Az Ecostat Gazdaság- és Társadalomkutató Intézet célul tűzte ki, hogy a makrogazdaság gazdaságstatisztikai elemzése mellett rövid távú előrejelzéseket, gazdaságpolitikai érzékenységvizsgálatokat is végez. Ennek megfelelően kezdődött meg egy negyedéves adatokon alapuló, konkrét gazdaságpolitikai érzékenységvizsgálatokra alkalmas szimulációs makromodell kifejlesztése.

Az ECO-LINE modell kidolgozásával a nemzetgazdaság alapvető változásainak okairól és összefüggéseiről akarunk többé-kevésbé konzisztensen működtethető vizsgálati eszközhöz jutni és bizonyos feltételezett gazdaságpolitikai döntések mellett valószínűsíthető makroszintű előrejelzéseket készíteni.

A modell magában foglalja a reál- és jövedelmi folyamatok legfontosabb összefüggéseit és mint ilyen, alkalmas lehet a két szféra együttes vizsgálatára. Emellett a modell feltételrendszere - mint egy teljes körű elszámolási rendszer váza - lehetőséget nyújt a felhasznált információk, rendszerek fontosabb mutatói között igényelt legalapvetőbb konzisztencia elvárások ellenőrzésére, az esetleges ellentmondások kiküszöbölésére.

A modell alkalmazásának elsődleges célja a nemzetgazdaság éven belüli fejlődésének folyamatos megfigyelése, értékelése és a várható változási tendenciák hatásainak az év hátralévő részeire (esetenként a következő évre) vonatkozó előrejelzése, azaz az ún. monitoring tevékenység modellezési módszerekkel való segítése. A modell alapvetően a negyedéves változások vizsgálatára és előrejelzésére szolgál, de a fő folyamatok havonta rendelkezésre álló tényadatainak ismeretében arra is vállalkozunk, hogy a feltételezett tendenciáktól markánsan eltérő trendek hatásait számításba véve esetenként a havi adatok alapján is módosítsuk előrejelzésünket.

A rövid távú előrejelzések mellett gazdaságpolitikai érzékenységvizsgálatokat is készítünk a különböző fiskális és monetáris politikai alternatívák következményeinek számszerűsítésére.

Az ECO-LINE modell főbb jellemzői

A modell struktúrája

A modellnek alapvetően négy blokkja van: a gazdaság reálfolyamatait leíró rész, ami a kínálati és a keresleti blokkot foglalja magába, az árak és a pénzfolyamatok alakulását leíró blokk, valamint az egyes jövedelemtulajdonosok mérlegeit tartalmazó blokk.

A kínálati blokk a "potenciális, elméleti kínálatot" határozza meg, ami mint a keresleti oldal korlátja szerepel. Ez a blokk, a termelési függvényen kívül a foglalkoztatottak és a bérek meghatározását tartalmazza. A keresleti blokk a szokásos felhasználási tényezők - lakossági, közösségi fogyasztás, beruházás, export, import - összegeként generálja a GDP-t. A kettő eltérésének változása - a kapacitáskihasználtság - több szektorban is lecsapódhat, így a kínálati korlát megközelítése, azaz a kapacitások egyre nagyobb mértékű kihasználása eredményezheti a kínálati korlát kiterjesztését, azaz a kínálat növelését. Ezt vagy a termelékenység további növelésével vagy a tényezők kínálatának, ill. az import emelkedésével lehet biztosítani. A termelékenység változása a reálbérek alakulását és ezen keresztül a munkaerő-kínálatot befolyásolja közvetlenül.

A keresleti és kínálati oldal eltéréseként adódó kapacitás-kihasználtság a modellben közvetlenül befolyásolja a munkaerő-keresletet és a külkereskedelmi forgalom változását.

A keresleti blokkban szereplő felhasználási tényezők alakulását a jövedelmek, valamint a hitel- és betéti kamatok alakulása határozza meg.

Az árakra a kis nyitott gazdaságokban hatnak a külpiaci ármozgások, az árfolyampolitika (fix árfolyam esetén), a termelési költségek (bérek, járulékok, anyagköltség), valamint a (monetáris politika által fix árfolyam esetén csak részlegesen befolyásolható) pénzmennyiség alakulása. A gazdasági szféra, ill. az államháztartás túlzott eladósodottsága szintén árnövelő tényező lehet az emelkedő kamatterhek miatt.

A pénzmennyiség meghatározása egy pénzkeresleti függvény segítségével történik, a GDP és a termelői áralakulás segítségével.

A gazdasági alanyok elsődleges jövedelmeinek meghatározása a reál-blokkban történik, majd ezután a jövedelemmérlegek segítségével az államháztartás újraelosztó szerepét követhetjük nyomon.

A lakosság bérjellegű jövedelmei mellett figyelembe veendők a tőkejövedelmek, ill. a pénzbeni társadalmi juttatások is.

A fiskális politika által meghatározott paraméterek alapján a lakosság a rendelkezésre álló bruttó jövedelme után adózik, illetékeket és járulékokat fizet, melyek eredőjeként kialakul a lakosság rendelkezésre álló nettó jövedelme.

A gazdasági szféra a bruttó nyeresége után adózik, s a fiskális politika aktuális szabályai alapján egyéb járulékokat fizet. Így adódik a gazdasági szféra nettó eredménye.

Az államháztartás bevételi oldala a fiskális politika, s a gazdasági növekedés alapján endogén módon meghatározódik, míg az államháztartási kiadások szintjét és szerkezetét nagyobb részben konkrét gazdaságpolitikai döntések alakítják. A kiadások másik része (mint például az államadósság kamatterhe, valamint a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadások) endogén módon módosítják az államháztartás mérlegét. Az így kialakult államháztartási deficit, illetve annak finanszírozási módja kihat a reálpálya alakulására.

A jövedelmi és reál-blokk közötti kapcsolat

A lakosság rendelkezésre álló jövedelme és vagyoni helyzete, várakozásai, a kamatalakulások alapján dönt arról, hogy jövedelméből mennyit kíván elfogyasztani, mennyit lakásberuházásra fordítani és mennyit pénzügyi formában megtakarítani.

A gazdasági szféra a profitráta (a nettó nyereségnek a befektetett tőkéhez viszonyított aránya), az eladósodottsági szint, ill. a kamatok alakulása alapján alakítja ki beruházási, belföldi, ill. közvetlen külföldi hitelfelvételi döntéseit, valamint pénzügyi megtakarításának szerkezetét.

Az új kereslet egy új reálpályát, jövedelemelosztást generál, s az iteráció az egyensúlyi pálya kialakulásával ér véget.

A modell blokkjai: