,
hogy 2003-ban a gazdasági növekedés gyorsul, valamint erősödik
az exportorientált gazdaságpolitika, a folyó fizetési mérleg
hiánya 2002. évi szinten várható, a feltételezettnél erősebb
növekedés mellett a hiány elérheti a 3,5 milliárd eurót. Az MNB a
2002. évi monetáris irányelvek korábbi antiinflációs politikáját
követve 4,8 százalékos éves inflációs rátát tűzött ki célul.
Az év során a havi inflációs index rendre csökkent, s augusztusban
már csak 4,5 százalék volt. A fogyasztói árindex a harmadik
negyedévben jelentősen nőtt, s ennek hatására a jegybank
az inflációs célt 5,3 százalékra módosította, ami feltehetően
teljesül. A gazdaságban
a kereslet viszonylag alacsony színvonala mellett, nincs
inflációs várakozás. A jegybanki
hivatalos kamat mértékében 2002 májusától kezdve irányváltás
ment végbe, megtört a 2001 szeptemberétől kezdődő kamatcsökkentési
folyamat. Ez a gazdaságban a költségvetés növekvő hiányát
ellensúlyozó restrikciós lépés volt. A várt hatás nem következett
be, de ugyanakkor rontotta a versenyképességet, lassította
a gazdasági növekedést, s végső soron az egyensúlyi viszonyok
romlását is erősítette. A hazai kamatszint
és változási irányzat elszakadt a nemzetközi kamatok alakulásától.
Nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően magas reálkamatszint alakult
ki Magyarországon, ennek ellenére a lakossági megtakarítások
nem nőttek, jobb esetben is csak szinten maradtak. A jegybank
a kormány és a vállalkozói szféra nyomására 2002. november
19-én 50 bázisponttal csökkentette az alapkamatot, amelynek
kereslet ösztönző hatása véleményünk szerint nem meghatározó,
de a tendenciaváltás jelzéseként kedvezően hat a piacokra. A jegybank
antiinflációs politikájában nagy szerepet kapott a 30 százalékos
árfolyam-ingadozási határ, amelyen belül 2002-ben a forint
erőteljesen felértékelődött. Az ilyen árfolyammozgás mögött
nem az ország gazdaságának teljesítménye, hanem a magas kamat
spekulatív tőkét vonzó hatása és az Európai Unióhoz való
2004 magyar csatlakozást megerősítő EGB döntés áll. Az erős
forint az antiinflációs politika sikere, amely a reálgazdaságban
jelentős áldozatokkal jár. Az Ecostat
2003-ban az inflációs nyomás erősödésére számítva (az idei
bérkiáramlás áthúzódó hatása, a hatósági árak növekedése
és a nemzetközi kereslet növekedése miatti importár emelkedések
következtében) 5,2 százalékos inflációs rátát jelez előre,
szemben a jegybank tervezett 4,6 százalékos inflációs céljával. A jövőben
tarthatatlan a hazai kamatszintnek a nemzetközitől való ilyen
nagy mértékű elszakadása, s kereslet korlátozó hatása. Ezért
feltételezzük, hogy a jegybank 2003-ban folytatja a kamat
ésszerű csökkentését. Ha ez az irányzat érvényesül, akkor
enyhülhet a forint felülértékeltsége, s az közelit a középárfolyamhoz,
amit a jelen gazdasági feltételek között egyensúlyi árfolyamnak
is lehet tekinteni. 2003-ban
a gazdaságpolitikának arra kell törekednie, hogy a fiskális
és a monetáris politikát jobban összehangolja, hogy azok
segítsék a növekedést, az egyensúlyi és inflációs célok egyidejű
teljesülését. A hazai pénzpiacot
2002-ben is a likviditásbőség jellemezte. A bankok
aktivitása különösen a lakossági betéti- és hitelműveletekben
erősödött. A pénzintézetek jövedelmezősége magasabb kockázatviselés
mellett nőtt. Ez évben
a külföldi tulajdonú kockázati tőke befektetési alapok száma
45 volt, az általuk mozgósított tőke elérte az l milliárd
dollárt. Szakértői becslések szerint az alapok által potenciálisan
rendelkezésre álló tőke nagyságának csupán egyharmadát használták
ki. 2002-ben
a Budapesti Értéktőzsde árfolyama irányzatában követte a
világ vezető tőzsdéinek árfolyammozgását. A részvénypiac
forgalma az év során rendkívül hullámzóan alakult, s az árfolyamok
sem tükrözték a gazdasági teljesítményeket. Bár igen
nehéz a tőzsde alakulására előrejelzést adni, a BUX 2003-ban
tendenciájában erősödni látszik. Intézetünk
felmérése szerint 2002-ben a lakosság saját anyagi helyzetének
alakulását pozitívan ítélte meg. Különösen kedvezően fogadta
az új kormány 100 napos programjának eredményeit, amely a
háztartások jövedelmét 175,8 milliárd forinttal gazdagította. A második
100 napos kormányprogram tovább javítja a háztartások anyagi
helyzetét, bár annak jóléti hatása kisebb, mint a korábbié
volt. A foglalkoztatási
szint és a munkanélküliségi ráta 2002-ben kialakult mértékeiben
2003-ban nem várható lényeges változás. A foglalkoztatottság
tartós növekedésére hosszabb időtávon lehet számítani, amikor
a gazdasági növekedés tartósan felgyorsul és a termelés bővülése
a munkaerő iránt pótlólagos keresletet támaszt. A kormány
munkahely teremtő programjainak nyomán 2003-ban szignifikánsan
nem javulhat még a foglalkoztatási helyzet, erre 2004 után
lehet csak érdemben számítani. A bérpolitikai
intézkedések nyomán a bruttó átlagkeresetek 2002 háromnegyedévi
átlagában l8,3 százalékkal nőttek, ennél nagyobb mértékben
30 százalékkal emelkedett a közszférában dolgozók keresete.
A gazdaság egészében a bruttó kereset havi l22 ezer forint
volt. 2003-ban
a bruttó kereset átlagos emelkedése 9-10 százalékos lehet,
így érhető el a nettó bér GDP arányos növekedése. A kormány
második száz napos programjának költségvetési fedezete rendelkezésre
áll. Ám ennek a programnak a jólétnövelő hatása kisebb lesz,
mint az előzőé volt. A program
szociális intézkedései közül figyelemreméltó a nyugdíjemelés,
a lakásépítés családcentrikus növelése, a távmunkahelyi program
megvalósítása, a családi pótlék felemelése, a 13 hónapi családi
pótlék bevezetése, az ösztöndíjak 30 százalékos növelése,
ami a társadalmi jólét emelését szolgáló erőfeszítéseket
jelzi.
Az
Ecostat előrejelzése a magyar gazdaság fejlődésére
(változás
az előző évhez képest, összehasonlító áron, százalék)
|
| Mutatók |
2000.
tény |
2001.
tény |
2002.
*várható |
2003.
*prognózis |
| Bruttó
hazai termék (%) |
5,2 |
3,8 |
3,2 |
3,7 |
| Lakossági
fogyasztás (%) |
4,1 |
4,0 |
7,5 |
4,0 |
| Közösségi
fogyasztás (%) |
2,9 |
0,4 |
3,5 |
3,6 |
| Állóeszköz-felhalmozás
(%) |
7,7 |
3,1 |
6,0 |
7,9 |
| Kivitel
(%) |
21,8 |
9,1 |
7,2 |
7,1 |
| Behozatal
(%) |
21,1 |
6,2 |
8,7 |
8,9 |
| Éves
fogyasztói árindex (%) |
9,9 |
9,2 |
5,4 |
5,2 |
| Folyó
fizetési mérleg egyenlege (milliárd euró) |
-1,4 |
-1,2 |
-3,3 |
-3,5 |
| Közvetlen
tőkebefektetések (milliárd euró) |
2,1 |
2,3 |
1,2 |
1,8 |
| Államháztartási
egyenleg (a GDP %-ában) |
-3,7 |
-3,5 |
-8,4 |
-5,1 |
| Munkanélküliségi
ráta (%) a) |
5,9 |
5,7 |
5,9 |
5,9 |
| A
bruttó átlagkereset alakulása (%) a) |
13,5 |
18,0 |
19,0 |
10,0 |
| Külker.
áruforgalom egyenlege (milliárd euró) |
-4,3 |
-3,6 |
-3,2 |
-3,3 |
| Az
ipari termelés alakulása (%) |
18,3 |
4,1 |
2,5-3,0 |
3,5-5 |
| Az
építőipari termelés alakulása (%) |
5,8 |
9,9 |
19-21 |
10-12 |
| Kiskereskedelmi
forgalom volumene (%) |
2,0 |
5,4 |
10-11 |
6-7 |
| Betéti
kamatok (két hetes MNB) a) |
11,5 |
9,75 |
9,0 |
8,0 |
| Vállalkozásoknak
nyújtott éven belüli hitelkamatok) a) |
12,4 |
11,2 |
9,5 |
8,5 |
| ECOSTAT
konjunktúra indexe b) |
- |
47,7 |
52,0 |
- |
| ECOSTAT
Ingatlanbarométere c) |
- |
49,2 |
55,0 |
- |
|
Forrás: KSH,
MNB */ Ecostat 2002. decemberi előrejelzése
Megjegyzés: a)
az év végén
b)
a TOO-100, a KKV üzleti és a lakossági bizalom féléves
átlaga
c)
Ingatlanpiaci konjunktúra-mutató |
|