A magyar gazdaság várható fejlődése a 2000. évben.
- Összefoglaló -

A magyar gazdaság fő jellemzője, hogy folytatódik a gyors gazdasági növekedés. Úgy ítéljük meg, hogy 2000-ben dinamikus, a múlt évinél akár egy százalékponttal magasabb lehet a növekedés. Az első hat hónap üteme azonban lassul, az év egészében a GDP mintegy 5,2-5,6%-os emelkedése várható, és ezt az ütemet feltételezzük 2001. első felére is.

A növekedés alapvető forrása továbbra is az ipari termelés, s kisebb mértékben a termelő szolgáltatások bővülése. E területek gyors fejlődését elsősorban a hazánkban működő külföldi érdekeltségű vállalatok teszik lehetővé, amelyek exportja képezi kivitelünk döntő hányadát. Örvendetes, hogy az ipar belföldi értékesítése, amely az 1992. évi mélypontot követően napjainkig gyakorlatilag stagnált, ez év első felében 10%-kal haladta meg az egy évvel korábbit.

A külső gazdasági egyensúly - a gazdaság dinamikus növekedése mellett - javul. A fizetési mérleg kedvező alakulásában szerepet játszik, hogy a jelentősen megnövekedett kőolajszámla ellenére a külkereskedelmi mérleg csak kis mértékben romlott, az idegenforgalom bevételei viszont jelentősen növekedtek. Ez az utóbbi hatás kompenzálta a külföldi tőkebefektetéseken realizált jövedelem bizonytalan mértékű és hektikus kivonását. Megítélésünk szerint a fizetési mérleg ez évi hiánya 2 milliárd euró körül várható.

Kedvezőek a tendenciák a külkereskedelemben is. Míg korában a külkereskedelem dinamikáját egyértelműen a vámszabad területi vállalatok kivitele határozta meg, ebben az évben a vámterületi gazdaság exportja is számottevően, dollárban mérve 12%-kal növekedett, ezen belül a gépek és gépi berendezések exportja 18%-kal bővült. (Ugyanezek a számok euróban mérve lényegesen magasabbak, az euró jelentős árfolyamesése miatt értékük 26,1%, illetve 34,7%). Ezzel együtt a vámterületi gazdaság külkereskedelmi hiánya még igen nagy, ebben az évben 6 milliárd dollár körül várható (euróban 6,2 milliárd), az egyenleg általános romlása azonban megállt, a deficit növekedése lényegében a magas olajárak miatt következett be.

A folyó fizetési mérleg egyenlege kedvezőbben alakul mint tavaly - tendenciaváltozás jelei észlelhetők a hiány finanszírozásában. Az utóbbi években a nem adóssággeneráló finanszírozás, a közvetlen portfolió-befektetések meghaladták a folyó fizetési mérleg hiányát. A portfolió-befektetések kiáramlása miatt az év eddig eltelt időszakában a nem adóssággeneráló finanszírozás jelentősen elmaradt a fizetési mérleg hiányától. Bár a legutóbbi hónapokban ismét a portfolió befektetések beáramlása a jellemző, e befektetési forma mozgékonysága potenciális veszélyforrást jelent a hazai gazdaság számára.

A magyar gazdasági fejlődést a világgazdasági konjunktúra segítette és segíti. Az Egyesült Államokban a FED kamatemelései ellenére negyedévről-negyedévre nőtt a GDP, bővülése 2000 második negyedévében elérte a 6%-ot, az év egészére 5% körül várható. A növekedés azonban túlfűtött, az infláció is felgyorsult. Az Egyesült Államok jelentős, az utóbbi 12 hónapban 400 milliárd dollárt kitevő külkereskedelmi mérleghiánya a keresletet növelve nagy húzóerőt gyakorol a világgazdaságra, amely egyelőre finanszírozza ezt a hiányt.

Az elmúlt másfél évben az Európai Unió konjunktúrája is határozottan fellendült: az 1999. első negyedévi 1,8%-ról 2000. második negyedévére 3,7%-ra gyorsult. Ezt keresleti oldalról - az aktív külkereskedelmi mérleg és a dinamikusan, az elmúlt másfél év átlagában 5,0%-kal növekvő bruttó felhalmozás mellett - főleg a belső fogyasztás élénkülése alapozta meg. A konjunktúra fellendülése ebben az esetben is az infláció felgyorsulásával járt, amelyet a növekvő olajárak erősítettek. Az euró árfolyama a dollárhoz és a többi kívülálló országok valutáihoz viszonyítva egyre alacsonyabb, amely szintén inflációt erősítő elem.

Az év eddig eltelt részében az államháztartási folyamatok kedvezően alakultak, a pénzügyi folyamatokat kiegyensúlyozott gazdálkodás jellemezte. 2000. július végére az államháztartás hiánya (helyi önkormányzatok nélkül) mindössze 204,9 milliárd forintra emelkedett, amely az éves előirányzatnak mindössze 47,1%-a. Előrejelzéseink szerint a központi költségvetés bevételei az előirányzottnál mintegy 100 milliárd forint körüli összeggel nagyobbak lesznek, főleg az általános forgalmi adó bevételeinek tervezettnél lényegesen erőteljesebb növekedése miatt.

A monetáris politikában 2000 első negyedévéhez képest nem történt jelentős változás: az augusztusi reálkamatszint és a reálárfolyam nagyjából megfelel a márciusi végi szintnek. A mérsékelt kamatszintet a forintbefektetésektől elvárt alacsony kockázati prémium indokolja, hiszen még ilyen alacsony kamatszintek mellett is erős a tőkebeáramlás. A portfolió befektetések márciustól jelentősen visszaestek, de júniustól újra nőtt a külföldiek magyar értékpapírok iránti kereslete.

Az átmeneti tőkekivonást elsősorban a magyar gazdasági folyamatoktól független tényezők okozták. A nemzetközi tőkepiacokon kialakult bizonytalanság, az ECB és a FED kamatemelései, valamint feltehetően az euró gyengülése is hozzájárult a külföldiek befektetési hajlandóságának átmeneti csökkenéséhez.

A forint középárfolyamának euróhoz viszonyított leértékelési üteme jelenleg havi szinten 0,3%, ami  mintegy 4%-os éves leértékelődésnek felel meg. Feltételezve, hogy az euró övezet inflációs rátája az év végére 3%-os szintre nő, a hazai fogyasztói árindex pedig 9%-ra csökken, a fogyasztói ár alapú reálárfolyam felértékelődése várhatóan 2% körül alakul.

Kedvezőtlen fordulatot jelent a dezinflációs pálya lassulása, ami több szempontból is várható volt. A nemzetközi tapasztalatok szerint ugyanis az inflációs várakozások mérséklődésével is megalapozott dezinflációs pálya évi 2-3% körüli lehet (Spanyolország, Portugália). Az infláció ennél erőteljesebb, mesterséges lenyomása később újabb inflációs hullámot gerjeszt (Törökország). Ebben az évben pontosan az lassítja az infláció mérséklődését, ami korábban segítette: a kőolajárak és a mezőgazdasági, élelmiszeripari árak aránytalanságának korrekciója. Az eddigi tapasztalatokra alapozva ez évben 9,2-9,7% közötti inflációt várunk, jövőre az infláció 7%-ra mérséklődhet.

A gazdaság egyes részterületeit tekintve kiemelhető, hogy az ipari termelés volumene - az idei év I. félévében - 21,1%-kal, exportja 25,9%-kal, a belföldi értékesítése pedig 18,5%-kal haladta meg az előző év azonos időszakának színvonalát. A többlet kereslet szinte a piac teljes egészére kiterjed. A legdinamikusabb termelésnövekedést továbbra is a villamos gép- és műszergyártásban (63,3%), a fém alapanyag, fémfeldolgozási termékek gyártásában (27,6%) és a papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenységnél (23,8%) regisztrálták.

Az év egészére vonatkozó termelési kilátások az iparnál jónak mondhatók. Ezt valószínűsíti, hogy az ez évre vonatkozó nyugat-európai konjunktúra kilátások továbbra is biztatóak, s a feldolgozóipari ágazatok rendelésállománya magas. Mindezt figyelembe véve az ipar egészének ez év végére várható növekedését 18-19%-ra becsüljük.

Az építőipari ágazat egészén belül a befejező építések és az épületgépészeti szerelések volumene mutat átlagon felüli növekedést. A mezőgazdaságban az év eleji ár- és belvizek, majd a tavaszi-nyári aszály következtében nem bővül a termelés. Az esztendő első öt hónapjában a kiskereskedelmi forgalom volumene 2,8%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az év első felében legdinamikusabban az építőanyagok, iparcikkek és tartós fogyasztási cikkek forgalma bővült. Az év egészében a kiskereskedelmi forgalom 5% körüli volumennövekedésével számolunk. Jelentős fellendülés mutatkozik az idegenforgalomban, 2000. I. félévben az idegenforgalmi devizabevétel - az MNB által regisztrált adatok szerint - 1,6 Mrd euró volt, 14%-kal több mint egy évvel korábban.

A gazdasági fellendülés az infrastrukturális ágazatokban is érezteti hatását. Az áruszállítás árutonna-kilométerben mérve 3%-os emelkedést mutat, miközben tovább folytatódik a közúti szállítás részesedésének gyors növekedése. A hírközléstechnikában változatlanul tart a korszerű hálózatok gyors bővülése.

A külgazdaságban 2000. I. félévében is folytatódott a gyors növekedés. Az export 21, az import 18%-os volumennövekedést mutat. Az importot meghaladó exportnövekedés ellenére a cserearányok romlása miatt a külkereskedelmi hiány növekszik. Ennek nagyobb része (mintegy 360 millió dollár) az energiahordozók ismert árváltozásának többlete, másik része pedig a feldolgozott termékeknél mért, mintegy 160 milliós többlet, ami részben a lakossági fogyasztás növekedésére vezethető vissza. Az előzőekben ismertetett változások, valamint az év végéig prognosztizált, kissé élénkülő konjunktúra-várakozások alapján az export és az import dinamikájában lényegi elmozdulásra nem számítunk, azok továbbra is közel azonos (16-17% közötti) mértékben bővülnek. A kereskedelmi mérleg deficitje a múlt évihez közeli, 3 milliárd dollár nagyságrendű lehet.

A gazdasági növekedés dinamizmusa még nem tükröződik a társadalmi folyamatokban. A demográfiai folyamatok kedvezően alakultak, lassult a népesség csökkenésének üteme. A születésszám növekedése várhatóan nem átmeneti jelenség.

A munkanélküliek száma tovább csökken, 2000. II. negyedévében 13,8 ezer fővel, 5%-kal volt kevesebb, mint egy évvel korábban, arányuk a korábbi 6,9%-ról 6,5%-ra mérséklődött. Ez az érték jóval kedvezőbb, mint az EU országok együttes rátája, amely 2000. májusában 8,3% volt.

A reálkeresetek ez évben igen szerényen, az első félévben mindössze 1,5%-kal nőttek, ami elmarad az 1999. évi 2,5%-tól és még inkább a korábbi két év átlagosan 4% körüli növekedésétől. A költségvetési szférában dolgozók reálbére 1,3%-kal csökkent.

A gyors növekedésünk megalapozásában kiemelkedő szerepe lehet Magyarország regionális helyzetének javítása, a jelentős fejlettségbeli különbségek csökkentése. Igazodni kell a régiók fejlesztésével kapcsolatos EU követelményekhez és minél szélesebb körben igénybe venni az ezekhez nyújtott pénzügyi támogatásokat.

Vizsgálataink alapján Magyarország egésze az EU fejlesztési támogatásaira jogosult, hiszen az egy főre jutó GDP az EU átlag 75%-os küszöbértékétől 28 százalékponttal elmarad. Az egyes régiók közötti fejlettségbeli különbség rendkívül nagy és Észak-Magyarország lemaradása a magyar átlaghoz viszonyítva is kirívó. Nemzetközi összehasonlításokban a fejlett régiók és a fejletlenek közötti szóródást tekintve hasonló különbségek elég gyakoriak.

Egy főre jutó GDP (ezer Ft-ban)
		1996    1997   1998
Megjegyzés:  A térképeken feltüntetett értékek 1998-ra vonatkoznak.

Megfigyelhető az is, hogy 1990 után hazánkban fokozatosan növekedtek az országrészek közötti jövedelmi különbségek. A gazdasági növekedésünk tartós fenntartását nehezíthetik az ország régiói közötti fejlettségbeli különbségek.

A tevékenységek és teljesítmények közép-magyarországi, még inkább fővárosi koncentrációjára utal, hogy ez a régió adja a GDP közel 42%-át. Az egy főre jutó bruttó hazai termék értékének különbsége az Észak-Magyarország és Közép-Magyarország régió között 2,2-szeres, Észak-Magyarország és Budapest között 2,7-szeres, Nógrád megye és Budapest között 3,3-szoros.

A három vezető régió az átlagosnál gyorsabban fejlődik, nem csupán teljesítményt központosít, hanem a beruházások is itt koncentrálódnak. Részesedésük az 1999. évi beruházásokból 73%, a külföldiekből 76%, a külföldi tőkéből 81%. Ezen belül kiemelt súlyt képvisel a főváros, 50%-ot meghaladó részesedésekkel.

A vállalkozások számának területi eloszlása, a régió népességéhez viszonyított aránya értelmezhető úgy, mint az adott terület kedvező vagy kedvezőtlen feltétele, adottsága, felfogható azonban az ott élő népesség vállalkozóképességét kifejező mérőszámként is. Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl mindkét mutató alapján kiemelkedő helyet foglal el. Különösen érvényes ez a külföldi érdekeltségű vállalkozásokra, amelyek 57%-a koncentrálódik Közép-Magyarországon. Nyugat- és Közép-Dunántúllal együtt a vállalkozások háromnegyedét, jegyzett tőkéjük 80%-át birtokolják.

Az ez évi gazdasági fejlődésünk összességében megalapozott, a külső és belső feltételekben azonban az elkövetkező években olyan módosulások történhetnek, amelyek növekedésünk lassulását okozzák. A világgazdasági konjunktúra mérséklődése is elképzelhető, a belső körülményeinket pedig nagyban meghatározzák a felhalmozás-fogyasztás arányai, a gazdálkodás feltételrendszere és sok más mellett a regionális elmaradások felszámolása is. Ezek mind hajszálrepedéseket jelentenek érzékeny konjunkturális fejlődésünk folyamatában, amelynek 2000. évi fontosabb makromutatóit szeptember közepén a következőképp prognosztizáljuk: