Az 1999. évi gazdasági fejlődést ellentétes irányzatok jellemzik. Az elmúlt év kedvező tendenciáinak bizonyos megtorpanása következett be, a kormányzati elképzelésektől elmaradó lesz a növekedés mértéke, de még így is változatlanul magasabb a gazdaságunk fejlődési üteme, mint az Európai Unió tagállamainak. Kedvező, hogy tovább tart az infláció csökkenése, az adósságállomány mérséklődése, a külföldi működőtőke-beáramlása.

Az ECOSTAT korábbi előrejelzését, amely 1999-re a GDP 4%-os növekedését irányozta elő – úgy tűnik – nem szükséges változtatnunk.

Az ez évi gazdasági fejlődés egyik legérzékenyebb területe az egyensúly, nevezetesen az, hogy a költségvetés és a folyó fizetési mérleg hiánya magasabb lesz, mint amilyet a kormány tervezett.

Az államháztartási hiány tervezettől eltérő alakulása összefügg az év során jelentkezett természeti katasztrófákkal, valamint a tervezés során túlméretezett kiadásokkal, amelyekre nem lehetett kellő bevételi forrást teremteni, továbbá, hogy a már több év óta esedékes államháztartási reform megvalósításában nem történt lényeges előrelépés.

A folyó fizetési mérleg hiánya strukturális jellegű és annak várható 2,7 milliárd dolláros mértéke okoz elsődlegesen feszültséget. A nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban Magyarország adottságainak megfelelően az elviselhető hiány mértékét több szakértői értékeléssel egyetértve évi 1,5 milliárd dollárra becsüljük, amelynek elérése középtávon feltétlenül szükséges.

1999-ben Magyarország nemzetközi gazdasági megítélése továbbra is pozitív. A különböző adósságminősítő intézmények és nemzetközi szervezetek az ország hitelképességét rendre előbbre sorolják. Ebben szerepe van OECD és NATO tagságunknak, valamint az EU részéről megnyilvánuló fogadókészségnek.

2000-2001-ben a világgazdaság növekedési trendjeit is figyelembe vevő Ecostat modellszámítások és szakértői becslések alapján a GDP várható növekedési üteme az évi 4%-ot valószínűleg nem haladja meg. Ez annyit is jelent, hogy a prognózisunk fél, illetve egy százalékponttal alacsonyabb, mint a kormányé.

A GDP várható növekedésére vonatkozóan kikértük a Magyar Iparszövetség (OKISZ) és a Magyar Gyáriparosok Szövetségének (MGYOSZ) véleményét is, amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén a 4%-os fejlődést megvalósíthatónak tartják.

Azzal számoltunk, hogy a vizsgált időszakban Magyarország erős – már 80%-os – gazdasági nyitottsága még növekszik, a vámszabad területi gazdasági tevékenység (a multinacionális vállalatok) pozíciója erősödik. Ennek révén feltételezzük a világgazdasági konjunktúra eddigieknél jobb kihasználását.

A magyar gazdasági fejlődés nemzetközi pénzügyi feltételeit az elkövetkező három évben kedvezően ítéljük meg. Mélyebb pénzügyi válságra nem számítunk, különösen olyanra nem, amely korlátozná adósságaink racionális visszafizetését.

A hazai pénzpiacon sem számítunk általános likviditási problémákra, különösen azért, mert a vállalatok körében a devizahitelek gyorsan hódítottak teret. Továbbá számolunk azzal is, hogy a ma már zömmel külföldi tulajdonban lévő bankok forrásbevonási problémákkal nem fognak küszködni. A bankok közötti verseny nyomán a piaci kamatlábak és a kamatrés jelentős csökkenését várjuk. (A nemzetközi marzsokat mérlegelve feltételezhető a 3-4%-os kamatrés.)

2002-re prognózisunk 4,7% évi GDP növekedés. Ez az érték közelíti a kormány 5%-os középtávú makro-trendjét. A jelzett növekedési ütemet részben az EU-hoz való csatlakozás egyik nélkülözhetetlen feltételének is tartjuk.

Feltételezéseink szerint 2002-re érezhető hatása lesz hazánkban annak a nemzetközi konjunktúrának, amely a külföldi szakértők szerint 2000-2001-ben érheti el a csúcspontját. Az egy év fáziskülönbség összefügg Magyarországnak a nemzetközi munkamegosztásban betöltött marginális szerepével.

2002-re számításaink szerint az infláció mértéke már csak 4% körüli lesz. Ez meghaladja a kormány 3,5%-os fogyasztói árindexét. Ennek elsődleges oka, hogy a gazdaság fejlődése érdekében az infláció fokozatos leszorítása és nem hirtelen, drasztikus eliminálása lehet a racionális cél. Figyelembe vesszük azt is, hogy a túl radikális dezinfláció költsége magas, továbbá a nemzetközi konjunktúra javulása – a magasabb kereslet – egyúttal áremelkedést gerjeszthet.

A forint árfolyampolitika 2002-re módosul, megszűnik a csúszó leértékelés és a valuta-paritás az euróra épül. Ennek érdekében kívánatos, hogy mindjobban közeledjünk a pénzügyi szférában a Maastricht-i egyezményben megjelölt követelményekhez. Figyelembe kell venni azt is, hogy az elkövetkezendő három évben ki kell alakítani azt az új árfolyam-mechanizmust is, amely a magyar áruk exportverseny-képességét segítve meggátolja a forint spontán felértékelődését.

Az infláció csökkenése, a pénzpiaci likviditás kellő szintje alapján, valamint a nemzetközi kamatirányzatokhoz való közelítés alapján feltételezzük, hogy a reálkamatszint a jelenlegi 10%-ról a következő három évben fokozatosan 3-4%-ra csökken. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy az alapkamatok – az államadósságok figyelembevételével – ilyen mértékben csökkenthetőek.

Ahhoz, hogy az általunk vázolt fejlődési pálya a 2000-2002 közötti időszakban kibontakozzon arra lenne szükség, hogy a vámszabad területi tevékenység (a multinacionális vállalatok) növekedésének évi átlagos üteme – ha mérséklődik is – ne essen vissza drasztikusan.

A vámterületi vállalatok növekedése megítélésünk szerint az elkövetkező három 3 évben relatíve lassú lesz és nem haladja meg évente átlagosan a 3%-ot. E növekedés akkor valószínűsíthető, ha a kis- és középvállalatok kormányprogramjának eredményei nyomán egyrészt erősödik pozíciójuk a belföldi piacon, másrészt szélesíteni tudják a multinacionális vállalatokhoz beszállítói aktivitásukat.

A világgazdaság és az EU átlagos fejlődését meghaladó GDP növekedés feltételezi, hogy 2002-ig a felhalmozási hányad magas legyen, az éves átlag haladja meg a 25%-ot. Ennek fenntartásához elengedhetetlen, hogy ne csökkenjen a lakosság megtakarítási képessége és hajlandósága (az általunk jelzett mértékben), viszont csökkenjen a költségvetési hiány. Ilyen körülmények között a beruházások évi 10-12%-os növekedése elérhető.

Az elmúlt pár évben a hazai állóeszköz-állomány szerkezete és a technikai felszereltség közelítette a fejlett ipari országokét. E folyamat fenntartása, erősítése továbbra is a felhalmozási képességünktől függ.

Az előre jelzett növekedési ütem és a fenntartható gazdasági egyensúly szigorú jövedelempolitikai követelményeket támaszt. A háztartások rendelkezésére álló jövedelme a GDP növekedési ütemét nem haladhatja meg, és azt is a munkatermelékenység további javításával lenne célszerű ellentételezni.

A gazdasági növekedésnek a következő három évben is exportorientáltnak kell maradnia. Ezért a kivitel évi 10%-os növekedését prognosztizáljuk. Ebben számítunk a multinacionális vállalatok belső nemzetközi munkamegosztásából származtatható exportnövekedésre, amelyre többek között a világkereskedelem várható kedvező konjunktúrája ad esélyt.

A gazdasági növekedés feltételezett alakulása javítja a foglalkoztatottságot, azonban annak javulása – a termelékenység várható további növekedése mellett – alatta marad a GDP fejlődési ütemének, vagyis várhatóan 2-3% lehet.

Az ipar az elmúlt évtizedben súlyos transzformációs válságon ment keresztül. Napjainkban azonban lényegében lezajlottnak tekinthető a makro-, mikro-szerkezetváltás, amelyre támaszkodva fellendülést prognosztizálunk, 2002-re átlagosan mintegy 7-8%-ot, a feldolgozóiparban pedig – amely a húzóágazat lesz – akár 10-12%-ot.

Az ipar gyorsuló fejlődése mindenképpen egyenlőtlen lesz, ha úgy teszik duális szerkezetben valósult meg eddig és feltételezhetően a jövőben sem lesz másként. Ennek jellemzője, hogy a külföldi – vámszabad területi – vállalatok 1998-ban a bruttó termelés 25%-át és az export mintegy 70%-át adták és ismereteink szerint jelentős növekedési tartalékokkal rendelkeznek. Amennyiben a szabályozási környezet nem gátolja, akkor ez a növekedés alapvető forrását jelenti, s nem kizárt, hogy az évi fejlődési ütemük továbbra is meghaladja a 15-20%-ot.

A hazai tulajdonú – vámterületi – vállalatok teljesítménye alig haladja meg napjainkban a 1992-93. évi mélypontot. Növekedési lehetőségeiket a következő három évre kitekintve tőke- és piaci korlátai miatt behatároltnak tekintjük és optimális esetben sem tételezünk fel évi 3%-nál gyorsabb ütemet.

A mezőgazdasági termelés évek óta elhúzódó válsága nemcsak magyar jelenség, és kihat az ágazat feltételezhető növekedésére. Ha a sajátos agrárciklusokat figyelmen kívül hagyjuk is, akkor sem várható, hogy az agrárium hozzájárulása erőteljesebb legyen a GDP-hez és önmagában jelentős teljesítmény lenne, ha meg tudná őrizni jelenlegi pozícióját.

A gazdasági növekedés jövőjét tekintve az infrastrukturális fejlettségben jelentkező lemaradásunk enyhítése is jelentős faktor. E területen kívánatos a GDP általános fejlődési ütemét meghaladó növekedést elérni. Ez lehetővé tenné bizonyos mértékben a foglalkoztatás növelését is.

A népesség fogyása tovább tart, lehetséges, hogy az ország lakossága már a következő évben 10 millió alá kerül. Ebben szerepe van a nagy létszámú korosztályok hullámmozgásszerű változásainak. A rendszerváltozás nyomán a gazdaságilag aktív népesség száma több mint egymillió fővel csökkent. Egy aktív személynek átlagosan két és fél inaktívat kell eltartania. Hosszú távú javulás a gazdasági szerkezet változásától, például a szolgáltatások erőteljes fejlődésétől várható. Az évtized egészében a lakosság jövedelmeiben jelentős különbségek alakultak ki. Ezen a reálkeresetek elkövetkezendő években várható 2,5-3,5% körüli növekedése sem változhat lényegesen.

A 2002-ig összeállított, az elmúlt évek hazai és nemzetközi gazdasági fejlődését jellemző trendjein nyugvó előrejelzésünkben foglaltakat több külső és belső veszélyforrás fenyegeti. Ezek közül a legfontosabbak:

• az elkövetkező három évre feltételezzük, hogy a világgazdaságban a mostani kedvező fejlődési irányzatokat nem törik meg átfogó gazdasági-pénzügyi válságok,

• nem számolunk nemzetközi gazdasági érdekszféráinkban olyan politikai bizonytalanságokkal, amelyek hátrányosan befolyásolnák gazdasági kapcsolataink alakulását,

• 2002-ig a gazdasági növekedéshez szükséges egyensúly kulcsfontosságú feltétele, hogy sikerüljön a külföldi tőkebevonást 1,8 – 2 milliárd USD értékben megvalósítani. Ez kemény feltétel, mert a privatizáció lényegében befejeződött, a környező országok tőkebevonása pedig erősödik.

• feltételezzük, hogy nem következnek be olyan természeti csapások, amelyek a gazdasági fejlődés trendjét jelentősen befolyásoló veszteségekkel és kiadásokkal járnak,

• arra építettük modellünket, hogy az előrejelzett időszakban megvalósul az államháztartási reform, azaz megteremtődnek a költségvetési hiány mérséklésének gazdálkodási feltételei,

• abból indulunk ki, hogy a megindult pozitív fejlemények hatására javul a gazdasági fejlődéshez szükséges társadalmi kohézió, s nem keletkeznek olyan érdekkonfliktusok, amelyek a növekedést érdemben zavarnák,

• a prognosztizált 3 év rövid időtáv ahhoz, hogy a világgazdaságban zajló ciklikus és strukturális változások valamennyi lehetséges hatását komplex módon számításba vegyük. Ez tehát hiba forrása lehet, amelyeket a későbbi folyamatos kutatásainkban elemezni fogunk.