A magyar gazdaság 1999. évi növekedése az előzetesen számítottnál jobb volt; a bruttó hazai termék (GDP) növekedési üteme várhatóan eléri a 4,5%-ot. Ez a nemzetközi összehasonlítások szerint is magas növekedési ütem viszonylag kedvezőtlen természeti feltételek, valamint az első félévi lanyha világgazdasági konjunktúra mellett jött létre. Az eredményekben kiemelkedő szerepet játszottak a hazánkban működő multinacionális nagyvállalatok, amelyek jórészt vállalaton belüli (intrafirm) exportja gyakorlatilag független volt az európai konjunktúra ingadozásaitól.

Az elmúlt évben a gazdasági fejlődés új elemeként jelentkezett, hogy a több év óta csökkenő, illetve stagnáló hazai kereslet megélénkült. Ennek egyik magyarázata, hogy az utóbbi 2-3 évben a reálkeresetek érzékelhetően nőttek. A fogyasztói kereslet bővülésében szerepe volt annak is, hogy a munkanélküliségi ráta 1999-ben a megelőző évi 7,8%-ról 7,0%-ra csökkent. Ez ugyan örvendetes fejlemény, de önmagában még nem változtatott a magyar gazdaság "kétarcúságán", ami főként abban jut kifejezésre, hogy a külföldi tulajdonban lévő, jórészt vámszabad területen tevékenykedő vállalkozások viszonylag magas növekedési ütemet érnek el, mialatt a többségi magyar tulajdonú vállalkozások termelése alig nő.

Az évszázad utolsó évére Magyarországon lezárult a rendszerváltással összekapcsolódó, ún. helyreállítási periódus. A gazdasági szerkezet nagymértékben korszerűsödött, a munkatermelékenység nőtt, javult a vállalatok szervezeti és irányítási rendszere, azaz jelentősen megszilárdultak versenyképességünk alapjai.

Az Európában kiemelkedően magas növekedési ütemet 1999-ben a gazdasági egyensúly viszonylagosan kedvező alakulása mellett értük el. Az államháztartás hiányát sikerült a GDP 4%-a alá szorítani, a folyó fizetési mérleg deficitje pedig 200 millió dollárral kevesebb volt, mint az előző évben.

A viszonylag kedvezőtlen külső feltételek (ár- és belvíz, koszovói háború) ellenére megőrzött, sőt némileg javuló egyensúlyunk "ára" az volt, hogy a korábbi évekkel szemben jelentősen csökkent a bruttó felhalmozás növekedési üteme. Ez, amennyiben az elkövetkezendő években nem sikerül pótolni a kiesést, veszélyeztetheti a hosszabb távú fejlődésünket.

Korunk egyik jellemzője, hogy a gazdaságokat korszerű információs rendszerek kötik össze, ami azt eredményezi, hogy az informatikai ipar a termelési szerkezetben mind nagyobb súlyt foglal el. Integrált termelési és kereskedelmi hálózatok jönnek létre, amelyekben a nemzethatárok jelentősége egyre inkább csökken. A magyar gazdaság fejlődését is jórészt ezek a tendenciák határozzák meg. Ezzel függ össze, hogy a gazdaság konjunktúra-érzékenysége évről évre erősödik, s ezért is különös hangsúlyt kell helyezni a világgazdaság várható alakulásának előrejelzésére.

A világgazdaságban 2000-re javuló konjunktúrára számítunk, amelynek fő meghatározója továbbra is az USA magas ütemű gazdasági növekedése, bár újabban egyes nemzetközi szakértők véleménye az, hogy az amerikai gazdaság túlfűtött, melyben különböző ellenőrizhetetlen pénzügyi spirálok alakultak ki. Ezek hatása előbb utóbb, ha nem kerül sor jelentősebb központi pénzügyi beavatkozásra, pénzügyi robbanáshoz vezethet. Ezt a veszélyt felismerve a FED (az amerikai központi bankrendszer) az utóbbi 8 hónapban 5 alkalommal kamatlábemeléseket hajtott végre. Ennek következtében március végén az irányadó kamatláb már elérte az évi 6%-ot. Ez a kamatszint mindenképpen magas, különösen, ha azt az euró kamatszintjével vetjük össze. A kamatlábemelések eddig nem vezettek a konjunktúra érzékelhető lehűtéséhez, és így továbbra is fennáll a kereslet indukált inflációs veszély - egyes becslések szerint 2000-ben az amerikai infláció meghaladhatja az évi 2,5%-ot. (Ilyen irányba hat egyébként a jelenlegi magas nemzetközi olajár is.)

Az EU gazdasági növekedése 1999-ben elmozdult a holtpontról, de a várakozásoktól eltérően a 2000. év eddig eltelt időszakában még nem vált meghatározóvá a német gazdaság dinamizáló szerepe. Így egyre több gazdasági szakértő számára kétséges, hogy az EU gazdasági növekedése ebben az évben eléri-e a prognosztizált 2,5-3%-ot. Az EU - az USA-val folytatott versenyben jelentkező hátrányának csökkentésére - most átfogó programot dolgoz ki az informatikai ipar intenzívebb fejlesztésére, a munkatermelékenység növelésére és a munkanélküliség csökkentésére. A 2000-et követő években elsősorban ezekre támaszkodva számítanak az Unió vezetői a gazdasági konjunktúra megélénkülésére.

A világgazdasági konjunktúra harmadik, meghatározó területe a Távol-Kelet országainak gazdasága, ezen belül elsősorban Japáné. Az elmúlt évben Japánban a várt gazdasági fellendülés jelei még nem mutatkoztak, és a gazdaság élénkülése a kormány különböző fiskális és egyéb élénkítő programjai ellenére sem várható 2000-ben. Kedvező számunkra azonban, hogy a japán gazdaság belső problémái nem érintették a hazánkba telepedett vállalataik gazdálkodását és stratégiai terveik megvalósítását.

Magyarország egyértelmű gazdasági fejlődését segíti, hogy Közép-Kelet-Európában gazdasági fellendülés várható, amelyben elsősorban a privatizáció nyomán megjelenő külföldi tőkebefektetések hatnak kedvezően. Az EU tagságra pályázóknál, valamint az Oroszországot, Fehéroroszországot és Ukrajnát magába foglaló térségre összességében 2,5%-os növekedést jeleznek a neves nyugati előrejelző intézetek. A térségben Magyarország és Lengyelország lehet az éllovas, évi 4-5%-os növekedési kilátásokkal.

Ami a fejlődő és felemelkedő gazdaságokat illeti, azok az ez évi előrejelzések szerint is növekedésnek indulhatnak. A feltörekvő gazdaságok közül Kína gazdasági fejlődése várhatóan lassulni fog, alapvetően az export mérséklődése miatt. A kínai kivitel ugyanis ma már beleütközik a piacok felvevőképességének korlátaiba.

A várható konjunkturális fellendülés ellenére a válságok potenciális lehetősége a világgazdaságban továbbra sem szűnt meg. A nemzeti kormányok hatásköre nem elegendő arra, hogy ezeket a válságokat felszámolják, a folyamatok "kezelése" egyre inkább a nemzetközi pénzügyi szervezetek kezébe megy át, amelyeket már évek óta terhelnek megvalósulatlan reformok. A nemzetközi pénzügyi szervezetek reagáló-képessége bár számottevően segített abban, hogy mérsékeljék az elmúlt évek pénzügyi válságait - a szükséges reformok elmaradása miatt - nem megfelelő. Így a meglehetősen öntörvényű nemzetközi pénzpiacon a nemzeti keretekben jelentkező pénzügyi problémák továbbra is tovább gyűrűző nehézségeket okozhatnak.

A jelenlegi kedvező külső konjunktúra - amennyiben nem kerül sor az előbbiekben jelzett nemzetközi pénzügyi problémák kiéleződésére - Magyarország számára továbbra is lehetővé teszi a gazdaság további viszonylag dinamikus növekedését és ezt erősíthetik az elhatározott infrastrukturális fejlesztések is. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a meglévő kedvező folyamatokkal együtt a magyar gazdaság bizonytalan egyensúlyi helyzetben van, ami külső, vagy belső hatásra megrendülhet. A tartós fellendülést potenciálisan veszélyeztető tényezők közül a legjelentősebbeket, az inflációt és a külső egyensúlyt célszerű kiemelni.

A magyar gazdaság 2000. évi fejlődését alapvetően befolyásolja a tavaly kirobbant olajválság, amely a nemzetközi olajáraknál a kuvaiti öbölháborúban kialakult rekord szintet is meghaladó 34 dollár/hordó csúcsárat eredményezett. Nálunk a 2000. évi költségvetést - mint ismeretes - 14-18 dollár/hordó olajárra alapozták. Amennyiben az olajárak nem esnek vissza, és a 25-30 dollár/hordó ár tartósnak bizonyul, akkor ez az előrejelzett inflációt mintegy 1-1,5 százalékponttal növelheti.

Újabban az olajpiac bizonytalanságai és az olajár-változások korábban tapasztalt mozgásai arra engednek következtetni, hogy az olaj ára rövid időn belül nagyságrendekkel csökkeni fog. Ezt az előrejelzést támasztja alá, hogy több OPEC ország erőteljesen rá van utalva az olajkínálatot szűkítő szabályozás enyhítésére. Több arab ország ugyanis erőteljesen függ az Egyesült Államok fegyverszállításaitól, amelynek beszűntetésével fenyeget az amerikai kormány abban az esetben, ha ezek az országok nem növelik olajkínálatukat és ezáltal nem csökkentik az árakat. Az USA jelezte, hogy az áremelkedés letörésére készen áll stratégiai olajkészletei piacradobásával is, ami által az árak erőteljes zuhanása következhet be.

Magyarország számára az olajár mindenkori alakulása nemcsak az inflációs ráta szempontjából meghatározó fontosságú, hanem a vámterületi vállalatok export-versenyképességét, export-import cserearányait tekintve is.

Az idei infláció alakulásában erőteljes növekedést jelenthetnek az állam által finanszírozott szolgáltató szféra béremelési igényei, az itt tevékenykedő multinacionális vállalatok profitérdekei és nem utolsó sorban az agrárolló zárására irányuló törekvések. Nagy erőpróba az is, hogy a várható gazdasági növekedésnél kisebb arányú reálbérnövekedést a kormányzat a társadalommal el tud-e fogadtatni, és általában mérsékelni tudja-e a már érezhetően növekvő inflációs várakozásokat.

Magyarország elsősorban az EU konjunktúrájára érzékeny és így az euró nemzetközi pénzpiaci pozíciója - mint a forint paritásának alapja - rendkívül fontos pénzügyeink alakulását tekintve. Hazánk gazdasági és pénzügyi fejlődését jelentősen befolyásolja, hogy a világgazdaságban mind nagyobb mértékben öntörvényűen alakulnak a nemzetközi pénzügyi folyamatok. Ennek következtében a pénzügyi szféra és a reálszféra közötti korábbi arányok felborultak, ami magában hordozza a pénzügyi válságok mind gyakoribbá válását.

2000 elején az euró nemzetközi szakértői becslések szerint, az induló (1999. jan. 4.) árfolyamához képest (a dollárhoz viszonyítva) 15-20%-kal leértékelődött. Ennek kétségtelenül pozitív szerepe lehet az európai termékek export-versenyképességének növelésében, de ugyanakkor a közös valuta nemzetközi presztízsét hátrányosan érinti, azaz mint tartalékolási és mint befektetési valuta is háttérbe szorulhat.

A nemzetgazdaság fejlődését 2000-ben a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg rejtett egyensúlyi problémái is fenyegethetik. A külkereskedelmi mérleg jelentős és tovább növekvő hiánya önmagában is veszélyforrás, amit fokozhat a nettó külföldi tartozással kapcsolatban az országból kivonható jövedelem növekvő aránya is. 1999. végére az ország nettó járadékköteles külföldi tartozása (a közvetlen tőkebeáramlások, a portfolióbefektetések és a hitel tartozások összege) már elérte a 40 milliárd dollárt. E tőkével kapcsolatban kamat, osztalék vagy egyéb formában jelenleg évi 1,5-1,8 milliárd dollár áramlik ki az országból. A 7 milliárd dollárt kitevő hitelek kamatai kalkulálható terhelést jelentenek és a 15 milliárd dollárt kitevő portfolió befektetések kamatai viszonylag szűk határok között változhat, lényegében csak a már beáramlott tőke hirtelen kivonása okozhat gondot. A több mint 20 milliárd dollárt kitevő közvetlen tőkeberuházásokhoz kapcsolódóan jelenleg kivont jövedelem tőkearányosan viszonylag alacsony. Az utóbbi évek átlaga 4-5% körül mozog, de ez megnőhet akár 10-15%-ra is, ami megközelítően 1-1,5 milliárd dolláros bizonytalanságot okoz a fizetési mérlegünkben.

A kedvező megítélésünk valószínűsíti, hogy stabilan lehet az évi 2 milliárd dollár körüli fizetési mérleghiányt külföldi működő tőkével, illetve portfolió befektetésekkel finanszírozni. A jelenlegi folyamatok mellett a fizetési mérleg finanszírozásának bizonytalansága (amelyet a GNI-hoz viszonyított nettó külföldi tartozással mérhetünk) azonban nő, ami erőteljes restrikciók és megújuló stop-go ciklusok potenciális veszélyét rejti magában.

A bizonytalanság növekedése - számításaink szerint - úgy kerülhető el, ha 3-4 éven belül a külkereskedelmi mérleg egyenlege legalább 1-1,5 milliárd dollárral (tartósan) javul. Ezt nagyjából megoldhatná, ha a közép-kelet-európai relációban nullszaldós külkereskedelmi egyenleget tudnánk elérni, és jelentősen mérsékelnénk a fejlődő országok felé kialakult hiányt is.

A 2000. évi gazdasági fejlődésünk érdekében a vállalatok számára több évre szóló prioritásokat célszerű kijelölni, és meg kell határozni azokat a gazdaságpolitikai eszközöket, szabályokat, amelyek ezek teljesítését elősegítik. Számolunk azzal, hogy a kis- és középvállalkozások gazdálkodási helyzete is javulásnak indul.

Az idei év egyik pénzügyi problémája, hogy a bankrendszer túljutott-e az 1999. évben tapasztalt súlyos problémáin, és sikerül-e a pénzügyi folyamatokban a stabilitást és a tisztaságot elérni. Ez összefügg azzal is, hogy a kormány miként ellenőrzi és felügyeli a pénzpiacot, annak minden egyes szegmensét, megteremti-e ezek hatékony tevékenységéhez szükséges jogi kereteket.

Nem láthatók még teljes körűen az MNB kamatcsökkentési politikájának várható hatásai sem, nevezetesen, hogy miként növeli ez a keresletet, hogyan hat a külföldi spekulatív tőke beáramlására (a kamat-arbitrázsra), a reálkamatokra és ezen keresztül a megtakarítási hajlandóságra. Ez szorosan összefügg azzal is, hogy az infláció csökkentésére mennyiben lesz lehetőség ebben az évben.

Az ECOSTAT szakértői a fenti összefüggéseket mérlegelve, vállalati körben végzett felméréseikre is támaszkodva, a következő prognózist dolgozták ki:

Előrejelzésünk szerint a GDP növekedését 2000-ben 4,5-5% közé becsüljük. A többlet tekintélyes része továbbra is a hazánkban megtelepedett multinacionális cégektől fog származni. A hazai, nemzeti gazdaság teljesítményét kifejező GNI növekedése ettől feltehetően 1-1,5 százalékponttal elmarad majd, tehát a ténylegesen elosztható jövedelem legfeljebb 3,0-3,5%-kal növekedhet.

A következő években - az infrastruktúra fejlesztési program sikerének függvényében is - a növekedés fokozatosan gyorsulhat és elérheti az 5-6%-os mértéket. A háztartások fogyasztása 2000-ben a 3,5-4,0%-os (jövőre pedig már a 4,0-4,5%) sávban várható, míg a bruttó állóeszköz felhalmozás az infrastrukturális fejlesztések előtérbe kerülésével ennél lényegesen dinamikusabban, 8-9%-kal növekedhet.

Az infláció mérséklődése lassuló ütemben tovább folytatódik, és 2000-ben 7,5-8,0%-os fogyasztói árnövekedés várható. Megfelelő kormányzati ráhatások nélkül azonban a dezinflációs tendencia megtorpanhat, sőt újabb inflációs hullám alakulhat ki, amint az számos átmeneti gazdaságban időről-időre megfigyelhető.

A külső egyensúly nagy valószínűséggel az 1999. évi szint körül fog alakulni. A belföldi gazdaság élénkülése azonban az egyensúly romlásának irányába hathat, tehát a külkereskedelem egyensúlyának változatlansága csak abban az esetben várható, ha sikerül a fejlődő és a kelet-európai relációban mutatkozó egyensúlyromlást megállítani.