A nemzetgazdaság helyzete 2002-ben a tavalyi évhez viszonyítva romlott, a kitűzött gazdaságpolitikai célok többségükben nem valósultak meg. A gazdaság fejlődése lassult, a GDP várhatóan 3,2 százalékkal nő, szemben a tervezett 4 százalékkal és a tavalyi 3,8 százalékkal. A külső és belső eladósodás a vártnál jobban nőtt. A globális gazdaság élénkülése elmaradt, az export lassú növekedése nem dinamizálta a gazdaságot, a belső fogyasztás bővülése főként az import termékek keresletét fokozta.

A lassuló fejlődés a gazdasági egyensúly jelentős romlásával párosult, az államháztartás hiánya 2002-ben - európai uniós módszertan szerint - elérheti az 1400 milliárd forintot, tehát az éves GDP értékének 8,4 százalékát. 2001-ben - a korábbi GFS statisztika alapján - a hiány a GDP 3,5 százalékának felelt meg.

A folyó fizetési mérleg hiánya 2002-ben várhatóan eléri a 3,3 milliárd eurót, azaz 192 százalékkal nagyobb, mint a múlt évben (1,2 milliárd euró). A külkereskedelmi mérleg hiánya 3,2 milliárd euróra tehető.

A külföldi tőke beáramlás lassult (a 2001 évi 2,3 milliárd euróról legfeljebb 1,2 milliárd euróra), ennek következményeként a bruttó külföldi adósságállomány 6 százalékkal nőtt, s az év végére elérheti a 35 milliárd dollárt.

Az inflációs ráta 2002-ben jelentősen csökkent a tavalyi 9,2 százalékról 5,4 százalékra. A monetáris szférában a deflációs irányzatot mutatja az is, hogy a forint árfolyama az év során rendre az ingadozási sáv erős felében 12-14 százalékon mozgott. A nemzetközi olajárak ingadozása ellenére sem nehezedett a hazai árszínvonalra importált inflációs nyomás, a világgazdaságban is inkább a deflációs irányzatok érvényesültek.

A munkaerőpiacon 2002-ben az aktivitási arány némileg javult, (53,3 százalékról 53,6 százalékra), a munkanélküliségi ráta minimálisan romlott (5,7 százalékról 5,9 százalékra).

A lakosság reáljövedelme a tavalyi 6,4 százalékkal szemben 2002-ben 11,5 százalékkal nőtt, a háztartások nettó pénzvagyona 14 százalékkal, tartozása pedig 63 százalékkal emelkedett. Erőteljesen nőtt a lakossági fogyasztás, ez kifejeződik a kiskereskedelemi forgalom 11 százalékos bővülésében.

2002-ben a beruházások a tavalyi lassulást követően bővültek. A beruházások szerkezetében a feldolgozóipar aránya csökkent, nőtt az építőipar és az ingatlanügyletek ágazat részesedése. Az állóeszköz felhalmozás a tavalyi 3,1 százalékról várhatóan 6 százalékra nő.

Az ipari termelés növekedése 2002-ben az előző évi 4,1 százalékról 2,5 százalékra lassult. Az építőipar fejlődése 2002-ben is gyors volt, várhatóan növekedése megközelíti a 20 százalékot. (2001-ben 9,9 százalék volt az építőipari növekedés).

A vállatoknak jelentős kapacitás és munkaerő tartalékai voltak 2002-ben. Az exportteljesítmény és a belföldi értékesítés mérsékelt ütemben bővült, ami nem igényelte a termelési tényezők intenzívebb kihasználását.

A termelékenység az egyes ágazatokban igen differenciáltan alakult, annak átlagos növekedési üteme 2002-ben mintegy 3 százalékkal emelkedik.

2003-ban várhatóan tovább folytatódik az ágazat differenciált fejlődése, ennek nyomán a könnyűipar részleges válsága minden bizonnyal fennmarad, a gépipar húzóágazatainak fellendülése pedig folytatódik, ezekhez csatlakozhat az építőanyag-ipar és a vegyipar. Az élelmiszeripar növekedése továbbra is átlag alatti lesz. Mindezt figyelembe véve az ipari termelés jövő évi növekedési üteme 1-2 százalékponttal meghaladhatja az idei várhatót, mértéke 3,5-5,0 százalék közötti lehet.

Előzetes adatok szerint a mezőgazdasági termékek kibocsátásának volumene 2002-ben 4-5 százalékkal elmarad az előző évitől. Ezen belül a növényi termékek termelése 10-11 százalékkal alacsonyabb lesz, mint 2001-ben, az állatok és állati termékeké viszont közel azonos szinten marad.

A mezőgazdasági termékek árszintje 2002-ben csökkent az előző évihez képest. A gazdálkodás jövedelmezősége romlott. Összességében a mezőgazdaság kibocsátásának árindexe 2002-ben alacsonyabb lesz, mint az előző évben.

Várhatóan 2002-ben az agrár-élelmiszeripari termékek külkereskedelme kedvezőtlenül alakul. Az év első kilenc hónapjában a mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitel értéke 1778 millió dollár volt, mindössze 4 millió dollárral magasabb, mint 2001 azonos időszakában. A behozatal 930 millió dollárt tett ki, amely a tavalyi értéknél 109 millió dollárral magasabb.

A szállítási teljesítmények volumene valamennyi szakágazatban nőtt, bár a növekedés differenciált volt, legnagyobb fejlődés a vízi szállításban volt (8 százalék). A szállítás, informatika és a hírközlés együttes fejlődése 2002-ben a GDP növekedésével volt arányos. Az ágazat korszerűsítése az év során elmaradt a legégetőbb igényektől. A szállítás-hírközlés együttes GDP-je előreláthatóan 4-4,5 százalékkal növekszik 2003-ban.

A turizmus korábbi évekre jellemző fejlődése 2002-ben megtört. Jelentősen csökkentek az ágazat bevételei, romlott a szálláshelyek kihasználása. Romlott az ágazatnak a folyó fizetési mérlegben megjelenő devizaegyenlege és várhatóan az 2002-ben nem haladja meg az 1,5 milliárd eurót, szemben a tavalyi 2,2 milliárd euróval.

A nemzetgazdaság felsorolt legfontosabb elemeiben mutatkozó negatív romló irányzatok szorosan összefüggnek a nemzetközi gazdaság lanyha konjunktúrájával. 2002-ben a világgazdaság legfőbb centrumaiban: az USA-ban, Japánban és az EU országokban elmaradt a már évek óta várt gazdasági megélénkülés, aminek következményeként külső keresletük pangott, sőt némileg csökkent is.

Külkereskedelmi kapcsolatainkra 2002-ben különösen hátrányos volt, hogy az EU átlagos gazdasági növekedése várhatóan 1,1 százalék lesz, azon belül fő piacunkon, az NSZK-ban mindössze 0,5 százalék.

Jelentősen csökkent a CEFTA országokba irányuló exportunk növekedési üteme. Kivitelünk erőteljesen nőtt a fejlődő országokba. A kivitel áruszerkezetében a feldolgozóipar termékei, a gépek és a szállítóeszközök domináltak.

2003-ban értékelésünk szerint a külkereskedelmi forgalomban 8-9 százalékos növekedés várható.

A belkereskedelmi forgalom 2002. évi kiemelkedően magas növekedését az országgyűlési választásokhoz kötődő, bérkiáramlásból adódó többlet-vásárlóerő okozta. A kiskereskedelmi áruforgalom lényegében arányosan nőtt a keresetek bővülésével.

A nemzetközi működőtőke áramlásának értéke 2002-ben várhatóan 27 százalékkal csökken, bár ez elsősorban az USA-t érinti, ahová 66 százalékkal kevesebb tőke áramlik be, mint 2001-ben. Közép- és Kelet- Európa országaiban nem várható, hogy a működő tőke általában visszahúzódna, ám az "igénylő"országok közötti verseny következtében e tőkepiacon relációs átalakulások zajlanak le.

Az eddig felvázolt gazdasági mutatókat elemezve a következőket hangsúlyozzuk:

A 2002. évi GDP növekedés lassulásának okai között több befolyásoló elem játszott szerepet. Ezek között a legfontosabb a gazdaság nemzetközi feltételrendszerének jelentős romlása áll. Ennek hatását nem tudta a gazdaságpolitika a belföldi keresletet növelő intézkedésekkel ellensúlyozni. A külföldi kereslet csökkenése miatt az ipari termelés üteme lassult. A munkatermelékenység gyors növelésének tartalékai szinte kiapadtak. Nem sikerült a munkahelyek számának növelése és így új piacképes termelő kapacitások létrehozása. Előnytelenül hatott a növekedésre a monetáris politika túlzott szigora és merevsége. Ugyanakkor a fiskális politika mozgástere is beszűkült az exportorientáció erősítése terén.

Intézetünk 2003-ra a GDP 3,7 százalékos növekedését prognosztizálja. Ez alacsonyabb érték, mint a kormány 4,5 százalékos terve, de meghaladja néhány nemzetközi gazdaságkutató 3-3,5 százalékos előrejelzését.

Prognózisunk feltételezi, hogy 2003 második felében a világgazdaság már évek óta várt élénkülése bekövetkezik. Ezt a ciklusos fejlődés törvényszerűségei alátámasztani látszanak. Arra építünk, hogy 2003-ban megteremtődik a fiskális és monetáris politika közötti harmónia, s ez serkentően hat nemcsak a növekedési ütem gyorsítására, hanem a fenntartható egyensúly szolgálatában áll. Számítunk arra is, hogy a hazai pénzpiac a múlt évinél aktívabban járul hozzá a vállalatok fejlesztéséhez.

A gazdaság stabil alapokon nyugvó fejlődésének egyik alapkövetelménye, hogy az államháztartás 2002-ben már kritikus értéket elért hiányát 2003-ban a fenntartható egyensúly szintjére szorítsuk vissza. Költségvetési előirányzatok szerint ez a GDP 4,5 százalékának megfelelő mértékű lehet. (Számításaink szerint azonban elérheti az 5,1 százalékot. Nemzetközi elemzők ennél magasabb 5-5,5 százalékos mértéket jeleznek előre.)

A választási év során több olyan egyszeri kiadástömeg is megjelent az államháztartási mérlegben, amely 2003-ban már nem fog. Továbbá a kormány vállalta azokat a bujtatott költségvetést megkerülő kiadásokat, amelyek 530 milliárd forintnak felelnek meg. E kiadások nélkül a hiány "csak" a GDP 5,7 százalékával lett volna egyenlő 2002-ben. Az államháztartás nagy hiánya növelte az államadósságot. Ez közelíti az EU-ban alkalmazott számítás módját.

A 2003. évi költségvetés egyik legfontosabb prioritása a gazdaság versenyképességének növelése, mégpedig úgy, hogy az év során a munkaerő központi terhei érdemlegesen nem csökkennek. Ez a gazdálkodó szervezeteket kemény erőpróba elé állítja. A bevételi forrásokat jelentősen nem csökkenti az SZJA átlagos terhelésnek mérséklődése 22,9 százalékról 20,5 százalékra.

A központi költségvetés bevételeinek növekedése 2003-ban elsősorban az ÁFA bevételek és a központi költségvetési szervek saját bevételeinek emelkedéseiből származik.

A hiány visszaszorítása főként a teljesítményektől elmaradt jövedelem-kiáramlás megállítását követeli. Ebből a szempont pozitív jel, hogy a kormány az érdekegyeztetés útján elérte, hogy a 2003. évi reálbér ne emelkedjen gyorsabban, mint a GDP, valamint ne kerüljön sor a minimálbér további emelésére. A bruttó keresetek növekedésének lassítása elkerülhetetlen.

A 2003. évi kiadásokat csökkenti a költségvetési beruházások finanszírozásának erőteljes visszaszorítása a 2002. évi 130,1 milliárd forintról 78,5 milliárd forintra, a támogatási célprogramokra fordítható összegek 382,1 milliárd forintról 169,3 milliárd forintra történő mérséklése. Az állam arra törekszik, hogy 2003-ban a magánszféra szerepe erősödjön a beruházásokban. Fontos új eleme a beruházások finanszírozásának, hogy a kormány a privatizációs bevételekből kívánja fedezni az autópálya-építési kiadások egy részét.

A kormány 2003-ban számol a kamatszint-, s az ebből származó kiadáscsökkenésre.

A folyó fizetési mérleg hiányának összetevői a következők:

az 1 milliárd euróra becsülhető külföldi profit hazautalás.

Feltételezve, hogy 2003-ban a gazdasági növekedés gyorsul, valamint erősödik az exportorientált gazdaságpolitika, a folyó fizetési mérleg hiánya 2002. évi szinten várható, a feltételezettnél erősebb növekedés mellett a hiány elérheti a 3,5 milliárd eurót.

Az MNB a 2002. évi monetáris irányelvek korábbi antiinflációs politikáját követve 4,8 százalékos éves inflációs rátát tűzött ki célul. Az év során a havi inflációs index rendre csökkent, s augusztusban már csak 4,5 százalék volt. A fogyasztói árindex a harmadik negyedévben jelentősen nőtt, s ennek hatására a jegybank az inflációs célt 5,3 százalékra módosította, ami feltehetően teljesül.

A gazdaságban a kereslet viszonylag alacsony színvonala mellett, nincs inflációs várakozás.

A jegybanki hivatalos kamat mértékében 2002 májusától kezdve irányváltás ment végbe, megtört a 2001 szeptemberétől kezdődő kamatcsökkentési folyamat. Ez a gazdaságban a költségvetés növekvő hiányát ellensúlyozó restrikciós lépés volt. A várt hatás nem következett be, de ugyanakkor rontotta a versenyképességet, lassította a gazdasági növekedést, s végső soron az egyensúlyi viszonyok romlását is erősítette.

A hazai kamatszint és változási irányzat elszakadt a nemzetközi kamatok alakulásától. Nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően magas reálkamatszint alakult ki Magyarországon, ennek ellenére a lakossági megtakarítások nem nőttek, jobb esetben is csak szinten maradtak.

A jegybank a kormány és a vállalkozói szféra nyomására 2002. november 19-én 50 bázisponttal csökkentette az alapkamatot, amelynek kereslet ösztönző hatása véleményünk szerint nem meghatározó, de a tendenciaváltás jelzéseként kedvezően hat a piacokra.

A jegybank antiinflációs politikájában nagy szerepet kapott a 30 százalékos árfolyam-ingadozási határ, amelyen belül 2002-ben a forint erőteljesen felértékelődött. Az ilyen árfolyammozgás mögött nem az ország gazdaságának teljesítménye, hanem a magas kamat spekulatív tőkét vonzó hatása és az Európai Unióhoz való 2004 magyar csatlakozást megerősítő EGB döntés áll. Az erős forint az antiinflációs politika sikere, amely a reálgazdaságban jelentős áldozatokkal jár.

Az Ecostat 2003-ban az inflációs nyomás erősödésére számítva (az idei bérkiáramlás áthúzódó hatása, a hatósági árak növekedése és a nemzetközi kereslet növekedése miatti importár emelkedések következtében) 5,2 százalékos inflációs rátát jelez előre, szemben a jegybank tervezett 4,6 százalékos inflációs céljával.

A jövőben tarthatatlan a hazai kamatszintnek a nemzetközitől való ilyen nagy mértékű elszakadása, s kereslet korlátozó hatása. Ezért feltételezzük, hogy a jegybank 2003-ban folytatja a kamat ésszerű csökkentését. Ha ez az irányzat érvényesül, akkor enyhülhet a forint felülértékeltsége, s az közelit a középárfolyamhoz, amit a jelen gazdasági feltételek között egyensúlyi árfolyamnak is lehet tekinteni.

2003-ban a gazdaságpolitikának arra kell törekednie, hogy a fiskális és a monetáris politikát jobban összehangolja, hogy azok segítsék a növekedést, az egyensúlyi és inflációs célok egyidejű teljesülését.

A hazai pénzpiacot 2002-ben is a likviditásbőség jellemezte. A bankok aktivitása különösen a lakossági betéti- és hitelműveletekben erősödött. A pénzintézetek jövedelmezősége magasabb kockázatviselés mellett nőtt.

Ez évben a külföldi tulajdonú kockázati tőke befektetési alapok száma 45 volt, az általuk mozgósított tőke elérte az l milliárd dollárt. Szakértői becslések szerint az alapok által potenciálisan rendelkezésre álló tőke nagyságának csupán egyharmadát használták ki.

2002-ben a Budapesti Értéktőzsde árfolyama irányzatában követte a világ vezető tőzsdéinek árfolyammozgását. A részvénypiac forgalma az év során rendkívül hullámzóan alakult, s az árfolyamok sem tükrözték a gazdasági teljesítményeket.

Bár igen nehéz a tőzsde alakulására előrejelzést adni, a BUX 2003-ban tendenciájában erősödni látszik.

Intézetünk felmérése szerint 2002-ben a lakosság saját anyagi helyzetének alakulását pozitívan ítélte meg. Különösen kedvezően fogadta az új kormány 100 napos programjának eredményeit, amely a háztartások jövedelmét 175,8 milliárd forinttal gazdagította.

A második 100 napos kormányprogram tovább javítja a háztartások anyagi helyzetét, bár annak jóléti hatása kisebb, mint a korábbié volt.

A foglalkoztatási szint és a munkanélküliségi ráta 2002-ben kialakult mértékeiben 2003-ban nem várható lényeges változás. A foglalkoztatottság tartós növekedésére hosszabb időtávon lehet számítani, amikor a gazdasági növekedés tartósan felgyorsul és a termelés bővülése a munkaerő iránt pótlólagos keresletet támaszt.

A kormány munkahely teremtő programjainak nyomán 2003-ban szignifikánsan nem javulhat még a foglalkoztatási helyzet, erre 2004 után lehet csak érdemben számítani.

A bérpolitikai intézkedések nyomán a bruttó átlagkeresetek 2002 háromnegyedévi átlagában l8,3 százalékkal nőttek, ennél nagyobb mértékben 30 százalékkal emelkedett a közszférában dolgozók keresete. A gazdaság egészében a bruttó kereset havi l22 ezer forint volt.

2003-ban a bruttó kereset átlagos emelkedése 9-10 százalékos lehet, így érhető el a nettó bér GDP arányos növekedése.

A kormány második száz napos programjának költségvetési fedezete rendelkezésre áll. Ám ennek a programnak a jólétnövelő hatása kisebb lesz, mint az előzőé volt.

A program szociális intézkedései közül figyelemreméltó a nyugdíjemelés, a lakásépítés családcentrikus növelése, a távmunkahelyi program megvalósítása, a családi pótlék felemelése, a 13 hónapi családi pótlék bevezetése, az ösztöndíjak 30 százalékos növelése, ami a társadalmi jólét emelését szolgáló erőfeszítéseket jelzi.